2016. január 30., szombat

BEST OF 2015 - FILMEK

49-40

49. Motkány: Botrány az űrben
Én nagyon kedvelem a Jégkorszak-filmeket és mindent, ami hozzá tartozik, a sokak által gyenge eresztésnek tartott negyedik epizódot is élveztem. Viszont ezek a Motkány-rövidfilmek kezdenek nagyon fárasztóak és kevéssé kreatívak lenni. Örömmel nyugtáztam, hogy az ötödik részre visszahozzák Buck-ot, a harmadik epizód legjobb karakterét, aki - bízom benne -, több emlékezetes momentummal szolgál majd, mint amennyit Motkánynak köszönhettünk az űrben.
- 60%

48. Lakoma
Várható volt, hogy ennél a rövidfilmnél landol majd az Oscar-díj, nem is akarok vitába szállni az Akadémia döntésével. Annyit azért megjegyeznék, hogy a 2012-es szabálymódosítás tovább érezteti hatását. A leginkább befogadható, legnépszerűbb alkotás ismét viszi a díjat a fesztiválkedvencek elől az animációs rövideknél. Kár, de siránkozni sincs nagy értelme. A Lakoma teljesen korrekt, ötletes film, csak szerintem sajnálatos, hogy a jópofa és izgalmas kutyaszemszöget egy totál semmilyen (vagy inkább sablonos) szerelmi történethez igazították. Többet érdemelt volna ez az alapötlet.
- 60%

47. Jurassic World
Bevallom, én azt tippeltem, hogy bukni fog. Aztán most meg ott trónol 1,7 milliárd dollárnyi bevétellel minden idők 5 legnagyobb kasszasikere közt. A filmek útjai kifürkészhetetlenek. Colin Trevorrow beletrafált a közönség igényeibe, ehhez nem férhet kétség. Elegendő elemet hozott át az első részből, hogy 14 év után ismét a figyelem középpontjába állítsa a dínókat. És mi megint bekajáltuk. A park számos ponton reflektál saját nézőjére (a filmbelire és a moziban ülőre is) és bizony néha fájdalmas megállapítani, hogy mennyire nem változunk. A Jurassic World ezzel együtt nagyon színes, nagyon szagos, nagyon felszínes. Az egyetlen jelenet, amit magammal vittem belőle, az a motorozás a három kisebb dinoszaurusz társaságában. Az ilyen szcénák miatt döglött mindenki légy módjára a negyedik Jurassic eresztésre. Pedig Trevorrow csak annyit csinált, hogy kellő mennyiségű adrenalint, lehetséges mémet és akciót gyártott ahhoz, hogy mozija világsiker legyen. Jön is az ötödik, amit nem tudom, hogy moziban akarok-e nézni...
- 60% 

46. Világevők
Jó kis doksi ez, hiánypótló témával. Három dolgot állapítottam meg vele kapcsolatban. Az egyik, hogy szigorúan tilos éhesen nézni beülni rá. A másik, hogy rendkívül érdekes szubkultúrát tár elénk. Ők azok (a világevők), akik utaznak, esznek és írnak. Ételkritikus bloggerek, akiknek életcélja és hobbija, hogy a világ legjobb éttermeiben egyenek és ezért beutazzák a világot. A gasztronómia megszállott rajongói ők. A harmadik dolog, amit fontosnak tartok megjegyezni, hogy iszonyú hosszú a film. Ez a téma nem indokol két órát, 30 perccel kevesebb bőven elég lett volna. Fárasztó és önismétlő lesz a végére. A kevesebb néha több... az evéssel is így lehet.
- 60%

45. Jön Harold!
Az északi vígjátékokat sokan kedvelik és az az igazság, hogy ez sem fog csalódást okozni a rajongóknak. Annyi a problémám vele, hogy sokadszorra mondja fel ugyanazt a leckét, ami a skandináv komédiák sajátja, meglepetés egy szál sincs benne. A groteszk humor, a színészek pazar játéka és a minimálra vett, mégis maró társadalomkritika sem tudja hatásos filmmé tenni a Jön Haroldot. Ugyanis semmiféle katarzissal nem bír. Nem az első alkalom, hogy azt veszem észre hasonszőrű filmeknél, hogy annyira igyekeznek elkerülni a hatásvadász elemeket, hogy cserébe elfelejtenek bármiféle komoly hatást kifejteni a zárlatot tekintve. Erre is csak azt tudom mondani, kár érte.
- 60%  

