2013. február 27., szerda

Die Hard - Drágább, mint az életed




Sosem hittem volna, hogy eljutok a második rész visszasírásáig...






Objektíven: Igazi New York-i zsaru: kopott, fáradt, de a humora és a bátorsága a legváratlanabb helyzetekben sem hagyja cserben. John McClane megtudja, hogy a fia, Jack bajba került Moszkvában, és bár régóta nem beszélnek egymással, habozás nélkül a segítségére siet - és természetesen a küzdelem közepében találja magát. McClane többnyire véletlenül keveredik a terroristák útjába, a fia viszont mindig tudja, mit csinál: és ő sem ijed meg könnyen. Két generáció együtt száll szembe a lehetetlennel: New Yorktól Moszkváig és tovább, egészen Csernobilig.

Szubjektíven: Tegye föl a kezét, aki nem kapott a szívéhez, amikor megtudta, hogy egy eddig kizárólag kritikai és anyagi buktákat produkáló rendező (John Moore) kapta a feladatot, hogy bizonyos Skip Woods (Hitman) nevű íródeákkal az oldalán nekiveselkedjen az akciófilm-történelem egyik legtökösebb sorozatának. Egész konkrétan az ötödik résznek, melynek már a címe is erőltetett. Az a tény legalább picikét melegséggel töltheti el a szívünket, hogy Budapest nagyszerűen alakítja Moszkvát. Felfigyelhetünk az ismerős helyszínekre, az ismerős arcokra a magyar televíziózás világából. Ennyi jut. Plusz, ha jószívűek akarunk lenni, akkor egy korrekt autós üldözés. Ezen felül akár John Smith-nek is hívhatnák a főhőst, mert ebben aztán annyi Die Hard sincs, mint egy makaróniban. Nemhogy a fenyegetettséget nem érezni, Bruce apánk is megmarad kedves faternak, aki szívhez szóló dialógusokat vált kölkével. Egy ideig azt hittem majd elpoénkodják persze, majd jön valami fricska, majd ironizálni kezdenek, de nem... Az utolsó jelenet pedig végképp földig rombolja és szembe köpi a Die Hard széria jellegzetességeit. Az a baj, hogy John McTiernan már több mint tíz éve nem készített filmet, márpedig minimum őt kéne előásni a hatodik részre, mert ha az is valami tehetségtelen újoncnál landol, akkor a világ ifjai sosem tudják meg, ki az a John McClane, akiért a nyolcvanas évek vége óta lelkesedünk.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik beérik egy B-kategóriás akciófilmmel, amiben egy kopasz fickó meg a fia próbálják aprítani az ellent.

Értékelésem: 35%


2013. február 25., hétfő

Pi élete



Ha már négy Oscar-szobor tulajdonosa lett, nem úszom meg, hogy írjak róla.







Objektíven: Pi Patel különös fiú. Tizenhat évesen elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni, hanem keresztény és muszlim vallású is. Egy állatkertben lakik Indiában, ami azonban nem jövedelmező - a család úgy dönt, hogy eladja az állományt és átköltöznek Kanadába. Hajójuk viszont a Csendes-óceán közepén elsüllyed. Az egyetlen túlélő Pi és néhány állat, köztük egy bengáli tigris. Kezdetét veszi Pi több mint kétszáz napos hányódása a végtelen vizeken. Vajon mire van szükség ahhoz, hogy egy kamasz fiú és egy hatalmas tigris kialakítson valamiféle kapcsolatot? Milyen kalandok, milyen élmények várnak rájuk?


Szubjektíven: Gyanút fogtam, amikor családok, papa-mama és lurkók érkeztek a moziterembe, jól megrakott pattogatott kukoricás zacskókkal... Ezek mit kereshetnek itt? Valószínűleg megtévesztette őket az előzetes és a filmhez készült plakát. Meg az újabb haiku-kritika az origón. Átverve érzik majd magukat... Többnyire így is lett, de ezt valahogy kevéssé érzem a film hibájának. Mert mi is történt? Ang Lee négy évet áldozott életéből, hogy napjaink talán legnépszerűbb könyvét filmvászonra varázsolja. A Pi élete írója Yann Martel, aki egy csapásra világhírű lett 2001-ben. Művét számtalan nyelvre fordították le és persze megfilmesíthetetlennek tartották. Maga Ang Lee így nyilatkozott erről: „Ez egy filozofikus könyv és egy drága film találkozása, amely ijesztő kombináció.” És tényleg megfilmesíthetetlen. A vallás, a hit, a kapcsolatok mélységeit kutató írói műalkotás lassú betűfolyama ideális mindarra, amire a mozgókép nyilván kevésbé. A Pi élete látványvilága és pazar számítógépes effektusai ellenére mégis teljesen egyszerű történet tud maradni. Valahol középúton helyezkedik el egy hagyományos kalandmozi, és egy filozofikus utazás között. "Hinni fog, mire a történetem végére érek" - mondja Pi Patel. A hitről regényt írni, pláne filmet forgatni, eszeveszetten nehéz feladat. Ang Lee úgy oldja meg ezt a nem kis feladatot, hogy minél inkább élményszerűvé teszi a cselekmény pillanatait. Csodára azonban ő sem képes. Hiába változtat a hangsúlyokon és hagy több időt a film bevezető részéhez, igazán mélyre nem tud 'evezni'. Érezhetően tudatában van, hogy nincsenek kezében azok az eszközök, melyek egy regény számára adottak. Így ő a filmtechnikai megoldásokhoz nyúl. Stábjával káprázatos színeket csal elő a kamerából, lélegzetelállító vizuális effektusokat produkál, az év talán legérettebb filmzenei teljesítményével áll elő, tehát a megvalósításra helyezi a hangsúlyt (mind a négy említett terület Oscar-díja náluk landolt). A három dimenzióról pedig legyen elég annyi, hogy használata tökéletes. Kivételesen a térhatás szerves része a történetnek, az élményt nem rombolja, inkább kiegészíti. Erre nagyon ritkán van példa. A történetben többször is tetten érhető vallási relativizmust és logikátlanságot a hit erejének pazar bemutatása ellenpontozza. A megingathatatlan hitű Pi nem adja át magát az elkeseredésnek. Kiszolgáltatottságában is megleli az életigenlő örömöket, az isteni jeleket, legyen az szárazságot megszakító eső, fulladozó tigris szemében felvillanó segélykérés, élelmet jelentő halak vonulása, vagy az éjszakai tengert fényárral betöltő medúzák felbukkanása. A Richard Parkerrel alkotott páros szimbiózis-dinamikája sokáig készteti majd töprengésre az értő filmbarátokat, ahogy Pi rendületlen humanizmusa és istenkeresése is. A zárófordulat természetesen húsba vág, az utolsó kérdésre pedig mindannyiunknak meg kell felelni. De talán kevésbé választásról van szó, inkább arról, érdemes-e hinni. Az pedig a film dramaturgiai célba érkezése, hogy erre a kérdésre határozott válasszal tud előállni, bár végül jóval kevesebbet mond, mint amennyit vállalt. - Ha csak lehet, moziban nézendő.

Kiknek ajánlom?
Gyönyörűen prezentált, tartalmi mélységek felé kacsintó drámai filmalkotások kedvelőinek.

Értékelésem: 75%

Oscar? Oscar!

And the Oscar goes to...

Legjobb film: Az Argo-akció
Legjobb rendező: Ang Lee (Pi élete)
Legjobb női főszereplő: Jennifer Lawrence (Napos oldal)
Legjobb férfi főszereplő: Daniel Day-Lewis (Lincoln)
Legjobb női mellékszereplő: Anne Hathaway (A nyomorultak)
Legjobb férfi mellékszereplő: Christoph Waltz (Django elszabadul)
Legjobb eredeti forgatókönyv: Django elszabadul
Legjobb adaptált forgatókönyv: Az Argo-akció
Legjobb nem angol nyelvű film: Szerelem
Legjobb animációs film: Merida, a bátor
Legjobb operatőri munka: Pi élete
Legjobb művészeti rendezés/látványterv: Lincoln
Legjobb kosztümök, jelmezek: Anna Karenina
Legjobb smink/maszk: A nyomorultak
Legjobb vágás: Az Argo-akció
Legjobb filmzene: Pi élete
Legjobb betétdal: Skyfall
Legjobb hangvágás:
Skyfall és Zero Dark Thirty
Legjobb hangkeverés: A nyomorultak
Legjobb vizuális effektusok: Pi élete
Legjobb dokumentumfilm: Searching for Sugar Man
Legjobb rövid dokumentumfilm: Inocente
Legjobb animációs rövidfilm: Paperman
Legjobb élőszereplős rövidfilm: Curwey

2013. február 22., péntek

Rontó Ralph



Egy kiváló mese nekünk, a '80-as években születetteknek...







ObjektívenRontó Ralph nem elégedett saját sorsával játékában. Szeretné, ha őt is úgy körberajonganák, ahogy a játék Jófiúját, Fix-It Felixet. A probléma csak annyi, hogy a Rosszfiút senki sem szereti, ám a hősöket annál inkább így, amikor egy modern, fps videojáték érkezik, élén a kőkemény Calhoun őrmesterrel, Ralph meglátja a lehetőséget, amely talán a hősiességhez és a boldogsághoz vezet... 

