Gravitáció




Valami mindig hazavonz.

Objektíven: A nem túl távoli jövőben baleset történik egy űrállomáson: a váratlanul becsapódó meteorok megsemmisítik a bázist, és a két - éppen az űrhajón kívül dolgozó - asztronautát elszakítják a hajótól. Az újonc dr. Stone és a sokat próbált Kowalsky csupán egymáshoz kötve sodródik a végtelen űrben. Nincs, ami megállítsa őket, és nincs, aki a segítségükre siessen: a sisakjukban visszhangzó csend azt jelzi, hogy semmilyen kapcsolatuk nem maradt a földi irányítással. A félelem fokozatosan pánikba fordul. Minden lélegzet számít. Minden másodperc létfontosságú. A hazavezető egyetlen út az univerzum rémítő ürességén keresztül vezet.

Szubjektíven: Mi újat lehet írni arról a filmről, amiről az elmúlt hetekben mindent leírtak? Újat semmit, hiszen maga a film sem mutat fel sok újdonságot. Kivéve talán azt, hogy a harmadik dimenzió használata itt most valóban indokolt. Cuaron és stábja olyan munkát végeztek, amelyet végigülve bizton kijelenthető, aki ezt nem moziban, 3D-ben nézi meg, az nem ugyanazt a filmet látja, mint aki szélesvásznon tekinti meg. Olyan teret választottak a készítők, amely talán a leginkább érzékelteti az újfajta technológia előnyeit, miközben a történet vezérfonalát adó "hazahúzó gravitáció" szerves részévé avanzsálódik a 3D. A sztori cérnavékony, mégis ütős és megfelelően kidolgozott. Sandra Bullock pedig zseniálisan tálalja. Amikor már végképp elkönyveltük volna középszerű színésznőnek, pont kicsit felesleges agyondíjazása után mutatja meg a világnak, hogy elképesztő színészi munkára képes. A Hollywood Film Fesztiválról vitte a legjobb színésznőnek járó díjat és sokan máris Oscar-jelölést szimatolnak a levegőben. Nem véletlenül. Méltán dicsérhető társa, George Clooney, aki kevéske mellékszerepében is maximálisan odateszi magát. A hivalkodást messze mellőző filmalkotás született, amely jellegét és jelentőségét tekintve sokkal inkább rokonítható az Eredettel, mint az Avatarral. A Gravitáció hasonló úton jár, mint Nolan műve, a mainstream szórakoztató filmeknek próbál új utat mutatni, új ösvényt törni. Jól használva a technikát, egyszerű, de annál élvezhetőbb sztorival előrukkolva. Kilencven percnyi fékevesztett utazás Cuaron remeke, mely valamennyi érzékszervünket próbára teszi. Hogy aztán másfél óra elteltével elengedjen. Mi viszont még tartsuk meg ezt a filmet minimum a díjszezon végéig, de inkább tovább...

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik szeretnek moziba járni. Ezt ugyanis ott kell megtekinteni.

Értékelésem: 85%