44. A próféta
A történet vezérfonalát Roger Allers rendező viszi. Ennyi az egyetlen és igen komoly problémám. A társrendezőként beharangozott direktorok (Tomm Moore, a Brizzi testvérek, Bill Plymouth... ) csak 1-2 percnyi szerephez jutnak, amikor klipszerű alkotásaikkal tesznek bizonyságot vagy az étkek, vagy a tánc, vagy a mozgás, vagy a lélek, vagy valami más felemelő dolog szeretetéről. Kár, hogy pont a fővonal a legkevésbé izgalmas és kreatív. Ezernyi jó gondolat szegélyezi a próféta útját "a vesztőhelyig", de sokszor ezek csak szavak maradnak egy kellően erős kezű dirigens nélkül, aki valódi mélységet, súlyt adna az egész történetnek. Az animáció sokat emel a film élvezhetőségén. Ha másért nem, azért érdemes megnézni. Vagy ha nem akarsz másfél órát rászánni, hallgasd ezt rogyásig. Mint én.
- 65%

43. Szeméttelep
Komoly kérdés volt, Stephen Daldry filmográfiája milyen irányt vesz a Rém hangosan és irtó közel után. Visszatér-e az Órák típusú karakterközpontú adaptációk felé, avagy tovább halad a szélesebb tömegeket megszólító drámai/tragikus témák útján. A Szeméttelep (Trash) nagyon határozott választ hordoz. Az utóbbi. Filmjét sokan propagandának fogják értékelni, egyértelmű és talán művészembertől túlságosan is nyílt állásfoglalásnak a politikai bűnözés, a korrupció ellen. Nem véletlen a helyszín - Brazília. És nem véletlen a tematika sem - nyomornegyedek világa kontra gazdagok, szegények kontra rendőrök és politikusok. Annál jobban csodálkozom azon, hogy a magyarországi forgalmazó mindössze néhány héttel a hazai premier előtt "megfutamodott" és bejelentette, hogy mégsem vetítik itthon Daldry moziját. Mert mihez is kezdene a magyar ember egy ilyen filmmel, amiben politikusokat szapulnak és a rendőrséget vonják kérdőre, mindezt ráadásul - Stephen Daldrytól kifejezetten szokatlan - kereszténybarát és humanista retorikával. Egy Gettómilliomos és egy Isten városa van elrejtve ebben a filmben, csak fényévekre jár a nagy elődöktől. Minden tekintetben. Sőt, szerintem Daldry eddigi leggyengébb rendezése. A technikai megvalósítás és különösen a három főszereplő srác őszinte játéka azonban sok dologért kárpótol. 
- 65%

42. Taxi Teherán
Valószínűleg fele ennyit sem érne számomra ez a film, ha nem ismerném a háttérsztoriját. A rendező (Jafar Panahi) elméletileg háziőrizetben van Iránban és nem filmezhet. Mégis megoldotta, hogy egy komplett történetet elmeséljen nekünk, ami hol valósnak, hol megjátszottnak, hol mélyen emberinek, hol erőltetettnek hat, összességében mégis egyszerűen mesél hatalom és művész, politika és egyén viszonyáról. A világ persze leborult és máris adtak neki egy Arany Medvét, ami - még egyszer hangsúlyozom - Panahinak, filmográfiájának, művészetének és a művészet mellett való kiállásának szól.
- 65%

41. A single life
Nem tudok kibékülni az ilyen típusú filmekkel. Értem a zsenialitásukat, csak nekem kevés, hogy egyetlen remek ötletre felfűznek egy alig háromperces kisfilmet. Pedig ilyen volt hazánk fia a Maestro is, vagy a szintén Oscar-kedvencnek mondható Fresh Guacamole 2013-ból. Egy csattanó, egy geg vagy egy szellemes fordulat, ami elviszi a hátán az egész filmet. Persze, jól is van ez így, kellenek a hasonló szösszenetek. A single life esetében egy hanglemez okoz bonyodalmakat. Mindenféle értelemben. Vicces, szórakoztató pár perces ámokfutásnak lehetünk tanúi, miközben meg kell jegyeznem, a holland animáció továbbra is nagyon erős.
- 65%

40. 1989 - Határon
A műfajok keverése nagyon könnyen katyvaszt eredményezhetett volna. Így is bőven akad furcsaság ebben a "kreatív dokumentumfilm"-nek mondott alkotásban, de élvezhető marad. Hiteles képet fest a rendszerváltás Magyarországáról és közel hozza a politikai elit messzinek tűnő világát. Sok új információval szolgál, különösen a magamfajta ifjabb nemzedéknek. Ugyanakkor néhány dolgot egyszerűen nem értettem. Németh Miklós napjainkban, a kamerába nézve angolul meséli a huszonöt éve történteket, miközben a múlt szcénáiban magyar szinkronban Gyabronka József tolmácsolja őt az archív felvételeken, máshol pedig meghagyták az eredeti hangját. Ugyanez a helyzet a külföldi vezetők új hangjával, ráadásul az utószinkron néha elvonja a figyelmet, hiszen "leugrik a képről" az is, hogy most épp a német, vagy az orosz hang okozott problémákat. Értjük, hogy hozott anyagból dolgoztak a készítők, ráadásul valószínűleg nemzetközi piacra szánt produkcióról van szó, nem lehetett a narráció végig magyar, de akkor is lehetett volna sokkal egységesebb végeredményre törekedni. A megvalósítás tehát enyhén felemás, a kísérlet viszont több mint megsüvegelendő.
- 65%



2016. január 29., péntek

BEST OF 2015 - FILMEK

59-50

59. Blackhat
Michael Mann eljutott odáig, hogy kizárólag lövöldözős jelenetet szabadna rendeznie. A Blackhat többi eleme abszolút felejthető vagy épp jelentéktelen. Terjedelmesebben róla itt írok, de akkor is csak ezen megy a rágódás. A 73 éves, négyszeres Oscar-jelölt direktor elfáradt, nem is véletlen, hogy most egyetlen futó projektje sincs. Nekünk is érdemesebb a Szemtől szemben legendás macska-egér (vagy macska-macska?) harcára emlékeznünk.
- 45%

58. Lámpagyújtogatók
Abszolút jóindulatú, nulla pénzből, szeretetből, akaratból összegyúrt film. Érezhető rajta az alkotók törődése, csak az az érzésem, hogy végtelen jószándékukban nem gondoltak át ezernyi dolgot. Mindenesetre így is jóleső érzés 42 hírességet látni, amint az élet nagy dolgairól filozofálnak. Szimpatikus figura Százados Miklós rendező. Közvetlen volt, a sajtóvetítés után is abszolút nyíltan fogadta a "vizes lepedős" véleményeket. Az ajándék sör ötletét pedig más forgalmazók is elleshetnék. A film motivációs része szerintem is rendben van, jó a vágás, korrekt a zene. Csak a kerettörténet miatt nem igazán találja meg a közönségét. Az ugyanis rettentő "arcpirító". Mindenkihez akar szólni, de a filmben lévő sztorit pont, hogy kevesen veszik be. Illetve én nagyon hiányoltam legalább egy kis "nemzetközi kitekintést". Így ez nagyon magyar, bár nyilván annak is volt szánva. Fölrázó erejű akart lenni, ami ránk is fér, valljuk be. Csak szerintem nagyon nehéz, sőt lehetetlen az emberiségről úgy beszélni, hogy közben kizárólag magyar viszonyok közt mozgunk. Felemás. De az igyekezetet mindenképp értékeljük.
- 50%

57. The Gunman
Semmi különös, egy Elrabolva dramaturgiára felhúzott akciófilm, ami érdekes módon nem azon bukik a legnagyobbat, hogy egy az egybe akarja másolni a híres elődöt, hanem azon, hogy "újdonságként" megkísérli eladni nekünk Sean Penn-t, mint romantikus, szerelmes hőst! Igen, jól olvastad. Pierre Morel 2008-ban kitalált egy elég jól működő típust, amit még egyszer elénk akart tárni. Francia helyett most angol-spanyol-francia koprodukciós filmet hirdet nekünk a stáblista, de legyünk nyugodtak, ez már Amerikának készült. Semmi jellegzetesen európai nincs benne. Egyszer nézed, de már a végén elfelejted, hogy mi is volt ez az egész...
- 50%

56. Éjszakai hajsza
A Jaume Collet-Serra - Liam Neeson együttműködés utolsó, s egyben szerintem leginkább letisztult filmje. A felesleges túlzásoktól megszabadítva már tényleg csak annyi marad, hogy a színészek vállukon vigyék a cérnavékony sztorit. És viszik is, e felől ne legyen kétségünk. Ha egy alkotásban szerepel Ed Harris, Liam Neeson, Nick Nolte és az új üdvöske Joel Kinnaman, akkor a nézhető kategória már eleve adott. Csak az hiányzik, ami talán a legfontosabb lenne. A nulla felé konvergál az atmoszféra, a nélkül pedig nehéz akciófilmet csinálni. Egyre inkább az az érzésem, hogy Jaume Collet-Serra egyszerűen nem jó rendező. Vagy néha szerencséje van, nem tudom... csak az a helyzet, hogy a munkásságát látva egyre kevésbé hoz lázba.
- 55%

55. Cinema Inferno
Teljesen korrekt dokumentumfilm, csak kérdem én, hogy minek? Minek megmutatni egy folyamatot, ami az elején(?), közepén(?) vagy nem is tudom hol tart. De hogy az alkotók sem tudják, az is biztos. És rendben van, hogy sok-sok erényt mutat fel Novák Tamás doksija, nehezen tudom megbocsátani, hogy amikor a legizgalmasabb résznél járunk, hirtelen vége szakad, mert... miért is? A többit már a színpadról mondták el nekünk az alkotók. Én jobban örültem volna egy kész filmnek vagy egy teljesen más típusú, tényfeltáró dokumentumfilmnek. Lehet, hogy bennem van a hiba.
- 55%

54. Amerikai mesterlövész
Bradley Cooper előtt le a kalappal, meglepően nagyot játszik a producerként is jeleskedő színész. Rajta nem múlott semmi. A nagy republikánus Clint Eastwoodon annál inkább, bár őt nagyon nem illik kérdőre vonni mostanság a filmvilágban. Én magam is tisztelem az öregben, hogy pont azután pakolta le az asztalra karrierjének legjobbjait, hogy mindenféle életmű-díjakat vágtak hozzá. A mesterlövész viszont szerintem egy fáradt, lassú tempójú (nem jó értelemben) és egyáltalán nem újító film (néhány magyar kritika érthetetlen módon éljenezte a pszichológiai szempontot). Arra ott van A bombák földjén. Mérföldekkel az Amerikai mesterlövész előtt. A finálét belassítással, a stáblistát nehezen védhető hazafias mázzal önti le Eastwood, így még idegesebben álltam fel a film után. Abban bízom, hogy a Sully-ra összeszedi magát.
- 55%

53. A 44. gyermek
Kevés filmet vártam jobban a tavalyiak közül és kevésnél volt nagyobb a csalódásom, mint a 44. gyermeknél. Adva van egy fő szál a történetben, ami nagyjából egy erősebb Poirot-színvonalnak felel meg, de csak percekre tűnik fel a filmben. Az első fél óra egy "áruló" hajkurászásával telik, aztán azt hagyjuk is, majd jön egy családi dráma, aztán a sztálini elnyomó rendszer önkénye, aztán az utolsó 10(!) percben végre foglalkozunk is érdemben a gyilkossal. (Micsoda??) Amennyire el tudom képzelni, hogy ez könyvben remekül, koherens egészként működött, olyannyira esik darabjaira Daniel Espinoza mozija. Egyszerűen totál fókusztalan a forgatókönyv, így némileg hiába az atmoszférateremtés, és a remek témafelvetések. Ami menti: Tom Hardy egyszerűen napjaink legjobb férfi színészei közül az egyik. Pont. Lehengerlő munkát végez. Nem sokkal marad el tőle Noomi Rapace, akivel remek duót alkotnak. Sztárparádé jó alaptörténettel, trehány, összecsapott kidolgozással. Kár.
- 55%

52. Víkend
Pedig milyen nagy éve lehetett volna a magyar filmnek. De nem lett, csak egy remek féléve. A Víkend volt az első nagyobb bukás a sikervárományos darabok közül. Bár valóban érezhető egy határozott színvonal-emelkedés az elmúlt évtized terméséhez képest az operatőri munka, a vágás, és a technikai részleteket tekintve és az atmoszféra is remek helyenként, de ahogy már több kritikában is szóba került, a történet a végére szétesik, az utolsó jelenet pedig iszonyatosan gáz. Fordulatos, csavaros akar lenni a sztori, aztán túlerőltetik és túlcsavarják. Nem is kicsit. 
- 55%

51. Láva
A dalt nagyon szívesen hallgatom a mai napig, de hogy ehhez miért kellett még egy animációs filmet is készíteni, ráadásul ilyen - bocsánat - semmitmondót, azt nem értem. Pedig döbbenetesen élethű, helyenként már-már fotorealisztikus a látvány, egy szavunk sem lehet rá. Csak amíg például a La luna kreatívan, átélhetően beszélt mélyebb érzelmekről, (s halkan megjegyzem, hogy az átvitt értelem is teljesen ült az esetében) addig a Láva faék egyszerűségű film, abba meg jobb nem belegondolni, milyen allegóriákat támaszt egy feltörő láva, ha a központi téma a forró szerelem...
- 60%


50. Spectre - A fantom visszatér
A huszonnegyedik Bond epizód azok közé a filmek közé tartozik a listán, amikről oldalakat lehetne írni. De most csak két apró dolog álljon itt. Az egyik, hogy nem tartozik az emlékezetes, sőt, még csak a jobb Bond-kalandok közé sem, a másik pedig, hogy egyáltalán nem olyan pusztulatosan rossz, mint mondják. Nem rossz, mert a kezdő kaland Mexikóvárosban lehengerlő, Daniel Craig ismét nagyszerűen játszik, az alapkonfliktusban van spiritusz, Q-t végre terepen is látjuk, gyönyörű az operatőri munka és Bond segítőtársai is megmutatják, hogy milyen fából faragták őket. Csak azt kell elviselni, ami ehhez hozzájön. Ami számomra összefoglalható abban, hogy nem láttam még ennél erőltetettebb konfliktushalmozást akármilyen akciófilmben, nemhogy Bondnál. Minden azért van a filmben, hogy növelje a tétet, növelje a 007-es univerzumát... komolyan mondom, amikor már Mr. White magánéleti szálánál tartottunk, csöppet elegem lett. Újranézni nem fogom a csodás helyszínek ellenére sem. A történet megvalósítása számomra egyetlen megtekintést tett indokolttá.
- 60%






2016. január 28., csütörtök

BEST OF 2015 - FILMEK

65-60


65. Végre otthon!
Ez volt az a film, ami egész egyszerűen semmit nem volt képes kiváltani belőlem. 10 perc után úgy untam, mint Andy Warhol klasszikus alvását még egy óra után sem. Hiába mondták többen kollégáim közül, hogy lassan azért beindul... akkorra már minden érdeklődésemet elvesztettem. Ugyanaz a villódzó, színpompásnak mutatkozó, antipatikus hősökkel teli világ, mint oly sokszor napjainkban, ami a mainstream amerikai animációt illeti. A Dreamworks-nek fel kéne hagynia a rengeteg projektjével és a kungfuzó pandákba meg a sárkánynevelgetésbe kéne nagyobb erőkkel beszállnia.
- 10%

64. Ahol a szivárvány véget ér

Egyetlen filmre sem voltam mérgesebb 2015-ben. Ha ezeket barátságnak, szerelemnek, egyáltalán kapcsolatnak nevezzük, amiket a film felmutat, hamarabb kerül végleg össztársadalmi mocsárba a kontinensünk, mint gondolnánk. A britek láthatóan merészek akartak lenni ezzel a filmmel. Erre fel jönnek a felesleges mellékszálak és az ide-oda sodródó, valódi jellem nélküli karakterek. A végét olyan mennyiségű sziruppal nyakon öntve, hogy még én is szivárványos lettem tőle. Bár véget érne az a szivárvány, ahogy a cím mondja, de erről szó sincs... A meglepően jó operatőri munka megér egy plusz pontot, de azon túl... Rettegve várom a rendező hamarosan mozikba kerülő új filmjét.
- 10%

63. Elrabolva 3.

Volt már szerencséd olyan akciófilmhez, amiben pont az akciójelenetekből nem láttál egy szemernyit sem a vágás miatt? Most garantáljuk, hogy fogsz! Komolyan, ilyet még nem pipáltam... agyonvágott jelenetek, erőszakolt folytatás. De legalább túlzások tekintetében elmarad a rettenetes második résztől és ez már önmagában értékelendő. Gyorsan be is fejezem, mielőtt még több negatívum eszembe jutna.
- 20%

