Sorrend nélkül az az 5 filmdal, amit idén a legtöbbször hallgattam a 2017-es termésből:
Wild Berry - Devil and The Huntsman (Arthur király: A kard legendája / King Arthur: Legend of the Sword)
- Az elképesztően vagány pillanatok mellé túl sok erőltetett jut Guy Ritchie új mozijában. Ez a dal az előbbi szekciót erősíti. Az év egyik legjobb zenéje.
Keane - Tear Up This Town (Szólít a szörny / A Monster Calls)
- Ha lenne személyes, szubjektív listám, akkor valószínűleg ez nyerné az évet. A filmmel kiegészülve felemelő és szívszaggató egyszerre. Ezt hallgattam a legtöbbször.
Jordán Adél - Hajnaltájt (Brazilok)
- Végre magyar is van a listán! Jordán Adélék fantasztikus munkát végeztek!
- Pár éve még sajnáltam Patrick Osborne-tól az Oscart. Ezért a rövidfilmjéért viszont - ami nagyrészt a zenére épült - simán kaphatott volna.
Johnny Cash - Ain't no grave (A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja / Pirates of the Caribbean: Dead men tell no tales)
- Igen, ez csalás, hiszen nem a filmből van, az előzetest nyomták ezzel a dallal. Oda viszont tökéletes választás volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése