2016. február 9., kedd

BEST OF 2015 - FILMEK

1-10

10. Második esély
Kőkemény dráma Suzanne Bier-től, Dániából, az északi régiókból. Nem tudom, hogy babás (vagy gyermekáldás előtt álló) családosoknak kötelezővé kéne-e tenni vagy örökre eltiltani előlük, talán az előbbi. Biert számtalanszor támadták már könyörtelensége miatt. Most is bőven hagy felületet "családi" filmjén a kritikáknak. Mindenből a legkomolyabb, legtragikusabb fordulatot pakolja a néző elé, de (és szerintem ez teszi kőkemény élménnyé filmjét) teszi ezt a hihetőség határán belül. Zsigeri, elemi erejű szülői dráma. A Cowboyok mellett a másik nagy gyomros volt tavaly. Egy óráig kóvályogtam utána Budapest utcáin, hogy valahogy emésztgessem magamban a látottakat.
- 75%

9. Mad Max: A harag útja
Az akció műfaját fogalmam sincs, ki tolta utoljára ilyen mesteri szinten. Már ezért megéri akár többször is benevezni erre a filmre. Kolosszális, kreatív, feszült, jól vágott akciójelenetek... A többivel már voltak gondjaim. Én alapvetően bírom, ha tartalmat akarnak belenyomni az ilyen filmekbe is, ezért a megváltás/visszatérés/fordulat kombó sem zavart. A végét picit sutának éreztem és nekem valahogy hiányzott a világ kidolgozottsága. John Seale-nél ugyan senki sem tud jobban sivatagot fényképezni, ez tény, de az országutak "szagára", a benzinkutak és a városok kevésbé steril bemutatására is kíváncsi lettem volna. Hiányzott nekem pl. a V8 tétje... apróságok, amik sokat dobhattak volna. Az előző Mad Max filmek nem csupán a vizualitásban bíztak, ha drámát kellett csinálni. Itt sincs teljesen ez, csak...
- 80%

8. When Marnie was there
Annát városi nevelőotthonából egy tengerpart melletti álmos kis városkába küldik, ahol napjait álmodozással tölti a mocsár mellett. Úgy hiszi, hogy ő kívül áll azon a láthatatlan mágikus körön, amiben a legtöbb ember él. Elzárkózik mindenkitől, de közben úgy csinál, mintha minden rendben lenne. Számára is váratlan módon összebarátkozik Marnie-val, s ez különös események sorát indítja el... A When Marnie was there gond nélkül hozza a szokásos Studio Ghibli színvonalat, s bár rendezés tekintetében elmarad a klasszikusoktól, az mindenképp megsüvegelendő, hogy a stáb ilyen mélyre evezett a fájdalmak, sőt, a tragédiák világában. Hatásában rendkívüli mű, mely egyszerre krimiszerűen izgalmas és mélyen drámai. Hiromasa Yonebayashi az Arrietty után ismét bizonyítja, hogy remek tanuló, lassan mesterévé érik az animációnak. Kíváncsi leszek az igazán érett munkáira.
- 80%

7. Csillagok háborúja VII. - Az ébredő erő
A jó hír, hogy J.J. Abrams nem szúrta el, méltó az eddigi alkotásokhoz az új Star Wars. A rossz hír, hogy szinte semmiben nem tűnik ki a legújabb epizód, de erről később. Hogy rögtön a legtöbbet vitatott kérdéssel kezdjük, én kedveltem Kylo Ren figuráját, van benne potenciál bőven, amit remélem, hogy a következő részek kiaknáznak majd. Ugyanakkor túl sok dolog marad itt ködös. Snoke és a háttérhatalmak erővonalainak homályban hagyása nem tetszett. Biztonsági játék majdnem az egész film. Én pont ezért szerettem nagyon sokakkal ellentétben az előzménytrilógiát is. Bővült a galaxis, számtalan vad és remek ötlettel, meg néha nagyon otromba eresztésekkel, de egy impulzív, lendületes, színpompás galaxist kaptunk. Míg itt kockázatmentes remake-jét a negyedik résznek. Ami persze jó és nincs vele komoly bajom, csak így például 3 rész jellemfejlődést dobunk sutba azért, hogy Han Solo megint az az űrbéli sármos tolvaj legyen, mint a negyedik részben, a kezdet kezdetén. Persze nyilván erre lesz válasza a nyolcadik résznek, hogy miért alakult így... csak akkor is... Az első fele egy hatalmas nagy rajongói film, a második fele, ahol újítani kéne, ott még döcög a szekér. Pontosabban néha döccen egyet, mert nem lenne fair jelző a 'döcögős' ezzel a monumentális, ízig-vérig Star Wars epizóddal kapcsolatban. Jöhet a folytatás!
- 80%