62. Minyonok

Bocsánat a népes számú rajongótábortól, de nekem ez nagyon nem... Számomra sem nem édibédik, sem nem cukik a minyonok. Várható volt, hogy megkapják a maguk filmjét a Gru hatalmas kasszarobbantása után. A rosszaság és gonosz "szolgálatának" kérdőjeleiről már kritikusok és pszichológusok százai cseréltek eszmét, nem fogom szaporítani a szót (és a táborukat). Vizuális és tartalmi ötletei alapján egy esti szórakozásnak még akár el is menne, annyi a hatalmas pechje, hogy ez előtt nem sokkal néztem egy (teljesen mindegy, akármelyik) Pixar-mesét, ami köszöni szépen, de még az összehasonlítást is kikéri magának, annyival jobb. És tényleg.
- 40%

61. Hajnali láz

Ha van film, amit sajnálok, akkor ez az. Nagyon nem szívesen írok róla rosszat, tudva, hogy milyen sokat jelent ez a film Gárdos Péter rendezőnek. De ez szerintem most félrement. A "kerettörténet" zavaró, minduntalan kizökkent; a koprodukciós partner nyomására, kérésére került bele. A két főszereplő fiatal nagyszerű választás volt, de itt én meg is állok. Minden mást mesterkéltnek, megrendezettnek, hatásvadásznak éreztem. A könyvet olvassátok, a könyvet...
- 40%



60. Szeretni, inni és énekelni

Én kérek elnézést, de olyan színtelen-szagtalan filmalkotással van dolgunk, hogy néha én éreztem magam kellemetlenül a nézőtéren. Alain Resnais-t tiszteljük, de inkább tegyük be újból a Szerelmem, Hirosimát, mint ezt a méltatlan karrierzáró színház/film egyveleget. Kicsit sajnálom, hogy így ér véget egy nagyszerű pályafutás, én részemről inkább az ötvenes és hatvanas évek felé fogok tekinteni továbbra is, ha Resnais-ról van szó.

- 45%





2016. január 22., péntek

OSCAR - 2016

Útjára indul a 2016-os Oscar tippverseny! Nincs egyéb feladat, mint helyesen megtippelni a néhány nap múlva esedékes gála győzteseit!

Beküldési határidő: 2016. február 28. (23.59)
Erre a címreagoston.gobel@gmail.com vagy írd meg kommentben a bejegyzés alá!

Ezt a sablont érdemes használni. Hajrá!

Legjobb film:
Legjobb rendező:
Legjobb női főszereplő:
Legjobb férfi főszereplő:
Legjobb női mellékszereplő:
Legjobb férfi mellékszereplő:
Legjobb eredeti forgatókönyv:
Legjobb adaptált forgatókönyv:
Legjobb nem angol nyelvű film: 
Legjobb animációs film:
Legjobb operatőri munka:
Legjobb művészeti rendezés/látványterv:
Legjobb kosztümtervezés:
Legjobb smink/maszk:
Legjobb vágás:
Legjobb filmzene:
Legjobb filmbetétdal:
Legjobb hangvágás:
Legjobb hang:
Legjobb vizuális effektusok:
Legjobb dokumentumfilm:
Legjobb rövid dokumentumfilm:
Legjobb animációs rövidfilm:
Legjobb rövidfilm:

A tippverseny győztese 2 db mozijegyet kap (tetszőlegesen választott filmre). Úgyhogy érdemes játszani!
- hajrá mindenkinek!

2016. január 11., hétfő

BEST OF 2015 - KRITIKUSOK

Ha érdekel a közelgő Oscar-gála előtt, hogy a filmkritikusok szerint kik voltak a legjobbak a 2015-ös évben, akkor itt van egy tételes és egy számszerűsített lista. 
Ez alapján a következő erőviszonyok látszanak kialakulni a 8 fő kategóriában:

Legjobb női főszereplő - Brie Larson (A szoba)
Komoly meglepetés lenne, ha bárki meg tudná szorongatni.

Legjobb férfi főszereplő - Leonardo DiCaprio (A visszatérő)
Bizony. Indulhat a mémgyár, ez bizony most meglesz!

Legjobb női mellékszereplő - Alicia Vikander (Ex Machina)
Alicia egy másik alakításával szerzett jelölést az Akadémiánál (A dán lány), így ez a kategória elég nyílt. Sok függ majd a színész szakszervezet (SAG) díjazásától.

Legjobb férfi mellékszereplő - Sylvester Stallone (Creed - Apollo fia) és Mark Rylance (Kémek hídja)
Gyakorlatilag fej-fej mellett végeztek a kritikusoknál. Viszont mivel Stallone nem élvezi a szakma bizalmát (nincs jelölése a SAG-nál), így nagyon kevés esélye van behúzni az Oscart.

Legjobb eredeti forgatókönyv - Spotlight - Egy nyomozás részletei
Nem lehet kérdés, utcahosszal nyert a kritikusoknál és a szakmai céhek jelöltjei között is ott van.

Legjobb adaptált forgatókönyv - A nagy dobás
Meg kell jegyezni, hogy paraszthajszállal végzett csak A szoba előtt.

Legjobb rendezés - George Miller (Mad Max: A harag útja)
Miért ne nyerhetné meg akár az Oscart is? A film támogatottsága mindenesetre megvan hozzá.

Legjobb film - Spotlight - Egy nyomozás részletei
A kritikánál győzött, de a jelöléseket látva az Akadémiánál nincs egyértelmű fölénye. Akár A nagy dobás, akár A visszatérő bekavarhat még.



2016. január 9., szombat

BEST OF 2015 - SOUNDTRACK CHOICES

A filmek zenéjét hallgatva szerencsém/szerencsénk volt néhány egészen kiváló választáshoz 2015-ben, melyek remekül passzoltak a hangulathoz, sőt, jócskán segítették azt, emelték az alkotás fényét. A leginkább emlékezetesek egy csokorban:

A békés és tökéletes alaphangulathoz, hogy aztán legyen mit felrúgnia a filmnek.
TENNESSEE WALTZ (Cowboyok)


Just listen!
CEILING GAZING (Ifjúság)


Az Ifjúság nagyot alkotott, pontosabban Sorrentino. Még más dalokat is ide lehetne citálni, talán ez a kettő a legkiemelkedőbb.
YOU GOT THE LOVE (Ifjúság)


Nem vagyok Pink Floyd rajongó, de ez egész egyszerűen nem hiányozhat a listáról.
COMFORTABLY NUMB (Roger Waters: A fal)


A dal, aminek teljesen új értelmet adott az Anomalisa.
GIRLS JUST WANNA HAVE FUN (Anomalisa)


2016. január 4., hétfő

BEST OF 2015 - SZÍNÉSZI ALAKÍTÁSOK / PERFORMANCES

Nekem 2015-ben ők adták a legmaradandóbb élményeket. Ismét sorrend nélkül - néhány emlékezetes színészi alakítás.

HÖLGYEK:

Isabelle Carré
(Marie története)






Marion Cotillard
(Macbeth)







Melissa Benoist
(Whiplash)







Maria Bonnevie
(Második esély)




Maria Alexandra Lungu
(Csodák)










FÉRFIAK:
ifj. Vidnyánszky Attila
(Veszettek)






Tom Hardy
(A 44. gyermek)





J.K. Simmons
(Whiplash)







Röhrig Géza
(Saul fia)








David Oyelowo
(Selma)








2016. január 2., szombat

BEST OF 2015 - DALOK / SONGS

Az év vége felé haladva egyre jobban féltem, hogy nem fogom tudni feltölteni ezt a listát, de aztán ez az aggodalmam alaptalannak bizonyult. Egész könnyen találtam öt kedvenc dalt 2015-ből is, amiket az új évben is bármikor szívesen meghallgatok. Íme. Sorrend nélkül. (Természetesen animációs túltengés van.)

WHEN MARNIE WAS THERE (Priscilla Ahn - Fine on the outside)

A PRÓFÉTA (Damien Rice - Hypnosis)

HŐS6OS (Fall Out Boy - Immortals)

LÁVA (Kuana Torres Kahele & Napua Greig - Lava)

KUNG FURY (David Hasselhoff - True survivor)

2016. január 1., péntek

BEST OF 2015 - ZENÉK / MUSIC

Sorrend nélkül a számomra legkedvesebb muzsikák 2015-ben. A Mad Max-et és az Agyamanókat azért jóval többször hallgattam a többinél.

WHIPLASH (Overture)

AGYMANÓK (Bundle of Joy)

MAD MAX - A HARAG ÚTJA (Brothers in arms)

THE GOOD DINOSAUR (Homestead)

CSILLAGOK HÁBORÚJA VII. - AZ ÉBREDŐ ERŐ (The Jedi Steps and Finale)

HŐS6OS (First flight)