2015. május 29., péntek

Saul fia

Objektíven: A film az auschwitzi Sonderkommando egyik elképzelt magyar rabjáról, Saul Ausländerről szól. A Sonderkommando tagjait arra kényszerítették, hogy összegyűjtsék a gázkamrában megölt emberek tetemeit, elégessék és a hamut szétszórják. A tábor perifériáján, a krematóriumokban élő csoport tagjai elszigetelten, a borzalmas titok őreiként néhány hónapig dolgoztak, mielőtt kivégezték őket. Saul a krematóriumban megtalálja egy kisfiú holttestét, és mivel saját gyermekét véli benne felfedezni, lehetetlen tettre vállalkozik: megpróbál a táborban rabbit találni, akivel titokban eltemetheti a fiút, megmentvén ezáltal a krematórium lángjaitól. A Sonderkommando felkelésre készül, Saul azonban elfordul lázadást tervező társaitól. Megszállottan egyetlen célt próbál megvalósítani: megadni a végtisztességet fiának, akiről életében nem tudott gondoskodni.

Szubjektíven: "Azt üzenem a magyar közönségnek, hogy legyenek nyitottak." - mondta Nemes Jeles László filmrendező Cannesban, a fesztivál díjkiosztó ünnepsége után. Nem szűkölködtünk sikerekben az elmúlt években, de amit a Saul fia első nekifutásra az asztalra tett, az több mint megsüvegelendő. Hozzáteszem, nem érdemtelenek az elismerések. Mert így lehet beszélni valamiről, amiről talán nem tudunk, amiről nagyon nehéz; ahogy ez a film teszi - végtelenül személyes nézőpontot adva. Nemes László rendezői világában minden rejtett; hangokból, sziluettekből, zörejekből, egy-egy villanásból tudjuk csak kikövetkeztetni, hogy éppen mi történik. Éppen ezért többszörösen is embert próbáló, fárasztó filmmel van dolgunk. A fókusz nem a történéseken, hanem az emberen, pontosabban egyetlen emberen van. A színészi tapasztalattal nem rendelkező Röhrig Géza abszolút alkalmas arra, hogy ezt a hangsúlyt végig megtartsa, vállán cipelje a filmet. Nem is színészi munka az övé, hanem egy olyan jelenlét, mely szinte égeti a vásznat. Nemes Jeles László ugyan állítja, hogy nincs szimbolikus jelentése a címben megjelenő névválasztásnak (Saul), de a film megtekintése után azt gondolom, ez sem volt véletlen. Nem akarok mindent leírni, irány a mozi! Fontos film született.


Értékelés: 85%



2015. május 28., csütörtök

A könyvek hercege

Objektíven: Shizuku egy álmodozó kamaszlány, aki hogy kiszakadjon a mindennapok szürkeségéből, szabadidejét a könyvtárban tölti. A kölcsönző-kártyákon különös dologra lesz figyelmes: az általa kivett könyveket egytől-egyig kikölcsönözte már előtte egy Amasawa Seiji nevű fiú. Shizuku kíváncsi lesz, hogy ki lehet a titokzatos olvasó, s kutatása közben nemcsak a szerelemre talál rá, de megvalósítja régi álmát, és ír egy történetet.

Szubjektíven: Kevésbé mágikus és varázslatos, mint Hayao Miyazaki művei, a nagy mester itt most "csak" forgatókönyvíróként volt jelen, de érezhető a munkássága. Hétköznapi, emberi alkotás A könyvek hercege, ami annak ellenére, hogy teljesen más kultúrában játszódik, iszonyúan ismerős mindannyiunknak. A felnőtté válás rögös útján való első lépések, az egyéni határok feszegetése, az ifjú szerelmek szenvedélye elemi erővel köszönnek vissza, nem lehet kitérni előlük, telitalálat. Csak azért szorul össze a szívem, mert Kondo Yoshifumi ígéretes karrier előtt állt, de végül ez lett az egyetlen egészestés animációs filmje. Csodálatos alkotót vesztettünk személyében, öröksége felejthetetlen. Take me home, country roads!


Értékelés:  90%


2015. május 12., kedd

Második esély

Objektíven: Meddig hajlandó elmenni egy tisztességes ember, ha egy családi tragédia elmossa a határokat helyes és helytelen? Két rendőr, akik egyben a legjobb barátok is, szolgálat közben egy veszekedő, drogos párhoz mennek ki. Andreas az intézkedés közben megtalálja a pár gyerekét egy szekrényben, és súlyos döntést hoz. Senki nem tud a gyerek létéről, ezért elrabolja őt és saját gyerekeként kezdi nevelni feleségével. Terve látszólag működik, de rövid időn belül Andreasnak szembe kell néznie tettével és tisztáznia kell magában, hogy a jó vagy a rossz oldalán foglal helyet.

SzubjektívenKőkemény dráma Suzanne Bier-től, Dániából, az északi régiókból. Nem tudom, hogy babás (vagy baba előtt álló) családosoknak kötelezővé kéne-e tenni vagy örökre eltiltani előlük, talán az előbbi. Biert számtalanszor támadták már könyörtelensége miatt. Most is bőven hagy felületet "családi" filmjén a kritikáknak. Mindenből a legkomolyabb, legtragikusabb fordulatot pakolja a néző elé, de (és szerintem ez teszi kőkemény élménnyé filmjét) teszi ezt a hihetőség határán belül. Zsigeri, elemi erejű szülői dráma a Második esély, amelyet lehetetlen szeretni. A patikamérlegen adagolt rendezés és forgatókönyv pedig csak nehezítik az amúgy is keserves nézői befogadást. Túlzások ide vagy oda, ez az év egyik legkellemetlenebb élménye.


Értékelés: 75%



2015. május 11., hétfő

A tenger dala

Objektíven: A fókatündérek a vízben fókaként, a szárazföldön emberként élnek. Bennek és Saoirse-nak a fiatal testvérpárnak ősi titkokat kell feltárniuk, miközben édesanyjuk elvesztésével, mogorva nagymamájukkal, távoli otthonuk hiányával és az őket üldöző rémekkel is meg kell küzdeniük.

Szubjektíven: Hol lehetne kezdeni? Bruno Coulais varázslatos zenéjénél, a páratlanul szép animációnál vagy a megható történetnél? Azt hiszem a második megtekintés után egyértelműen a film gondolati gazdagságát tudnám kiemelni. Egészen úttörő módon forrasztja eggyé a tisztelettudó hagyománykövetést, a gyermekkori traumák világát, a mitológiával áthatott modernséget, a családi élet szépségét és kihívásait. A rendező előző filmje (Kells titka) bizonyos szempontból eredetibb és bátrabb alkotás, ezt viszont - főleg gondolati szempontból - érettebbnek, kimunkáltabbnak tartom. Egy normális világban minimum három kategóriában lenne Oscar-esélyes, de azt hiszem Tomm Moore-t ez a legkevésbé sem izgatja. És neki van igaza. Nekünk pedig szerencsénk van, hogy ilyen tehetséges filmes munkáit láthatjuk gyöngyvásznon.


Értékelés: 90%


2015. május 9., szombat

Trash

Objektíven: A riói nyomornegyedben két srác egy tárcát talál a helyi szeméttelep napi hulladéktömegében. Amikor megjelenik a rendőrség és komoly summát ajánlanak a tárca megtalálóinak, a fiúk, Rafael és Gardo ráébrednek, hogy valami nagy dologra bukkantak. Barátjukkal Ratóval kiegészülve útnak indulnak, hogy megtudják, ki a tárca tulajdonosa. Arra nem számítanak, hogy hamarosan életveszélybe kerülnek.

Szubjektíven: Komoly kérdés volt, Stephen Daldry filmográfiája milyen irányt vesz a Rém hangosan és irtó közel után. Visszatér-e az Órák típusú karakterközpontú adaptációk felé, avagy tovább halad a szélesebb tömegeket megszólító drámai/tragikus témák útján. A Trash nagyon határozott választ hordoz. Abszolút az utóbbi. Filmjét sokan propagandának fogják értékelni, egyértelmű és talán művészembertől túlságosan is nyílt állásfoglalásnak a politikai bűnözés, a korrupció ellen. Nem véletlen a helyszín - Brazília. És nem véletlen a tematika sem - nyomornegyedek világa kontra gazdagok, szegények kontra rendőrök és politikusok. Ijesztően valóságos, ráadásul még a bemutató dátuma sem beszél mellé. 2014. Annál jobban csodálkozom azon, hogy a magyarországi forgalmazó mindössze néhány héttel a hazai premier előtt "megfutamodott" és bejelentette, hogy mégsem vetítik itthon Daldry moziját. Mert mihez is kezdene a magyar ember egy ilyen filmmel, amiben politikusokat szapulnak és a rendőrséget vonják kérdőre, mindezt ráadásul - Stephen Daldrytól kifejezetten szokatlan - kereszténybarát és humanista retorikával. Egy Gettómilliomos és egy Isten városa van elrejtve ebben a filmben, csak fényévekre jár a nagy elődöktől. Minden tekintetben. Sőt, megkockáztatom, hogy Daldry eddigi leggyengébb rendezése. A technikai megvalósítás és különösen a három főszereplő srác őszinte játéka azonban sok dologért kárpótol. Megtekintésre javasolt!


Értékelés: 65%


OSCAR 2023 - A nyertesek listája

Legjobb film Nyugaton a helyzet változatlan Elvis Avatar: A víz útja Minden, mindenhol, mindenkor A Fabelman család Tár A sziget szellemei T...