6. Ifjúság
"Nagyon sajnálom, de ilyen filmet, mint az Ifjúság, csak mi tudunk csinálni. Mi, európaiak. Nem tudom, mi kell hozzá, szociális és pszichés érzékenység, a történelmünk, a kitárulkozásunk, az önanalitikus és reflexív hozzáállásunk, vagy csak az, hogy merünk melankólikusak, mi több, szomorúak vagy depresszívek lenni – nem úgy, mint az „Újvilágban”." - Marity Mira írta le ezeket a gondolatokat az Ifjúságról szóló kritikájában. Van benne valami, én is hasonlót éreztem a film megtekintése alatt. Paolo Sorrentino újfent Fellini nyomdokaiban jár, ismét nagy kérdésekről elmélkedik, csak míg előző alkotása A nagy szépség erőteljesebb szerzői filmes jegyeket mutatott, itt már kikacsintások történnek a közönségfilm felé, mindezt a legjobb értelemben, véletlenül sem öncélúan. A nagy szépség művészfilm volt, ez művészi. Drámai, gyönyörű, emberi, érzelmes, melankolikus. Semmit nem szabad előzetesen leírni az Ifjúságról, gyöngyvásznon kell látni és érezni. Nagybetűs FILM.
- 80%

5. Vabenbrodre
Én vagyok a leginkább elhűlve azon, hogy az elmúlt 7-8 év legerősebb háborús moziját egy dán animáció szállítja. A film Ørn dán parancsnok történetét meséli el, akinek Afganisztánban kellett együttműködnie egy helyi rendőrrel, Fareed kapitánnyal. Csakhogy a kapcsolatot súlyos próbatétel terheli. Fareed egyik fiatal segédje félelemből hónapokkal korábban életveszélyesen megsebesítette Ørn parancsnokot, akit valamiért mégis Fareed mellé vezényelnek vissza, amikor felgyógyul sérüléséből. Amikor minden eddiginél keményebb összeütközésre kerül sor afgán terroristákkal, Ørn súlyos döntések meghozatalára kényszerül. - Örülök, hogy az Anilogue-on elém sodródott ez a remek animációs film. Nem gondoltam volna, hogy ez a műfaj még az afgán háború hiteles ábrázolását is elbírja. Sokkal többet mutat a kultúrák közötti párbeszéd kihívásáról, mint az elmúlt esztendőkben kvázi bármi, amihez szerencsém volt. Nem vagyok benne biztos, hogy jól értettem, de a film elején sebtiben mutatott feliratok szerint igaz történetet dolgoz fel a Vabenbrodre (angol címén Brother in arms). Ha ez igaz, fogalmam sincs, hogy Hollywood miért nem könyörgött eddig a szkriptért. Csak oda ne adják nekik. Mondjuk Kathryn Bigelow-nak mehetne...
- 85%

4. Saul fia
Mit lehet még elmondani arról a magyar filmről, mely végigverte a világot, minden elképzelhető elismerést begyűjtött? Talán személyes hangon érdemes szólni róla, hiszen "ő maga" is végtelenül személyes. "Azt üzenem a magyar közönségnek, hogy legyenek nyitottak." - mondta Nemes Jeles László filmrendező Cannes-ban, a fesztivál díjkiosztó ünnepsége után. Nem szűkölködtünk sikerekben az elmúlt években, de amit a Saul fia első nekifutásra az asztalra tett, az több mint megsüvegelendő. Hozzáteszem, nem érdemtelenek az elismerések. Mert így lehet beszélni valamiről, amiről talán nem tudunk, amiről nagyon nehéz; ahogy ez a film teszi - végtelenül személyes nézőpontot adva. Nemes László rendezői világában semmi sem direkt; hangokból, sziluettekből, zörejekből, egy-egy villanásból tudjuk csak kikövetkeztetni, hogy éppen mi történik a haláltáborok világában. Ezért (is) többszörösen embert próbáló, lelkileg terhelő, fárasztó filmmel van dolgunk. A fókusz nem a történéseken, hanem az emberen, pontosabban egyetlen emberen van. A színészi tapasztalattal nem rendelkező Röhrig Géza abszolút alkalmas arra, hogy ezt a hangsúlyt végig fenntartsa, vállán cipelje a filmet. Nem is színészi munka az övé, hanem egy olyan jelenlét, mely szinte égeti a vásznat. Nemes Jeles László ugyan állítja, hogy nincs szimbolikus jelentése a címben megjelenő névválasztásnak (Saul), de a film immár kétszeri megtekintése után azt gondolom, ez sem volt véletlen. Nem akarok mindent leírni, irány a mozi! Fontos film született.
- 85%


