2015. június 29., hétfő

Világevők

Objektíven: Utaznak - esznek - isznak. A Világevők olyan ételkritikus bloggereket mutat be, kiknek életcélja és hobbija, hogy a világ legjobb éttermeiben egyenek és ezért körbeutazzák a földgolyót. A gasztronómia megszállott rajongói segítségével most eljuthatunk bolygónk legexkluzívabb vendéglőibe, amikor a leghíresebb "világevők" közül néhányat elkísérünk kalandjaikon.

Szubjektíven: Nincs ezzel a filmmel semmi baj azon kívül, hogy tilos éhesen elmenni rá, valamint hogy jó harminc perccel hosszabb a kelleténél. Megismerünk belőle egy olyan szubkultúrát, melyről csak azoknak vannak információik, akik lelkesen bújnak mindenféle gasztroblogokat és egyéb témába vágó cikkeket. A Világevők "eszmei mondanivalója" annyi, hogy a hagyományos luxusnak leáldozott, a Michelin önmagában nem sokat ér. Új szempontok kerültek elő a gasztronómiában, melyekre oda kell figyelniük az éttermek tulajdonosainak. Maga az étel már "csak" egy szertartás része, nem maga a legfőbb cél.  Illetve a L'ecsó jól ismert tanulságát is át lehet ültetni erre a filmre. A jó ételkritikus bárhol felbukkanhat. És ha ebből nem készítenek közel két órás dokumentumfilmet, hanem mondjuk csak bő egyórásat, akkor még engem is sokkal jobban fog érdekelni a végeredmény.

Értékelés: 60%


2015. június 26., péntek

In memoriam

Az elmúlt néhány hét során több kiváló művésztől kellett végső búcsút vennünk. Rájuk emlékezünk most.

A Babe kapcsán ismerte meg a világ a nevét. Meleg tónusú képei, maximalista munkamódszere hamar népszerűvé tették az álomgyárban. Élete legnagyobb kihívása A Gyűrűk Ura-trilógia fényképezése volt. Szerette és kihívásként tekintett a terepmunkákra. Kevésbé kedvelte a stúdiófelvételeket, melyek alkotói szempontból számára nem nyújtottak élményt. Köszönjük, hogy megjelenítetted nekünk Középföldét!

1988-ban írta meg első regényét a Farkasokkal táncolót, melynek utóéletét nem kell bemutatni. A regény Kevin Costner alkotógárdájánál landolt, hamarosan Blake is csatlakozott forgatókönyvíróként. Az azonos című film minden idők egyik legsikeresebbje lett. Michael Blake elévülhetetlen érdemeket szerzett a western-reneszánsz elindításában, legutoljára (2011-ben) a Winnetou-t adaptálta, de abból már nem lett film. Immár örökké a farkasokkal táncol.

Pierre Brice 1962 és 1998 között számos filmben öltötte magára a bátor törzsfőnök jelmezét, alakja lassan szinte teljesen egybeforrt a legendás indián karakterével. Bár francia színész volt, kultusza igazán Németországban és Kelet-Európában alakult ki az indián-filmeknek hála. Winnetou az örök vadászmezőkre távozott.

Mit is lehetne írni arról, akinek az életműve ennyire szerteágazó és sokszínű? A legtöbben talán negatív filmszerepei kapcsán emlékszünk rá, de érdemes hozzátenni, hogy nem csupán színészi munkái voltak, Remekül zenélt, nyolc nyelven beszélt, szinkronizált, színházakban játszott, közreműködött egy power metal együttes lemezének elkészítésénél, és még hosszan lehetne sorolni tevékenységeit. Nem túlzás kijelenteni, ikonikus karakter távozott el, példaértékű karizmával, orgánummal és munkaszorgalommal.

Rendkívül fájó veszteség. Egy ragyogó tehetségű zeneszerző hagyott itt bennünket, akinek dallamait mindig örömmel fogjuk felidézni. Ligeti György egykori tanítványa saját magát "történetmesélőként" jellemezte, aki zenéjével a film szereplőinek legmélyebb érzéseit kívánta a közönség elé tárni. Lehet-e feledni A rettenthetetlent, a Titanic-ot, az Apollo 13-at, az Egy csodálatos elmét és a többi klasszikus zenét? Soha. Köszönet mindenért James!