2013. szeptember 20., péntek

A róka és a kutya




"Nálunk csak az ülhet előre, aki már megszolgálta a helyét."






ObjektívenA film egy különös barátság történetét meséli el. Tod, egy kis róka, aki elvesztette a szüleit. A sors egy vadászkutya-kölyökkel, Copperrel hozza össze, majd vidám kalandok során át igaz barátságot kötnek. A kutya azonban lassan megtanulja gazdájától, hogy az ő feladata a vadászat. Kiképzése után indul a rókavadászat. Coppernek választania kell a kötelesség és a barátság között.

SzubjektívenA film Daniel P. Mannix azonos című regénye alapján készült, jelentős változtatásokkal, mely során egyszerűbbé, gyerekek számára érthetőbbé tették az eredeti történetet. Az első fele inkább ennek az egyszerűségnek a jegyében telik, majd jön a stílusváltás és egy jóval komolyabb film. A képi világra egy szavunk sem lehet, Burtonék szép munkát végeztek. Bizony, a Disney animátorai között felfedezhetjük a stáblistán a később legendává váló Tim Burton rendezőt. Ezen kívül már ott van a rajzolók között Ron Clements és John Musker is, akik leraktak az asztalra néhány csodát a következő két évtizedben. A Disney-reneszánsz legnagyobb nevei tán pont evvel a filmmel tették le először névjegyüket az Egérbirodalomnál. A film eleje lassú, a finálé előtti felvezetés már-már érdektelen, de még ezek a ritmusbeli akadozások sem tompítják a film legnagyobb erősségét, a komolyabb téma választását. Meglepően drámai jelenetek és erőteljes képi világot hozó filmes megoldások tarkítják a játékidő döntő részét. A felvezetés az egyik legkedvesebb Disney-filmet sejteti, hogy aztán az egész elgondolkodtató, drámai tartalommal telítődjön, persze szigorúan a jó öreg Walt nyomdokain haladva. Az inflációt is számítva 160 millió dollár körül jövedelmezett a film, ami az évtized számadatait nézve kifejezetten jó eredménynek számít. Még egy újrabemutatót is megélt 1988-ban. Méltatlanul feledett rajzfilm a '80-as évek elejéről, annak az évtizednek az elejéről, melyben a Disney folyamatosan a nézők felé szólás módját, formáját és mikéntjét kereste.

Kiknek ajánlom?
Családi program, vitán felül.

Értékelésem: 80%


2013. szeptember 19., csütörtök

Basil, a híres egér detektív




I think this is the beginning...








ObjektívenBasil a Baker Streeten él, pontosan Sherlock Holmes házának aljában. Basil egér detektív, aki szeret hegedülni, lövöldözni otthonában, kiválóan ért a kémiához, álruhákat ölt, és őrület fogja el, ha egyedülálló nyomozási technikáját hasznosíthatja. Basil mellé társként szegődik Dr. Dawson, aki a kalandok hevében rendszerint igazi hűségről tesz tanúbizonyságot. Legújabb ügyük egy ködös, sötét éjszakán veszi kezdetét. A kis Olívia papáját elrabolják, ezért a kislány felkeresi a híres detektívet. Basil nagy nehezen nyomozásba kezd, és hamar kideríti, hogy az ügy jóval jelentősebb, mint elsőre gondolta...

Szubjektíven: Végre. A Disney itt kezdte megtalálni a sikerhez vezető utat, annyi év próbálkozás után. Végre érezhető, hogy egy legendás rendezőpáros keze van a dologban. John Musker és Ron Clements már itt megcsillogtattak valamit abból, amit a következő évtizedekben vittek tökélyre. Bár azt, hogy minek kellett négy rendezőt rászabadítani a projektre, azt a mai napig nem értem. Néha tényleg az az érzése a nézőnek, hogy ezt a jelenetet mintha más rendezte volna, mint az előzőt. De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy összesen 12(!) ember dolgozott a forgatókönyvön! Már majdnem élvezhetőek dalok, nagyobb a hangsúly a karaktereken és a sztori is jó. Itt-ott előbukkan a musical-jelleg is, ami a '90-es években szabályos tartozéka lett az Egérbirodalom rajzfilmjeinek. Egy kritikus így fogalmazott a Basillal kapcsolatban: "Még nem klasszikus, de valami nagyon jónak a kezdete." - Abszolút igazat adok neki. Számtalan pozitívum itt szökkent szárba. Először kapott rendezői feladatot Musker és Clements, a Disney először használt számítógépes animációt, a zenei részleg vezetését pedig nem lelkes kezdőre, hanem sokat próbált, négyszeres Oscar-díjasra bízta. Elkezdett beérni egy csapat. Még nem klasszikus, de...