3. Selma
De örülök, hogy a Casparus Kiadó behozta ezt a filmet Magyarországra! Számomra az év meglepetése volt. Számítottam rá, hogy tetszeni fog, de hogy ennyire, arra nem. Különös mód talán az a kulcs, hogy női direktor vezényelte le ezt a Martin Luther King-filmet, aki egyszerre teszi személyessé és helyenként már-már dokumentaristává a történetet. Végtelenül emberi itt mindenki, s bár néha a történelmi tabló meginog néhány kidolgozatlanság vagy erőlködés súlya alatt, komoly félnivaló nincs. Ava DuVernay-t meg fogalmam sincs, hogyan kerülhette el az Amerikai Filmakadémia figyelme. Millerrel, Inarrituval, Linklaterrel verték a mezőnyt tavaly. De ezen felesleges keseregni. Inkább örülök neki, hogy ilyen filmmel állt ki a széles nyilvánosság elé a még mindig fiatal afro-amerikai rendezőnő. Életrajzi filmek kedvelői számára kizárt a csalódás! Lejátszóba vele!
- 85%


2. Whiplash
Veszélyes az olyan filmdráma, amit agyondicsértek szinte minden szakportálon, fesztiváldíjak tucatjaival érkezik a mozikba és te úgy ülsz le megnézni, hogy mindez már tudat alatt befolyásol. Aztán koppansz egyet... tényleg kiváló alkotással van dolgod! Az egészen átlagos, már-már sportfilmes sztorit úgy teszik a vászonra a színészek, illetve úgy van rendezve, hogy döbbenetesen energikus, intenzív élmény válik belőle, a finálé alatt pedig tetőfokára hág a feszültség. A film rendezője és írója, Damien Chazelle nem kapott finanszírozást egy egész estés filmhez, ezért elkészített egy rövidfilmet, szintén Whiplash (2013) címmel, nevezte a Sundance Filmfesztiválra, s meg is nyerte kategóriájában a fődíjat. Ennek eredményeként megkapta a finanszírozást az egész estés alkotáshoz, így kerülhetett mozikba a Whiplash. A többit pedig már tudjuk... 3 Oscar-díj, számtalan további elismerés. Chazelle az egekbe ment szereplőgárdájával együtt. Jöhetnek a hasonlóan magas színvonalú, "ütős" alkotások!
- 85%

1. Agymanók
Egyrészt örülök, mert a Pixar ismét maximális fordulatszámon pörög, ismét övék az év, ismét ők szállítanak mindent, ami számomra a filmművészetet jelenti. Ugyanakkor kicsit sajnálom, hogy túl könnyedén nyertek. Bár volt néhány emlékezetes film 2015-ben, sajnos nem tűnnek ki igazán, egy évvel korábban sokkal jobban lelkesedhettünk. De ez mit sem von le Pete Docter és csapata érdemeiből. Komolyan mondom, nem tudom, hogy csinálják. Érzelmi azonosulás és rezonancia, együttérzés a szereplőkkel és kb. ötpercenként olyan ötlet (nem poén!)özön, hogy arról más stúdiók csak álmodhatnak. De fölösleges tovább dicsérnem őket, inkább bízom benne, hogy tartják a színvonalat. Most néhány évig a folytatások veszik át náluk a főszerepet. Szenilla nyomában, Verdák 3, Toy Story 4, Hihetetlen család 2... szerencsére jövőre jön a Coco, így nem maradunk eredeti animációk, eredeti ötletek nélkül. Mert abban továbbra is az ugráló asztali lámpa csapata a legjobb.
- 90%


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése