Hófehér és a vadász

Kövezzetek meg, de nekem tetszett...

Objektíven: A vadász azt a feladatot kapja, hogy az erdő sűrűjében végezzen Hófehérrel, aki veszélyt jelent a gonosz királyné szépségére. A férfi azonban nem hajtja végre a parancsot, ehelyett a lány védelmezője és mentora lesz.

Szubjektíven: Úgy tűnik, a 2012-es év minden kétséget kizáróan Hófehérkéé. Legalább négy feldolgozás készült (amikről tudunk), melyek a legkülönfélébb módokon nyúlnak hozzá a legendás meséhez. Az elsőfilmesnek számító Rupert Sanders is szerencsét próbált és rögtön olyan stábbal, sztárokkal, szakemberekkel dolgozhatott együtt, akik egy másik rendezőnek egy életen át nem adatnak meg. Sanders-re még az elmúlt évtized végén irányult rá a figyelem, amikor is kreatív reklámfilmjeivel keltett feltűnést. Meg is dobták egy ellenállhatatlan ajánlattal. Azóta - bár Hófehérkéjét miszlikbe szedték a kritikusok - már ki sem látszik az újabb projektek mögül. És meg kell mondjam, nem sajnálom tőle. Nem, mert ez több mint korrekt Hófehérke-feldolgozás lett; a remek középkori háttér és a dark fantasy-s hangulat olyan erős egységet alkot a vizuális megjelenítéssel, hogy csak a végén ocsúdtam fel. Elképesztő képi világ tárulkozik elénk, mely még hibákat is képes befedni. Hibákat, melyek egyrészt a rendezés tapasztalatlanságából, másrészt a forgatókönyv gyengeségéből adódnak. Sokszor nem sikerül eldönteni, hogy melyik korosztálynak kedvezzenek vagy éppen melyik karakterrel foglalkozzanak többet, melyik történetszálat bontsák ki, melyiket hagyják kidolgozatlanul. Hiányérzet tehát bőven maradhat, de érdemes a pozitívumokra koncentrálni. Az említetteken túl talán azt tartom a legnagyobb erénynek, hogy Sanders felismerte, hogy elsőfilmesként képtelen lesz úrrá lenni az írói munka trehányságán, így a sztorit híres, kipróbált színészekre bízta. Charlize Theron természetesen kiemelkedik gonosz királynőként, de élvezet látni a hét törpe között Bob Hoskins-t, Nick Frost-ot vagy épp Ray Winstone-t. És meg kell mondjam, szerintem Kristen Stewart teljesen korrekt Hófehérke. Csatába hívó nagymonológját ugyan elhagyhatták volna, de azon kívül hihető, amit látunk tőle. Úgyhogy számomra élmény volt. Csak azt nem értem, miért kezdtek el máris második részről beszélni... Második rész egy Hófehérke esetében?? Mégis miről szólna az? Nem támogatom a projektet, de ha Sandersnek oda is sikerül átmenteni az első rész atmoszféráját, talán kísérletet teszek vele.

Kiknek ajánlom?

Középkori, sötét fantasy-k kedvelőinek. Elsősorban fiataloknak, de még véletlenül sem gyerekeknek!

Értékelésem: 70%