Kiknek ajánlom?
Egy izgalmas családi kalandfilmre vágyóknak.

Értékelésem: 80%

2013. szeptember 18., szerda

A fekete üst




Kizárólag szülői felügyelettel!







Objektíven: A történet középpontjában a határtalanul gonosz Kétszarvú Király áll, akit annak idején elevenen dobtak bele egy olvasztókamrába. A kegyetlen gonoszság megtestesítője ettől kezdve az évszázadokon át elrejtett Fekete Üstöt kereste, hogy segítségével feltámaszthassa halottaiból hadseregét, s ez által a világ uralkodója lehessen. Útját állja azonban egy lovagnak készülő fiatal gyermek, Szigma és a hozzácsapódó baráti társaság...

Szubjektíven: Ismeretlen vidékekre kalandozott a Disney 1985-ben. Kísérletezős évtizedük közepén olyan dologba fogtak, melyet megemleget minden suhanc, aki akkor élte gyermekéveit, illetve minden szülő, aki gyanútlanul jegyet váltott egy délutáni matinénak ígérkező előadásra. Korhatáros besorolás? Vér egy Disney filmben? Horrorelemek az Egérbirodalom meséjében? Mi történik még itt? - hogy Palik László szavaival éljünk. Talán nem véletlen, hogy A fekete üst az egyetlen olyan Disney klasszikus, melyet nem mutattak be a hazai mozik. De mi is áll ennek hátterében? A sztori alapját képező eredeti történet elképesztően félelmetes, még egy nagyobbacska gyermek számára is. Kalandnak és izgalomnak tehát nem vagyunk híján. A legnagyobb pozitívum azonban valahol összefügg a legnagyobb negatívummal is. A bátor témaválasztás nemcsak a vizuális megvalósításban kellett volna visszaköszönjön. Az alaptörténet már-már horrorba nyúló jellegét a karakterek és a sztori lebutításával, egyszerűbbé tételével próbálták meg ellensúlyozni. Sajnos túl nagy sikerrel tették ezt. Elképesztő ellentét feszül a klisés, néhol egészen jellegtelen figurák (a főhős önmegvalósítási szála döbbenetesen erőtlen) és az atmoszféra között, de a hangulat, a látvány, a zene és az izgalom-faktor még ezzel együtt is elviszik hátukon A fekete üstöt. Ismét azt tudom mondani, amit a Disney '80-as évekbeli rajzfilmjeire általában mondok: több volt benne.

Kiknek ajánlom?
Ez most nehéz ügy. Nagy Disney-fanatikusoknak, akik egyetlen rajzfilmjüket sem akarják kihagyni. Vagy azoknak, akiknek felkeltette az érdeklődését a cikk.

Értékelésem: 70%


2013. szeptember 17., kedd

Olivér és társai





New York és állatkái.







Objektíven: Olivér, egy vörös cica New York forgatagában próbál otthonra találni. Felfedező útja során találkozik Dodgerrel, a kutyával és csapatával, akik befogadják és szívükbe zárják a cicát. Életük szép és nyugodt lehetne, ha nem lépne közbe a rosszindulatú gazember, Sykes úr...

Szubjektíven: Nem érzem véletlennek, hogy George Scribnert nem tartották meg sokáig a rendezői székben az Egérbirodalomnál. Neki sokkal jobban ment, amíg a rajzolók között tüskénkedett, esetleg sztorikat készített elő. Az Olivér és társaiban (is) sokkal több volt. Gyengén hajaz az eredeti Twist Olivérre, de bőven többet érdemelne... 
...a sztori: ami valóban remek, csak 65 percben ezt nem lehetett elmesélni, helyenként összecsapottnak hat.
...a karakterábrázolás: főleg főgonoszból kéne több, de Faginból is.
...a főszereplő: a legerősebb alakítást a filmbéli New York nyújtja, elképesztően hangulatos. Olivér karaktere kicsit semmilyen marad.
...a zene: jó aláfestő zenéhez ezúttal elmaradnak a fülbemászó dalok. Szerencsére a következő filmhez már Alan Menken szolgáltatta a muzsikát. Jött is nyolc darab aranyszobor...
Pedig milyen pillanatai vannak az Olivérnek! Ahogy már írtam, New York ábrázolása telitalálat, nincs mit hozzáfűzni. A Fagin-tanyán játszódó jelenetek csodálatosak, meghittek. Nem hiányzik a humor és az animáció is szép. A mellékszereplők armadája pedig kitesz magáért. Viccesek, bájosak, szerethetőek. Összességében jó film, de ugyanakkor azt is sietve hozzáteszem, kár érte. A Disney ennél sokkal többet tud. Érdekesség, hogy ez után indult be az Egérbirodalom reneszánsza. A '90-es évek olyan animációs filmeket hoztak, melyek visszahozták, sőt, némely esetben még túl is szárnyalták a régi idők dicsőségét.


Kiknek ajánlom?
Családi programnak minden további nélkül megfelelő. Még az sem kizárt, hogy egyes lurkóknak a kedvencük lesz...

Értékelésem: 70%


2013. szeptember 16., hétfő

Mi lesz még itt? (part II)

Ígértem, hogy a népszerűbb, nagyobb érdeklődésre számot tartó filmek is terítékre kerülnek. Íme néhány ezek közül, a hazai bemutatójuk dátumával.

Vakszerencse - Első pillantásra nem tűnik különösebben érdekesnek, főleg, hogy a trailer szinte minden poént lelő. Hátha csalódunk... hátha. (bemutató: szeptember 26.)

Metallica Through the Never - Metallica koncertfilm hazánkfia Antal Nimród rendezésében? Hmm... (bemutató: szeptember 27.)

Majd újra lesz nyár - Nem akarunk Burok 2-t, nem akarunk Burok 2-t!! Plusz kedvenc fiatal színésznőmre igazán ráférne már valami tisztességes mozi. (bemutató: október 3.)

Paranoia - Ha lehet hinni az eddigi kritikáknak, az év egyik leggyengébb filmje. Pedig a trailer kifejezetten pofás. Kár érte... (bemutató: október 3.)

Iron Sky - Hihetetlen, hogy nem végzi rögtön DVD-ként a boltok poros hátsó polcain. A magyar forgalmazónak valószínűleg az igencsak beteg alapötlet keltette fel az érdeklődését. Ki tudja, akár még szórakoztató is lehet... hátha készült egy jó B-film. (bemutató: október 10.)

Carrie - Hogy mi értelme ennek a feldolgozásnak, azt ne kérdezzétek. Ettől függetlenül Chloe Grace Moretz alakítása jónak tűnik, bár ő mikor nem játszik jól... (bemutató: október 17.)

Időről időre - Az Igazából szerelem alkotója bedob a mozikba egy új romantikus vígjátékot? Ott a helyünk, nem vitás! (bemutató: október 17.)

Turbó - Szokásos Dreamworks-projektnek tűnik, de ne legyen igazam. (bemutató: október 17.)

Szupercella - Stallone és Schwarzenegger egy filmben? Lehet, nem várom meg a Feláldozhatók 3. premierjét... (bemutató: október 24.)

Derült égből fasírt 2. - Avagy az animációs részleg rákapcsol az év vége felé. Ezt is trilógiává akarják bővíteni? Valószínűleg az lesz belőle... (bemutató: október 31.)

Last Vegas - Maximum a főszereplők miatt. Fiatalabb társaik ugyanis már bebizonyították, hogy ez az alapötlet maximum egyszer sülhet el... közepesen. (bemutató: október 31.)

Végjáték - A rendezőtől félek egy kicsit, de a könyv jó. Talán a film is az lesz... (bemutató: november)

Phillips kapitány - Díjakra sem tartják esélytelennek Paul Greengrass hamarosan behajózó filmjét, ami számomra főleg azért lesz érdekes, mert olyan, mintha Schilling Árpád rendezné Eperjes Károlyt. (bemutató: november 7.)

Thor: Sötét világ - Az első rész nekem bejött, úgyhogy kíváncsian várom, merre halad tovább a kalapácsos sztorija. (bemutató: november 14.)

A jogász - Napjaink talán legfoglalkoztatottabb színésze kétségkívül Michael Fassbender. Kíváncsian várom, mire jutottak Ridley Scott rendezővel. Az alapsztori mindenesetre nem rossz. (bemutató: november 14.)

Justin, a hős lovag - Az animációs részleg mindent belead. Maga a film egy kliséhalomnak tűnik, de ne legyen igazam... (bemutató: november 14.)

A Mikulás mentőakció - Idén sem ússzuk meg agymosás nélkül. (bemutató: november 21.)

Az éhezők viadala - Futótűz - Minden adott az újabb kasszarobbantáshoz. (bemutató: november 21.)

Jégvarázs - Egyelőre hatalmas csalódás, de remélem csak arról van szó, hogy altatnak... hogy aztán annál nagyobbat robbanjon a film. A Rontó Ralph útján kéne tovább menni! (bemutató: november 28.)

Elpuskázva - Tucatvígjátéknak tűnik, de talán az ígéretes alapötlet megmenti. (bemutató: december 5.)

A hobbit - Smaug pusztasága - Legyen már december! (bemutató: december 12.)

Walter Mitty titkos élete - Ez vagy iszonyú rossz lesz vagy az év egyik legjobb filmje. (bemutató: december 26.)

47 ronin - Neo megint kiválasztott lesz. A film pedig nagyon remélem, hogy feliratos... (bemutató: december 26.)

Pulykaland - Ha még mindig nem tudtál választani az ünnepi menüből... (bemutató: december 26.)


2013. szeptember 15., vasárnap

Mi lesz még itt?

Tudom, egészen hihetetlen, de egyes fogadóirodáknál már lehet tippelni a következő év Oscar-díjat nyerő filmjeire. Ez egyet jelent azzal, hogy lassan megérkezünk a díjszezon kezdetéhez. Hétről hétre bemutatásra kerülnek azok a játékfilmek, melyek főszereplői lehetnek a november végétől következő év február végéig tartó időszaknak. Ezek a sorrendek még várhatóan borulni fognak, új nevek fognak bekerülni és biztosnak hitt nevek fognak kiesni, tehát korai még a találgatás, arra azonban jó lehet, hogy kicsit betekintést nyerjünk, mit érdemes megnézni az előttünk álló hónapokban. Sok-sok előzetes következik.

12 years a slave - A jelenlegi legnagyobb esélyes, hálás témával, kiváló színészekkel. Plusz eddig hasonló utat fut be, mint az Argo-akció, ami jó előjel lehet. Az előzetes alapján megnézős. (bemutató: október 18.)

American Hustle - Ugye elég annyit mondani, hogy David O. Russell? A nagyszerű színészvezető ezúttal is merész vállalkozásba fogott, meglátjuk, hogy ezt is ugyanúgy beveszi-e a nézők gyomra, mint eddigi alkotásait? Mindenesetre nem bízott semmit a véletlenre, ugyanazokkal a színészekkel dolgozik, mint eddig, zajos siker várható. (bemutató: december 13.)

Gravitáció - Amire James Cameron azt mondja, hogy minden idők legjobb űrben játszódó filmje, az tudhat valamit, még ha nem is hiszünk neki feltétlenül ebből a szempontból. A kritika imádja, a mozikba pedig kizárólag IMAX-be kerül, ami kockázatos vállalkozás, de bízzunk a nézők jó ítélőképességében. (bemutató: október 3.)

Inside Llewyn Davis - A Coen tesókat sokan szeretik és ha lehet hinni a Cannes-ból érkező visszhangoknak, ismét kirobbanó formában vannak. Artmozis élmény lesz belőle, nem szélesvászonra való film, de valami azt súgja, tetszeni fog. (bemutató: december 6.)

The Monuments Men - Rengeteg világsztár, világháborús sztori, amerikaiak, nácik, mentsük meg az értékeket... Micsoda eredetiség! Ennek dacára persze még lehet belőle jó film vagy legalább szórakoztató. (bemutató: december 18.)

A Wall Street farkasa - Ha Martin Scorsese rendez, azt minimum figyelembe kell venni. Pláne, ha Leonardo Di Caprio áll az oldalán. Most sincs ez másként. Kötelező néznivaló. (bemutató: november 15.)

Augusztus Oklahomában - A népszerű színpadi előadásból készült játékfilm, aminek még a statisztái is minimum Oscar-jelöltek. Ja, és még valami: Meryl Streep. Mondanám, hogy meglepő, hogy jelenleg neki adják a legjobb oddsokat az Oscarra, de annyira nem lenne igazam. (bemutató: december 25.)

Saving Mr. Banks - Ugye nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a várós listán igen előkelő helyen szerepel? Tom Hanks, mint Walt Disney? Mary Poppins eredettörténet? Betekintés a Disney Studio működésébe? Meg vagyok véve. Várom a decembert. (bemutató: december 20.)

Fruitvale Station - 2008 szilveszterén az egész világot sokkolta a Fruitvale megállónál történt eset, amikor egy rendőr tévedésből lelőtte Oscar Grantet, aki életét vesztette. Az esetből Ryan Coogler készített filmet, és ha lehet hinni a híreknek, muszáj lesz megnézni. (bemutató: 2014. január)

Blue Jasmine - Woody Allen a másik, akire mindenképp érdemes odafigyelni. Érdekes, az előzetes alapján úgy tűnik, most kevésbé a mellékszereplők viszik a prímet. Cate Blanchett alakítását látva pedig az a kérdés, ki viszi az Oscart? (bemutató: augusztus 29.)

A komornyik - Lassan már nem is számoljuk, hány idei filmben kerül elő a rasszizmus, igaz? Úgy látszik, most ez izgatja Amerikát. Visszafogott, mégis keménykezű dirigens kezébe adták a gyeplőt. Hamarosan megtudjuk, mire jutott vele. (bemutató: november 21.)

All is lost - A hálás téma meghozhatja az első színészi aranyszobrot Robert Redfordnak. (bemutató: október 25.)

Fogságban - Számomra talán a legjobban várt film. A bűnügyi krimik mindig is érdekeltek, főleg, ha alaposan belementek morális kérdésekbe is. (bemutató: október 10.)

NebraskaPhilomenaOut of the Furnace - futottak még, vagy előrébb juthatnak? Nagy kérdés.

Ez volt az első kör. Hamarosan jönnek a népszerű filmek és a blockbusterek (A hobbit, Éhezők Viadala, stb...)

Kellemes nézelődést! Nektek melyik tetszik, melyiket fogjátok biztosan megnézni?



2013. szeptember 14., szombat

Hajsza a győzelemért




Így kell Forma 1-es mozit csinálni!







Objektíven1976 - a Forma 1 aranykora, a hihetetlenül izgalmas, és látványos száguldó cirkusz legendás szezonja, két felejthetetlen versenyző harcával: James Hunt, a vagány brit pilóta, a Forma 1 rocksztárja, és Niki Lauda, az osztrák fegyelmezett zseni, az 1975-ös világbajnok néz egymással farkasszemet a világ legveszélyesebb pályáin. Igazi ellenfelek, akik bármire képesek a győzelemért. Lauda a sporttörténelem egyik legemlékezetesebb teljesítményét viszi véghez: alig hat héttel balesete után újra volán mögé ül, hogy visszaszerezze bajnoki címét, és bebizonyítsa, hogy ebben a hajszában mindenkinél gyorsabb. Mert minél közelebb vagy a halálhoz, annál jobban dübörög benned az élet.

Szubjektíven: "Míg Spielberg öregkorára egyre szentimentálisabb és giccsesebb lesz, addig Howard egyre elegánsabb és stílusosabb. Hajsza a győzelemért a nyári szezon legjobb filmje." - és ezt Ron Howard egyik legkeményebb hazai kritikusa írta le. Ezek után tulajdonképpen felesleges szaporítani a szót. Nem ez a film találja fel a spanyolviaszt, de ahol csak bemutatják, legyen szó autóversenyzőkről, kritikusokról, a Forma 1 világát nagyívben kerülő laikusokról, mindenütt sikert arat. Talán azért, mert ügyesen egyensúlyoz a dráma és a sportfilm határán, talán mert egyszerre tud karaktereivel és az adrenalinnal is jól bánni? Mind igaz lehet, ahogy a technikai kivitelezés kiemelése is megállja a helyét. A vágót szívesen viszontlátnám valami Oscar-gálán, Hans Zimmert meg ugye nem kell bemutatni, most sem adta alább a színvonalat. A film természetesen minden tanulságot, gondolatot kimond, és jóféle hollywoodi dolgozat módjára nem sok helyet ad az értelmezési lehetőségeknek, inkább az érzelmeinkre és az ösztöneinkre van hatással. Azokat viszont úgy megdolgoztatja, mint a versenyzőket fizikailag egy-egy futam. Chris Hemsworth végérvényesen színésszé érik a szemeink előtt, mégis, aki abszolút viszi a prímet, az Daniel Brühl, aki talán még soha nem volt ennyire jó, mint a fegyelmezett osztrák zseni, Niki Lauda szerepében. Tudom, felesleges még ilyenekről írni, amikor még két és fél hónap van hátra a díjszezon kezdetéig, de nagyon szeretném, ha ez a film kitartana odáig. Laudának is tetszett a Hajsza a győzelemért (és ő aztán megmondaná, ha nem). Kiemelte, hogy a kórházas jelenetet, aminél ő a valóságban eszméletlen volt, kifejezetten sokkoló volt látni. Azt kívánta, bár James Hunt is ott lehetett volna a világpremieren. Nagy párviadal volt az övék. Egész életre szóló. Ahogy ez a film is olyan élményt ad...

Kiknek ajánlom?
Nem kell Forma 1 rajongónak lenni hozzá, hogy élvezni lehessen, akit lázba hoznak az érzelmes sportdrámák, az máris indulhat a legközelebbi moziba.

Értékelésem: 85%


2013. szeptember 13., péntek

Támadás a Fehér Ház ellen




Olümposz elesett...







Objektíven: A megszégyenült egykori elnöki testőr, Mike Banning a Fehér Házban találja magát egy terroristaakció kellős közepén. Kiterjedt ismereteit használva, a nemzetbiztonságiakkal együttműködve igyekszik kiszabadítani a túszul ejtett elnököt. 

Szubjektíven: Akár még egész korrekt akciómozi is lehetett volna ebből, mert nincs híján a pozitívumoknak. Igen biztatóan kezdődik, stílusa merész, nem akar mindenáron politikailag korrekt lenni, kőkemény, nem lacafacázik az ütközeteknél. Gerard Butler karaktere megidézi a '90-es éveinek akcióhőseit, laza, cinikus, és nem felejti el kitakarítani a söpredéket onnan, ahova az nem való. Ezen túl a a logika és az értelmes történetvezetés teljes hiánya tapasztalható. Mivel már az elején egyik túlzás a másikat éri a filmben, ezért hamar hozzászokunk, de nem igaz, hogy egy - realitásra érezhetően törekvő - akciófilmben ennyi butaságot hordjanak össze. A banda a Pentagonban a világ legbénább társaságának tűnik, de még nem is ez a legrosszabb; hanem amikor rádöbbensz, hogy valójában mi van a háttérben. Egy mesterségesen felpumpált sztori, ami ráadásul a végére ki is fullad, ami csak arra jó, hogy az utolsó jelenetben Amerika ismét nyakon öntse magát egy jó adag patriotizmussal és hazaszeretettel. Szinte mindegy is, ki mondja a nagymonológot a bajtársiasságról. Nem tudom hol csúszott félre, pontosabban tudom, megint a forgatókönyv a ludas, de lassan ezen már nem is akadunk fenn. Megyek, megnézem, mire jutott Roland Emmerich az ő verziójával. Csak az a baj, hogy szinte mindenki azt mondja, hogy ez a jobb a kettő közül. Már előre félek...

Kiknek ajánlom?
Ki vagyok rá bukva, de ettől még, aki szerette a '90-es évek akcióbombáit, az bepróbálkozhat. Megfelelő mennyiségű sör társaságában...

Értékelésem: 40%


2013. szeptember 12., csütörtök

Isten éltesse Hans Zimmert!

Talán nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy Hans Zimmert korunk egyik legnagyobb filmzeneszerzőjének tartom. Számtalan emlékezetes album alkotója, milliók számára ismerős dallamok szerzője. Saját maga fontosságáról mégis igen szerényen nyilatkozik: "Dél felé kelek, cigarettára gyújtok, töltök egy csésze kávét, beülök a kádba ábrándozni, és ilyenkor általában ötletek merülnek fel bennem. Nem egy igazán felelősségteljes élet. A döntéseim csak arról szólnak milyen hangjegyeket vessek papírra." - Ezt a csak-ot én igencsak idézőjelbe tenném. Ebből a felelőtlenségből egymás után születnek meg a jobbnál jobb zenék. Ezekből válogattam 10+1 személyes kedvencet (sorrend nélkül) Hans Zimmer születésnapján. 

Isten éltesse még nagyon sokáig!


EredetTime
A sötét lovag: FelemelkedésDeshi Basara
Szilaj, a vad völgy paripájaHomeland
Az oroszlánkirályKing of the pride rock
A sólyom végveszélybenGortoz a ran
A Karib-tenger kalózaiDrink Up Me Hearties
Mission: Impossible IIBare Island
Batman: Kezdődik!Molossus
GladiátorThe battle
+ Az utolsó szamurájRed warrior



2013. szeptember 4., szerda

300



Mi más lehetne a blog 300. bejegyzése?








ObjektívenA görög-perzsa háborúban a görögök Marathon mellett i. e. 490-ben megállították az ellenséget. Tíz évvel később Xerxes vezeti az újabb perzsa támadást. A poliszok Spárta, Athén és Korinthosz vezetésével szövetkeznek. Az első összecsapásra a Thermopülai-szorosnál kerül sor, amelyet Leonidas spártai király véd a néhány ezer fős seregével. Amikor a perzsák a hátukba kerülnek, elbocsátja a segédcsapatokat és háromszáz katonájával az utolsó leheletéig harcol. Önfeláldozásuk nem volt hiábavaló, időt adott a görög seregek egyesüléséhez. Frank Miller képregénye alapján.

Szubjektíven: A 300 teljesíti mindazt, amit az előzetes és a kritikai vélemények alapján várunk a filmtől. Nem nyújt többet, de kevesebbet se. CGI-bombával adaptálja vászonra Frank Miller képregényét és ad hozza egy jó adag tesztoszteront is. És hogy mi a legmeglepőbb benne? Az, hogy működik! Első megtekintés után közepesnek értékeltem Zack Snyder moziját, de ahogy újranéztem, rá kellett döbbennem, hogy nemcsak látványos, de hatásos film is a 300, mely sikerrel közvetíti a küzdő szellemet, miközben emlékezetes egysorosokkal bombázza a nézőt. Gerard Butler persze nem Russell Crowe, hogy drámai mélységet tudna adni a sztorinak, és persze nem fukarkodnak a lassításokkal, a számítógépes vérrel és a szörnyszülöttekkel sem. Hollywood látványfilmjeinek esszenciája a 300, mely mindenek előtt a szemnek szolgál, a szívnek próbál nyújtani valamit, az agyat pedig békén hagyja. Teszi ezt úgy, ahogy az első mondatban írtam. Érdekességként elő lehet venni olyan adatokat, mint a filmben használt 1523 vágás és 1006 vizuális effektus, ezek már a plakátra pillantva sem meglepőek. Az meg pláne nem, hogy érkezik a folytatás 2014-ben. Ha ugyanezen a színvonalon maradunk, ismét jön a hatásos eye-candy. Több nem lesz, de kevesebb sem...

Kiknek ajánlom?
Az első tíz perc után el fogod tudni dönteni, hogy ez a te stílusod-e. Bizonytalanok nézzenek előtte előzetest is. Pont olyan a film.

Értékelésem: 65%

2013. szeptember 3., kedd

Pacific Rim - Tűzgyűrű



Kizárólag moziban!!!








ObjektívenAmióta ember él a Földön, mindig félt attól, hogy egyszer ellenséges idegenek érkeznek a végtelenből: de mindig azt hitte, hogy az ismeretlen gonosz a csillagok közül bukkan majd elő. Pedig a Csendes-óceán alatt megnyíló kapu volt az, melyen keresztül gonosz óriásszörnyek támadtak ránk, hogy megszerezzék a világunkat. Az ellenük folytatott háború során milliók haltak meg, és az emberiségnek már nincs hátországa és kimerültek a tartalékai. Egy különleges fegyvernek hála a Föld régi lakói mégis kapnak egy utolsó esélyt. A hatalmas gépezeteket több pilóta irányítja, agyukat neuronhidakkal kapcsolják össze. Ám még ez is kevés. A seregből rég elbocsátott pilóta és egy az első vonalban még kipróbálatlan újonc azonban elindít egy olyan harci gépezetet, amelyet már régen leselejteztek: talán ők fogják megállítani az apokalipszist.

Szubjektíven: Hollywood mostanában egyre többször próbálkozik azzal, hogy a silány jegyeladási mutatókat olyan filmekkel tornássza fel, melyek az otthoni laptopokon, olcsó házimozis rendszereken élvezhetetlenek. Szélesvászon. Ez az új kulcsszó (eddig is ez volt, csak most már anyagi szempontból is). Még inkább az IMAX nagyvászon. Nem mintha Guillermo del Toro-t pénzsóvársággal vádolnám, hisz tőle talán semmi sem áll távolabb. Csak látszik egy ilyen trend, mely nyilván a filmszínházakba akarja visszacsábítani az embereket. A Tűzgyűrű szélesvászonra álmodott film, de érződik benne az a lélek, amit hiába keresünk a hasonszőrű akciófilmekben. Igen, a sztori sovány és klisés, igen, a karakterek sablonosak, de ami ezen túl várja a lelkes mozilátogatót, az maga a tömör gyönyör. Az a gyermeki öröm tör felszínre az óriásrobotokat és a hatalmas méretű szörnyeket látva, ami akkor fogta el az embert, amikor kisiskolásként új játékával kezdhetett foglalkozni. Amikor érzékszerveink táncot jártak, amikor bátor kölyökkori énünk pezsgőt bontott látva a játékban rejlő lehetőségeket... Ebből hoz most elő egy jókora szeletet Guillermo del Toro és stábja. Vagány zenével és hangeffektekkel megtámogatott látványorgia, melyből nincs kispórolva a muníció. Ha te is lázba jössz attól, hogy egy óriásrobot teljes erőből arcon vág egy szörnyeteget, ráadásul egy hatalmas méretű teherhajóval(!), akkor ez a te filmed! Annak pedig csak örülni tudok, hogy a film teljesítette a minimálisan elvárt követelményt anyagi szempontból is (rajongók, ejnye-bejnye, hogy nem néztük meg többen moziban), így van némi halvány reménysugár, hogy nem utoljára kellett néznünk Gipsy Danger zúzdáját. Mindent bele fiúk!

Kiknek ajánlom?
A cikk után még kérdés? Mindenkinek, aki izgalomba jön attól, hogy robotok és szörnyek küzdenek egymással szélesvásznon.

Értékelésem: 70%


2013. szeptember 2., hétfő

Z világháború



A 2013-as nyári moziszezon egyetlen valamirevaló sikere, ami nem folytatás volt.







Objektíven: Az ENSZ egyik alkalmazottja Gerry Lane, átszeli a világot az idővel versenyezve, hogy módot találjon egy olyan zombijárvány megállítására, ami kormányokat és hadseregeket kényszerített térdre, s magának az emberiségnek a megtizedelésével fenyeget.