Szubjektíven: Kezdjük ott, hogy az elmúlt évtizedben egyetlen Disney film sem volt, amelyet ennyire élveztem volna. Ennek oka a rendkívül magas prezentálási szinten kívül egyértelműen az, hogy a célközönség itt nem napjaink 'Zs-generációs' bandája, hanem mi, akik a nyolcvanas évek gyermekeiként kerestük a játéktermi hangulatot a legújabb számítógépes játékokkal játszva és tátott szájjal bámultuk a színesebbnél színesebb pixelhalmokat. Sugar Rush, PacMan, Hero's Duty, Kano... csak néhány a legendás játékok közül, melyek megelevenednek. Merész és egyedi alkotást pakolt le a Disney stúdió égisze alatt Rich Moore, aki először próbálkozott egészestés animációs filmmel, eddig a Simpson család egyik direktoraként tekintettünk rá. Isten tartsa meg jó szokását. Fantáziadús, végig izgalmas történettel szórakoztatja a nagyérdeműt, olyan zenével megtámogatva (respect Henry Jackman!), hogy az összes retro rajongó megnyalja mind a tíz ujját. További erény, hogy az alkotók érezhetően tisztelik az alapanyagot és tisztelik a '80-as, '90-es évek világát, amikor ezek a játékok uralták az elménket. Ennek csupán annyi a hátulütője, hogy a mai gyerekek értetlenül fognak állni/ülni a film poénjai előtt, a helyenként akciófilmes jelleg sem lesz kedvükre. Tehát őket most célszerű lesz otthon hagyni vagy bekapcsolni nekik egy magyar népmesék részt. A másfél órás önfeledt kikapcsolódás végére persze a Disney visszatalál saját magához, de ez még sosem volt ennyire jó és jogos. Igazi katarzis. Nagybetűs. A 3D felesleges, csak ront az élményen. Az ilyen ötletes, eredeti filmeknek van legkevésbé szükségük a feltuningolásra. Az elmúlt évek egyik animációs csúcsteljesítménye született meg. Wreck it Ralph! We are ready!

Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, akit lenyűgözött a játéktermi hangulat a '80-as, '90-es években. És még most is oda van érte.

Értékelésem: 95%


2013. február 17., vasárnap

Az Argo-akció



For your consideration: Argo, f*ck yourself!








Objektíven: 1979. Irán forrong. Az utcákon hatalmas tömeg - a forradalom új, megjósolhatatlan változásokat ígér. November 4-én a feltüzelt tömeg megostromolja az Egyesült Államok teheráni követségét, és túszul ejti az ott dolgozó 52 amerikai diplomatát: az ő sorsuk, hosszú raboskodásuk és a megmentésükre szervezett katonai akció sokáig megtöltötte a világ újságjainak címlapjait. De valamiről senki nem beszél. A követség feldúlása során hat amerikainak sikerül megszöknie, és elrejtőznie. Ám ők is és az otthoniak is tudják: csupán napok, esetleg órák kérdése, hogy a nyomukra akadjanak, és talán végezzenek velük. Az ellenséges, paranoid országban reménytelen a helyzetük. A CIA egy "beszivárgási szakértője", Tony Mendez előáll egy mentőakció tervével. A terv kockázatos és végrehajthatatlannak tűnik.

Szubjektíven: Hogy miért Ben Affleck mozija fogja nyerni a legjobb filmnek járó Oscar-díjat? Nagyon egyszerű. Azért, mert komoly témája és feszültséggel teli története dacára a legveszélytelenebb mozi a jelöltek közül. Az Argo-akció ugyanis az a film, amivel mindenki jól elvolt. Minden szegmensében hoz egy stabil szintet, ezen kívül aktuális a téma, tisztességes a kivitelezés, remek a stáb (nincsenek benne megosztó elemek). Valószínűleg egyéni listákon nem ez fordulna elő legtöbbször az első helyen, de itt most nem ez számít és itt jön képbe az akadémia néhány évvel ezelőtti szabálymódosítása. Úgy, hogy minden akadémiai tag szavaz minden filmre és nemcsak egyet jelöl meg, nagyobb esélyük van nyerni a népszerű, profin kivitelezett, de alapvetően nem megosztó filmeknek. Kár lenne persze tagadni, hogy az internet és a sajtó szintén Ben Affleck malmára hajtotta a vizet. Túl volt lihegve mellőzése a legjobb rendező kategóriában és a Zero Dark Thirty-vel szemben indított ellenkampány is profitként jelentkezett az Argo-stábnál. Azt meg külön 'élmény' volt figyelni, hogy a magukat egyébként nem könnyen megadó kritikusok hogyan vándoroltak át Affleck mozijához, miközben erősödött a ZD30-el szembeni bojkott. De hogy magáról a filmről is ejtsünk szót: vérprofi munka. Két órára a székhez szögez, remekül idéz meg egy korszakot, ugyanakkor nagyon mai thriller. Persze Amerika megint kicsit túlhangsúlyozza szerepét és nézőpontja is megkérdőjelezhető, de ez mind a befogadhatóság miatt kellett. Aki keményebb filmre vágyik a témában, annak ajánlom Spielbergtől a Münchent. Affleck a megfelelő helyeken változtat az eredeti történeten, hogy mozija megfelelően hatásos legyen. Hatásos mozi, a profin vászonra vitt hatások kedvelőinek.

Kiknek ajánlom?
Történelmi thrillerek, az egyszerű, de feszültséggel teli drámák szerelmeseinek.

Értékelésem: 80%


2013. február 15., péntek

Django elszabadul




Megérte várni a Tarantinóval való újabb találkozásra.







Objektíven: Amerika déli része két évvel a polgárháború előtt. Egy különös módszereket követő profi fejvadász egy rabszolga segítségével nagy sikert ér el, és hálából felszabadítja Djangót. De a társak együtt maradnak, hogy megkeressék a fekete férfi feleségét, akit egy rabszolgapiacon láttak utoljára. A nyomok végül egy ültetvényre vezetik őket, melynek tulajdonosa rabszolgáit - trénere segítségével - egymás elleni gladiátorküzdelemre képezi ki. A fejvadászoknak sikerül bejutniuk a birtokra, de nem biztos, hogy ki is jutnak onnan: a földesúr hű szolgája gyanút fog, és a kalandorok csapdába esnek. Dönteniük kell, hogy az önfeláldozás vagy a túlélés-e a fontosabb számukra.

Szubjektíven: Az első találkozás a mozi fenegyerekével nem sikerült valami jól, így éveket vártam, mire elérkezettnek éreztem az időt, hogy újból összefussunk. Django már számomra is hozta a szintet. Nem ért csalódás, bár az még úgy tűnik odébb van, hogy Quentin igazán lenyűgözzön. Legújabb alkotásából  már visszaköszön a celluloidszalag, a nagybetűs Film szeretete. B kategóriás mozik, spagettiwesternek, bosszúfilmek elemeiből építkezik a Django elszabadul, képi megoldásaival hozza a polgárháború előtti vadnyugat hangulatát. A Tarantinóra jellemző betegesen abszurd és őrült ötletek most nem lepik el oly intenzitással a vásznat, mint egyébként, de ez most nem hátrány. Ilyen módon nagyobb súllyal esik a latba a western-hagyomány ápolása és a történetmesélés, melyekből jelesre vizsgázik a stáb. Csak befejezni nem sikerül időben. Semmi sem indokolja a két és félórás játékidőt, ráadásul úgy, hogy elkezdik nyújtani, mint a rétestésztát. Feleslegesen, mert csak ásítozni kezdek, nem tapsolni, mint K. Washington az utolsó jelenetben. Ha már a színészeknél tartunk, Jamie Foxx hozza a kötelezőt, de nem tud igazán emlékezetes lenni, a mellékszereplők maradandóbbat alkotnak. Christoph Waltz és Leonardo di Caprio is uralják a vásznat jelenlétükkel, Samuel L. Jackson pedig zsigerből hozza a férget. Waltz esélyes is egy aranyszoborra és én még inkább neki adnám, mint a helyenként túlírt forgatókönyvnek. De ez már az akadémiára tartozik. Én most jól szórakoztam és várakozással tekintek az újabb Tarantino-mozik elébe.

Kiknek ajánlom?
A spagettiwesternek és Tarantino feltétlen híveinek. Megfelelően erős gyomorral persze.

Értékelésem: 75%


2013. február 14., csütörtök

Grammy



Mielőtt következne az Oscar, lássuk mi volt a nyerő a 2013-as Grammy-díjátadón filmes szempontból.








