Objektíven: A riói nyomornegyedben két srác egy tárcát talál a helyi szeméttelep napi hulladéktömegében. Amikor megjelenik a rendőrség és komoly summát ajánlanak a tárca megtalálóinak, a fiúk, Rafael és Gardo ráébrednek, hogy valami nagy dologra bukkantak. Barátjukkal Ratóval kiegészülve útnak indulnak, hogy megtudják, ki a tárca tulajdonosa. Arra nem számítanak, hogy hamarosan életveszélybe kerülnek.
Szubjektíven: Komoly kérdés volt, Stephen Daldry filmográfiája milyen irányt vesz a Rém hangosan és irtó közel után. Visszatér-e az Órák típusú karakterközpontú adaptációk felé, avagy tovább halad a szélesebb tömegeket megszólító drámai/tragikus témák útján. A Trash nagyon határozott választ hordoz. Abszolút az utóbbi. Filmjét sokan propagandának fogják értékelni, egyértelmű és talán művészembertől túlságosan is nyílt állásfoglalásnak a politikai bűnözés, a korrupció ellen. Nem véletlen a helyszín - Brazília. És nem véletlen a tematika sem - nyomornegyedek világa kontra gazdagok, szegények kontra rendőrök és politikusok. Ijesztően valóságos, ráadásul még a bemutató dátuma sem beszél mellé. 2014. Annál jobban csodálkozom azon, hogy a magyarországi forgalmazó mindössze néhány héttel a hazai premier előtt "megfutamodott" és bejelentette, hogy mégsem vetítik itthon Daldry moziját. Mert mihez is kezdene a magyar ember egy ilyen filmmel, amiben politikusokat szapulnak és a rendőrséget vonják kérdőre, mindezt ráadásul - Stephen Daldrytól kifejezetten szokatlan - kereszténybarát és humanista retorikával. Egy Gettómilliomos és egy Isten városa van elrejtve ebben a filmben, csak fényévekre jár a nagy elődöktől. Minden tekintetben. Sőt, megkockáztatom, hogy Daldry eddigi leggyengébb rendezése. A technikai megvalósítás és különösen a három főszereplő srác őszinte játéka azonban sok dologért kárpótol. Megtekintésre javasolt!
Értékelés: 65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése