2014. július 8., kedd

Non-stop



Erős kezdés, majd szó szerint zuhanó színvonal a végére.







ObjektívenBill Marks szövetségi légi marsallként ingázik a New York és London közti non-stop járaton. Egy átlagos útnak indult ez a napja is, amikor a telefonjára egy fenyegető sms-t kap: 20 percenként megölnek egy utast a fedélzeten, ha nem utalnak át 150 millió dollárt egy megadott bankszámlára. Egyedül Marks az, aki aggódik az utasok életéért, a pilóta és a teljes legénység meg van róla győződve, hogy az Atlanti-óceán felett nem érheti őket baj. Az első gyilkosság után pánik tör ki a fedélzeten. A marsall próbálja kézben tartani az káosz uralta helyzetet, de egy nem várt fordulat felforgatja az eseményeket: az FBI, az Interpol, és még a Fehér Ház is azzal vádolja Marksot, hogy ő az, aki eltérítette a non-stop járatot. Senki nem hisz a marsallnak, pedig az idő egyre fogy, és már senki nincs biztonságban.

Szubjektíven: Csatlakozni tudok az interneten keringő vélemények többségéhez. Feszültséggel teli, erős kezdés, majd a várva várt csavar előtt zuhanórepülés. Jaume Collet-Serra már az előző filmjénél is eljátszotta, hogy a fináléra esett teljesen szét az általa dirigált mozi. Ami jelen filmje esetében érdekes volt számomra, hogy Liam Neeson megunhatatlan akcióhősként. Az előzeteseket látva arra számítottam, hogy megint ugyanazt látom tőle, erre remek színészi repertoárral rukkolt elő. Hol kemény, hol gyanúsan labilis, hol érzékeny, végig emberi. Hátán viszi a filmet, amire ez rá is fér. A dramaturgia bukfenceivel ő sem tud mit csinálni. A film végi fordulat olyan fájóan semmilyen, hogy nem is találok szavakat, de nem is ez a legnagyobb bajom. Mozifilmek nézőjeként hozzászoktam, hogy a megoldás - főleg a hasonszőrű krimik és thrillerek esetében - megnyugtató magyarázattal szolgál az előtörténetre, a szereplők közti viszonyrendszerre vonatkozólag. Na, itt most ezt felejtsük el. Megtörténik a csúcspont, de pont általa sok zavaros tényező, jelenet vagy esemény a levegőben marad - most nem szó szerint. A színészek akadályozzák meg, hogy a tévématiné szintjén landoljunk. A producereket nyilván nem zavarják ilyen apróságok, zöld utat kapott a Neeson-Serra páros következő filmje is, mely jövő év vége felé várható a mozikba. Liam következő öt filmjéből három akciófilm lesz, úgyhogy lassan küzdenie kell, hogy ne essen skatulyába. Úgy tűnik, pont erről akar gondoskodni Marton Scorsese rendezőlegenda, aki leszerződtette a zseniális színészt 2015-ös Csend című mozifilmjéhez. Addig pedig várjuk a további keménykedéseket. Még nem unjuk.

Kiknek ajánlom?
Egyszer nézős, barátokkal, lazulás mellé.

Értékelésem: 55%


2014. július 5., szombat

Transformers: A kihalás kora




Milliárd dollár felett az összbevétel... mi másra számítottunk? Talán jobb filmre.







ObjektívenA film története azután indul, hogy az előző részben egy nagyszabású csata elpusztított egy nagyvárost, de megmentette a világot. Ahogy az emberiség újra kezdi megszokott életét, egy titkos csoport bukkan fel, amely megpróbálja befolyásolni a történelem menetét. Eközben egy új, hatalmas, ősi veszedelem veszi célkeresztjébe a Földet. Az emberek egy új csoportjának segítségével Optimus Fővezér és az Autobotok az eddigi legfélelmetesebb kihívásukkal néznek szembe. Egy hihetetlen kaland során újból kibontakozik a jó és a rossz harca, mely végül nagyszabású összecsapásba torkollik, szerte a világon.

Szubjektíven: A szokásos pontozás itt talán félrevezető lehet. Ugyanis viszonylag magas értéket adok majd, ami nem feltétlenül fedi a valóságot. Magam sem tudom, hogy miért. Némi tépelődés után azt fogalmaztam meg magamnak, hogy amíg mindenféle járművé (vagy élőlénnyé) alakuló robotok vannak a filmben, amíg ilyen zenék vannak a támadások, akciók során, amíg ennyire egyben van a látványvilág, addig egyszerűen nem megy lejjebb. Pedig Michael Bay keményen megdolgozik azért, hogy lepontozzuk. A szinte már hagyományos eye-candy itt most semmi újat nem nyújt kreativitásban, maximum az agyunkat égeti ki a rengeteg zúzda. Az "emberi vonal" persze erősebb, most nem Witwicky-szintű ökörködéssel kell szembenéznünk, hanem néhány olyan figurával, akikért tényleg lehet szurkolni. Amíg az is át nem ömlik a klisétengerbe. Steve Jablonsky ütős gárdát hozott össze a zenéhez, kellett is Hans Zimmer vagy az Imagine Dragons szakértelme, hogy negyedszer is segítsenek eladni a robotok harcait. A közönség persze zabálja az új részt, úgyhogy Baynek nem kell aggódnia, lesz lehetősége javítani. Csak tud-e, akar-e, az a kérdés. Mert ezzel a negyedik résszel teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az ő kezei között immár semmi másra nem számíthatunk Transformers-címszó alatt, mint értelmetlen sztorira, kidolgozatlan karakterekre, egyre kevésbé kreatív látványvilágra. Hol vannak már olyan epizódok, mint az ütközet Shanghai mellett? Vagy az ostrom Chicagonál? Bay csak megjátssza, hogy tanult az előző részek hibáiból, valójában semmi előremutató nem történik. A robotokat jobban meg lehet különböztetni egymástól, de minek, ha nincs kidolgozott jellemük? Az új találmányok vérlázítóak egy olyan ember számára, aki még kézzel rakott össze transformereket gyerekként. Optimus Prime már nem fővezérként, hanem egyszerű bosszúállóként viselkedik, elvesztette karizmáját. A finálé és a dinoszaurusz-robotos rész után pedig már csak az agysejtjeimet keresgélem és áhítozom az első rész stílusos sivatagi harca és némi ötlet, kreativitás után, mert az szép lassan teljesen eltűnt a szériából. Érdekesség, hogy az eddigi részek igyekeztek kerek, egész történetek lenni, talán most éreztem azt először, hogy keményen megágyaznak egy... ... ... folytatásnak.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik még mindig hisznek Michael Baynek.

Értékelésem: 45%

2014. július 2., szerda

A Karib-tenger kalózai - Ismeretlen vizeken




Új rendezővel, lefeleződött költségvetéssel.






ObjektívenJohnny Depp ismét Jack Sparrow kapitány bőrébe bújik az akciódús történetben, mely igazságról, cselszövésekről, az ifjúságról és a halálról mesél. Amikor Jack múltjából felbukkan egy nő, elbizonytalanodik, nem tudja, hogy ez igaz szerelem, vagy csak egy szívtelen szélhámos játszik a szívével, felhasználva őt a legendás ifjúság forrása megtalálásához. Angelica kényszeríti, hogy szálljon fel a Queen Anne's Revenge fedélzetére, mely a rettentő Feketeszakáll kalóz hajója, így Jack hirtelen egy olyan váratlan kalandba keveredik, ahol nem tudja kitől is kell jobban félnie: Feketeszakálltól vagy a nőtől a múltjából.

Szubjektíven: Alapvetően ott lehet a "baj", hogy elég érdekesen viszonyulok ehhez a szériához. Az első rész kifejezetten nem tetszett, aztán a második se nagyon. Azt gondoltam, inkább hagyom is... nem nekem találták ki. Aztán megnéztem a harmadikat eredeti nyelven és úgy nem volt rossz. Aztán ugyanígy megnéztem a másodikat is, és az is jobban tetszett. Most pedig ez a negyedik kifejezetten üdítő volt. Lazább, egyszerűbb mint a többi, kevésbé grandiózus... talán pont ezért jött be? Elég komolyan féltem ettől az epizódtól, annyi rosszat hallottam róla. Erre tessék! Persze érdekes volt látni, hogy a lefeleződött költségvetés szinte minden szempontból tetten érhető. Egyszerűbb sztori és karakterek, nincs akkora látvány, az egész film az előző részek adta löketből él. Ezen túl viszont több pozitívumról tudok beszámolni. Végre nem az effektesek, hanem a díszletesek, kosztümösök viszik a munka dandárját. Szerintem így is kell lennie egy kalóz-filmnél. Nincsenek nagy akciók, nincsenek nagy csatajelenetek, szűkebb terek vannak és rengeteg jelmez. Számomra egy oldschool kalandfilm. A rendezésen szintén érezhető a váltás. Marshall musicaleken edződött, ennek megfelelően inkább koreográfiákat rendez, mintsem csatákat, többet ad a színpadiasságra, ami jelen műfajt nézve kifejezetten elnézhető. A zene az eddigi darabokból építkezik, ami új, az viszont nagyszerű. Részemről jöhet(ne) az ötödik rész, amire azonban még várnunk kell 2017 júliusáig.

Kiknek ajánlom?
Régi stílusú kalandfilmek kedvelőinek, a kalózos mozik szerelmeseinek.

Értékelésem: 65%