Legjobb filmdal:
Safe & Sound (Az éhezők viadala)


Legjobb filmzenei album:

A tetovált lány (Trent Reznor, Atticus Ross)
 
Legjobb szerkesztett filmzenei anyag:

Éjfélkor Párizsban (Various Artists)


2013. február 9., szombat

2012

Év elején járva különösen népszerű dolog listákat, összefoglalókat gyártani. Úgyhogy jöjjön egy olyan, amilyet már tavaly is produkáltam. Dalok filmekből. Nem mindegyik eredeti (van köztük feldolgozás) és nem mindegyik 2012-es (a bemutató dátumát vettem alapul), de élményben ettől függetlenül nincs hiány. Az első helyezettért bocsánat, de már akkor tudtam, hogy ez fog nyerni, amikor láttam a filmet még október közepén. A várható Oscar-díjas betétdal - hasonlóan a tavalyi évhez - megint a negyedik helyet foglalja el a listán.
A legjobb öt filmdal a tavalyi évből - szerintem:

5. Merida, a bátor - Learn me right – (Mumford & Sons feat. Birdy) Learn me right

4. Skyfall - Skyfall - (Adele) Skyfall

3. Merida, a bátor - Noble maiden fair - (Emma Thompson and Peigi Barker) Noble maiden fair

2. Fékezhetetlen - Fire and brimstone - (The Bootleggers feat. Mark Lanegan) Fire and brimstone

1. Hófehér és a vadász - Breath of life - (Florence and the machine) Breath of Life

2013. február 5., kedd

Esélylatolgatás

Elindult a tippverseny!


A szakmai díjszezon közepén járva jöjjenek az Oscar-tippek, hisz úgy korrekt, ha én kezdem meg a sort. Rendhagyó módon hátulról előre haladva:

Legjobb élőszereplős rövidfilm:
Ezeket a kisebb kategóriákat sosem tudtam megítélni. Ha lehet hinni a híreszteléseknek, akkor az ifjú tehetségnek mondott Shawn Christensen Curwey című filmje a legesélyesebb. A 20 perces rövidfilm az élete mélypontján lévő Richie-ről szól, aki pár órára vigyázni kényszerül testvére gyermekére. A film nagy fesztiválkedvenc volt, ami az elmúlt éveket elnézve jó ajánlólevél az aranyszoborhoz. Ezen kívül szinte minden fogadóiroda első számú esélyesként számol vele. Ahol nem első, ott a Henry-t favorizálják.

Tippem a befutóra: Curwey


Legjobb animációs rövidfilm:
Könnyen elképzelhető, hogy ebben az évben meg akarják szórni a Disneyt leginkább hagyományosnak számító kategóriájukban az animációban. Az egészestés és a rövidfilmes ötösfogat esetében is jó eséllyel pályáznak az aranyszoborra, ami azért nagyon fontos, mert ha nem számítjuk a Pixar sikereit, akkor a Disney saját jogon elnyert animációs Oscarjai bizony a '90-es években születtek legutoljára. Ezen pedig illene változtatni. A rövidfilmes kategóriában a Paperman tűnik befutónak, ami azért reális, mert nem erős az idei mezőny. A gyönyörű animációval dolgozó Adam and Dog lehet veszélyes, ami az Annie Awards (animációs szakszervezeti díjféleség) legjobbja volt, fesztiválokon is szépen szerepelt és komoly támogató tábora van. Ugyanakkor erősen kétséges, hogy le tudja-e győzni a "lúd" Ádám a "disznó" Papírembert. Megnézve a filmeket egyébként nagyjából hasonló esztétikai értéket képviselnek, így nem tudok egyértelműen dönteni. Az biztos, hogy az egyik animációs Oscar a Disneyé lesz, az is előfordulhat, hogy mindkettő. Ha kitart az akadémia az elmúlt évtizedben erre a díjra alkalmazott "artsy" meghatározásnál, akkor az Adam and Dog nyer, minden más esetben a papírember.

Tippem a befutóra: Adam and Dog


Legjobb rövid dokumentumfilm:
Ebben a kategóriában az Open Heart és az Inocente párviadaláról szól minden, nem hiszem, hogy más közbe tudna avatkozni. Talán az akadémiának kedvesebb lesz az előző.

Tippem a befutóra: Open Heart


Legjobb dokumentumfilm:
A szakma az elmúlt napokban nyilvánvalóvá tette, hogy hiába indult rendkívül sokszínűen a díjszezon a dokumentumfilmesek számára, az ő befutójuk a Searching for Sugar Man. A '70-es években az amerikai zenész, Rodriguez nagyon rövidke karriert futott be, ugyanis két jó fogadtatásban részesült lemeze közül egyik sem fogyott. Ugyanakkor Dél-Afrikában hatalmas kultuszra tett szert, és egy egész nemzedék zenei világát formálta át. A Pingvinek vándorlása óta várhatóan először fog európai (egész pontosan svéd-angol koprodukciós) dokumentumfilm nyerni ebben a kategóriában. Ideje megszakítani az amerikaiak hegemóniáját.

Tippem a befutóra: Searching for Sugar Man


Legjobb vizuális effektusok:
Itt nem nagyon van miről beszélni. Különösen azután, hogy ma a szakszervezetiek is azt mondták, amit nagy százalékban előttük a kritikusok is. Pi élete. Vizuális effektusok tekintetében egy olyan évben tudtak kiemelkedő munkát letenni az asztalra, amikor volt egy Hobbit, meg egy Bosszúállók is. Már Richard Parker miatt megérdemelt a díj.

Tippem a befutóra: Pi élete


Legjobb hangkeverés:
Nem értek hozzá, de úgy gondolom, ha végső győztesnek ki akarják hozni az Argo-akciót, akkor ezt oda kell adni Ben Affleck stábjának. A dolog csak azért érdekes, mert kivétel nélkül az összes fogadóirodánál A nyomorultak számítanak tuti esélyesnek. Sajnos a hangtechnikusok szakszervezeti díjazását nem tudtam megvárni, lehet, hogy az tisztább vizet fog önteni a pohárba, mindenesetre most csak arra lehet támaszkodni, hogy ezt a díjat mindig is előszeretettel adták musicaleknek (Dreamgirls, Chicago, Olivér!). 

Tippem a befutóra: A nyomorultak


Legjobb hangvágás:
Többen suttognak arról a nemzetközi sajtóban, hogy ez lehet az a kategória, ahol kárpótolják Kathryn Bigelow Zero Dark Thirty című filmjét. Esélyes is, hiszen a háborús téma ezen ötösfogatot tekintve nyerő, hangeffektek szempontjából különösen. De ugye ott van a bojkott... Django nem szólhat bele, a második számú esélyes megtisztelő szerepéért viszont három film is kitartóan versenyez. (Skyfall, Pi élete, Argo-akció) Sőt, az egyéb kritikai és szakmai jelöléseket elnézve egyértelműen Sam Mendes Bond mozija a legfőbb vetélytárs, amely vitte a szakszervezeti fődíjat is. És ez így egyre inkább kétesélyes. Ha nagyon meg akarják büntetni Bigelowt, akkor díj nélkül hagyják. A Skyfall mellett szól még az is, hogy a sorozat ötvenéves fennállását ünnepli, így különösen a figyelem középpontjában van. Én azért bizakodó vagyok...

Tippem a befutóra: Zero Dark Thirty


Legjobb betétdal:
Adele - Skyfall, Skyfall - Adele, Adele, Adele, Skyfall, Skyfall.

Tippem a befutóra: Skyfall


Legjobb filmzene:
A fogadóirodáknál ádáz harc dúl a Lincoln és a Pi élete között. Szerintem jóval egyszerűbb a helyzet. Ezt a Pi életének kell nyernie. Nemcsak azért, mert John Williams munkája erősen középszerűnek mondható, hanem azért is, mert a Pi életénél (Mychael Danna) a zene sokkal jobb kiegészítője, építője volt a filmnek. A Lincoln esetében pont, hogy a leggyengébb pontnak számított... Külön hallgatva tűrhető, de messze nem Oscarra érett.

Tippem a befutóra: Pi élete


Legjobb smink/maszk:
Nehogy már ne nyerjen semmit A hobbit! Az év talán leglátványosabb filmalkotásának mindenképp kijárna egy aranyszobor, ha már a jelöléseknél olyan fukarul bánt vele az akadémia. Ebben a kategóriában (normál körülmények között) nem lehet ellenfele. Ugyan ki verné meg? Jean Valjean szakadt ruhában, vagy Alfred Hitchcock tokával? Pff... Ezt Peter Jackson stábjának kell vinnie. Hajrá hobbit!

Tippem a befutóra: A hobbit: Váratlan utazás


Legjobb vágás:
Furcsa ezt így kijelenteni, de talán a legfontosabb kategória. Ugyanis meggyőződésem, hogy aki ezt viszi, az viszi a legjobb filmnek járó Oscart is. Az összefüggésekről talán valamikor később... A Zero Dark Thirty és az Argo-akció előzgetik egymást egy ideje díjak tekintetében, de lévén, hogy az akadémia (főleg republikánus) tagjai bojkottot hirdettek Bigelow filmje ellen, a Lincoln pedig itt sehol sincs gyakorlatilag, ezért ezt be fogja zsebelni Affleck legénysége.

Tippem a befutóra: Argo-akció


Legjobb kosztümök, jelmezek:
Az akadémia mindig is oda volt a régi kosztümökért, nem véletlenül protezsálnak évek óta a kortárs jelmez és látványtervezők, hogy nekik gyakorlatilag esélyük sincs Oscart nyerni. Most sincs ez másként. Az Anna Karenina és A nyomorultak számítanak esélyesnek. Főleg az előbbi, ami eddig szinte minden valamire való elismerést bezsebelt a díjszezon során. Miért most szakadnának meg a tendenciák?

Tippem a befutóra: Anna Karenina


Legjobb művészeti rendezés/látványterv:
Itt már korán sem olyan egyszerű a helyzet, mint a feljebb említett kategóriánál. Négyesélyesnek mondják, de tekintve, hogy a látványtervet az akadémia szereti összekapcsolni a jelmezekkel, itt is Anna Karenina számít favoritnak, persze szorosan mellette loholnak A nyomorultak és a Lincoln is. Kicsivel lemaradva Pi. Itt sem számítok a tendencia megszakadására.

Tippem a befutóra: Anna Karenina


Legjobb operatőri munka:
Pi élete - Claudio Miranda. Már a Benjamin Button különös életéért kapnia kellett volna egy aranyszobrot. Az is igaz viszont, hogy mikor kárpótolnák Roger Deakins-t, ha nem pont akkor, amikor az ötvenéves fennállását ünneplő James Bondot fényképezi gyönyörűen? Biztosnak tűnik Miranda, de lehet meglepetés belőle...

Tippem a befutóra: Pi élete


Legjobb animációs film:
A fogadóirodáknál a Merida, a bátor számít első számú favoritnak, amely gyakorlatilag a semmiből jött vissza a díjszezon végére és lett Ralph legfőbb vetélytársa. 'Diznis' stílusú alkotás, annyi szent. Mégis, most egy olyan animáció az aranyszobor legfőbb várományosa, amely pont, hogy szakítani próbál az Egérbirodalom sémáival. A Rontó Ralph a kritikusok második számú kedvence (az első ParaNormannek esélye sincs) és a szakma kiemelt esélyese az Oscarra (PGA, Broadcast, Annie Awards - a fontosabb díjak elméletileg megvannak). Merida három komolyabb kritikai elismerést, egy Golden Globe-ot tud felmutatni, plusz az utóbbi napokban hirtelen bezsebelte a szakszervezeti díjak felét. Elég lesz az üdvösséghez? Érdekesség, hogy a Frankenwinnie úgyis versenyben van még, hogy a kritikusi díjszezon eleje óta gyakorlatilag semmilyen babér nem termett neki. Lehet, hogy mégis Tim Burtonnél köt ki az az aranyszobor? Vagy a Disney-t hirdetik ki győztesnek először a kategória történetében? Vagy surranópályán mégis beelőz a Pixar? Avagy 'diznisített' Pixar vagy 'pixarosított' Disney?

Tippem a befutóra: Rontó Ralph


Legjobb idegen nyelvű film:
Ki más nyerhetne, mint Ausztria?

Tippem a befutóra: Szerelem


Legjobb adaptált forgatókönyv:
Abszolút kétesélyes, de ha az Argo-akciónak akarják adni a fődíjat, akkor nincs vita, ezt az aranyszobrot Chris Terrionak kell átvennie február 24-én. Ami azért bosszantó kicsit, mert a Lincolnnak pont a forgatókönyve a nagyobb erénye, kevésbé a rendezés. Márpedig most nagyon úgy tűnik, hogy a sors (vagy az akadémia) fintorából következően nem jut aranyszobor az év legjobb írói munkájának. Sebaj, terem még babér Tony Kushnernek, akit remélem következő munkáihoz is megtart Steven Spielberg. A legfrissebb hír, hogy az Argo vitte a Scripter-díjat, így már nem olyan nagy merészség a győzelmükről beszélni...

Tippem a befutóra: Argo-akció


Legjobb eredeti forgatókönyv:
Nagy kérdés, hogy itt akarják-e Bigelow moziját igazán kicsinálni vagy a női főszereplő kategóriában. Ugyancsak nagy kérdés, hogy a hazafias (most kivételesen értsd: republikánus) érzelmű szavazók nélkül van-e akkora támogatottsága a Zero Dark Thirtynek, hogy nyerjen? Lehetséges, hogy az akadémia tagjai most úgy fogják gondolni, hogy elég a ZD30-nak az az egyetlen aranyszobor, adjunk már egyet Quentin Tarantinónak, ha már sok-sok éve hanyagoljuk és van már BAFTA-ja is. És lássuk be, az információkat összerakva, ez egy elég reális 'forgatókönyv'...

Tippem a befutóra: Django elszabadul


Legjobb női mellékszereplő:
Hihetetlen, de eljutottunk odáig, hogy már nem Daniel Day-Lewis győzelme fizeti a legkevesebb pénzt a fogadóirodáknál, hanem Anne Hathaway-é. Aki teljesen megérdemelten veheti majd át élete első Oscar-díját február végén.

Tippem a befutóra: Anne Hathaway (A nyomorultak)


Legjobb férfi mellékszereplő:
Sokan a legbecsapósabb kategóriának tartják. Mások szerint egyértelmű. Az várható volt, hogy Phillip Seymour Hoffman nyer a kritikusoknál, ahogy az is, hogy a szakma mellőzni fogja őt. Várható volt, hogy előbb-utóbb feltör Christoph Waltz, de Alan Arkint sem szabad leírni, aki bebiztosíthatná az Argo-akció fődíját. Csinált már Arkin csodát, nem is olyan régen. Én mégis úgy gondolom, hogy a befutó itt Tommy Lee Jones lesz, aki stabilan ott van a díjszezon eleje óta a legjobbak között, és nem utolsó sorban néhány napja a színészkamara is mellette voksolt, ami igen komoly támogatottságot jelez. Ez lesz a Lincoln első Oscar-díja. Ha nem akarja nagyon máshogy az az 5800 ember.

Tippem a befutóra: Tommy Lee Jones (Lincoln)


Legjobb női főszereplő:
Itt legyen valaki okos. A kritikai díjszezon végén gyakorlatilag egálra végzett Jessica Chastain és Jennifer Lawrence. Chastain vitte a fontosabb díjakat. Aztán a tévés díjátadók beindulásával szintén maradt az egál, de a drámai szerep továbbra is Chastain malmára hajtotta a vizet a kevésbé komolykodó partok felé hajózó Lawrence-el szemben. Aztán beütött a krach, pontosabban a Zero Dark Thirtyvel szembeni kampány célt ért és a színészkamara már az ifjú Lawrence-t hozta ki győztesnek. Lehet, hogy mégis Oscart kap a 22 éves szupertehetség? Úgy tűnik. Ha jelen pillanatban döntenem kéne, akkor Lawrence-t mondanám. De lehet, hogy holnap már máshogy fogom látni. És mit szól mindehhez Emmanuelle Riva?

Tippem a befutóra: Jennifer Lawrence (Napos oldal)


Legjobb férfi főszereplő:
Abraham Lincoln.

Tippem a befutóra: Daniel Day-Lewis (Lincoln)



Legjobb rendező:
Így, hogy a kritikai szezon első három helyezettjét kihagyták és a Broadcast Film Critics, a rendezők szakszervezetének és a Golden Globe-nak a győztese sincs jelölve, gyakorlatilag abszolút ötesélyes a kategória. De tényleg. A fogadóirodáknál persze Spielberg vezet, de ki tudja, melyik jelölt viheti haza az aranyszobrot? Haneke örülhet pályafutása és a Szerelem elismerésének? Ang Lee bezsebelheti a Pi életének negyedik Oscarját? Vagy David O. Russell emelheti magasba a szobrot? Még az is előfordulhat, hogy az alig harmincéves Benh Zeitlint szólítják győztesként... Közülük egyedül Haneke polcán van két fontos díj (Arany Pálma, az Európai Filmakadémia díja), én most mégis azt gondolom, hogy az akadémiából kell kiinduljunk, akik a kompenzálós fajtához tartoznak. Spielbergnek érett már (nem utolsó évtizede, hanem egész pályafutása okán) egy újabb rendezői Oscar-díj. Fontos témát dolgozott most fel, ráadásul kiválóan. Az más kérdés, hogy pont az ő direktori jellegzetességei kevésbé kaptak hangsúlyt a Lincolnban, ettől függetlenül én nem sajnálnám tőle az újabb aranyszobrot.

Tippem a befutóra: Steven Spielberg (Lincoln)


Legjobb film:
Érdekesen alakult ez a díjszezon és talán még mindig tartogat meglepetéseket. Az Argo-akció esélyesként vágott neki, aztán nagyon hamar a mellőzöttek között találta magát. Visszatérni látszott a kritikai díjszezon vége felé, majd nyert egy-két nagyot (BFCA, DGA), majd egy még nagyobbat (PGA), aztán egy óriásit (SAG). A többi most már nem nagyon tesz hozzá, szinte mindegyik valamirevaló szakmai fődíj Ben Affleck stábjánál landolt, így komoly reményekkel várják az Oscar-gálát. Előzetesen a Lincoln győzelmére tippeltek a legtöbben, de aztán szépen lassan belátták, hogy akad itt nagyobb esélyes is. 23 éve először fog egy film úgy nyerni, hogy a rendezője nincs jelölve saját kategóriájában... ... Fog nyerni?

Tippem a befutóra: Argo-akció