Szubjektíven: Marc Forsternek volt mit bizonyítania. Az elmúlt öt évben korán sem úgy sikerültek filmjei, mint azt szerette volna. A Z világháborúval érkezett az új esély, s a fiatal svájci direktor élt is a lehetőséggel. Katasztrófafilm és thriller keveréke, pont annyi családi drámával, amennyit elbírunk. A hét perces extra változat persze jóval véresebb, a horror vonalra fekszik rá, így a hagyományosabb zombifilmek rajongói is elégedettek lehetnek. Plusz úgy általában mindenki. Szórakoztató filmecske lett Brad Pitt menekülése a zombihordák elől, nem váltja meg a világot, de olyan apró utalások, gegek, momentumok tarkítják, melyek mellett nem lehet jó szó nélkül elmenni. Az amerikai elnök ilyenfajta szerepeltetése, az izraeli hozzáállásról kialakított summás vélemény, a számtalan levegőben hagyott kérdés a vírus terjedéséről vagy pusztán az a tény, hogy egy laboratórium négy fala közé viszik a finálét egy gigantikus kaszabolás helyett, mind-mind szimpatikussá teszik a Z világháborút. A karakterek nagyobb szerepet kapnak, mint egy átlagos blockbusterben, de persze megmaradnak kétdimenziósnak, hadd kapjon helyet a katasztrófa. Helyenként abszolút logikátlan, helyenként kifejezetten érdekes zombiapokalipszis született, mely teljességgel méltó akár két-három megtekintésre is. Az pedig, hogy ez a film 2013-ban ekkora sikert tudott elérni világszinten és már a folytatásáról találgatnak mindenféle filmes fórumokon, a silány nyári moziszezont minősíti, mely bár rekordbevételt hozott Hollywoodnak, de csak két-három komoly sikerű folytatás miatt. Eredetiséggel régóta nem tud előrukkolni a 100 éve útnak indult álomgyár.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akiket nem tántorít el se a "zombi", se a "világháború" kifejezés. Magyarul, akik a cím olvasása után kedvet kapnak a filmhez.

Értékelésem: 65%

2013. szeptember 1., vasárnap

Traffic




A műfajok keverésének egyik mestere igencsak elemében van.






ObjektívenJavier Rodriguez és Manolo Sanchez mexikói rendőrök és jó barátok, akik nap mint nap szembesülnek a hatalom és a pénz kísértésével, és bár ellenállnak, a korrupció mégis olyannyira behálózza őket, hogy végül kilátástalan helyzetbe kerülnek. Az Egyesült Államokban, Ohio Állam Legfelsőbb Bíróságának bírája, Robert Wakefield az Elnöktől fontos megbízatást kap: őt nevezi ki a drog elleni harc új főnökévé. A megalkuvásra képtelen, konzervatív Wakefield a kábítószer elleni küzdelem egész szervezetének felülvizsgálatára készül és a mexikói rendőrséggel való együttműködést tervezi. De otthon, ő is csak szülő - feleségével, Barbarával tinédzser lányuk, Caroline egyre jobban elhatalmasodó kábítószer-függőségével kell szembesülniük. San Diegóban Montel Gordon és Ray Castro DEA-ügynökök a hírhedt Obregon drogmaffia leleplezésén fáradoznak. Foglyuk, a középszintű kábítószer-kereskedő, Eduardo Ruiz hajlandó tanúskodni a gazdag drogbáró, Carlos Ayala ellen. Carlos letartóztatása döbbenetes hír mit sem sejtő feleségének, Helenának, aki gyermeket vár. Pillanatok alatt szörnyű kelepcébe kerül: az egyik oldalon férje cinkosai fenyegetik, míg a másikon a DEA-ügynökök tartják megfigyelés alatt.

Szubjektíven: Egy film, aminek a bemutatójával másfél évet késett a magyar forgalmazó. Sokáig a levegőben lógott, egyáltalán láthatjuk-e moziban vagy meg kell elégednünk a DVD forgalmazással. Végül úgy döntöttek, hogy egy négy Oscar-díjat nyert filmet csak nem lehet kapásból a boltok polcaira száműzni. A közönségsiker persze így is elmaradt, de ez véletlenül sem Steven Soderbergh-en és stábján múlott. Ők ugyanis beleadtak mindent. Kemény drogfilm a Traffic, melynek talán legnagyobb erénye pont az, hogy nem borítja rá az asztalt nézőjére, nem sokkol, hanem okosan építkezve lassan rázza fel a közönséget. A formai változatosság mögül ugyanis szépen lassan egy világos és érthető amerikai közönségfilm sejlik ki. Igen, az. Persze a dokumentarista stílusra hajazó operatőri munka, a színek és szűrők célirányos és pontos használata, a történetszálak egybefonása már-már szerzői filmként vezetik elénk Soderbergh moziját, de itt végső soron semmi ilyesmiről nincs szó, hacsak nem abban az értelemben, hogy Steven ismét remekül csinálja, amihez egyébként is remekül ért. A Traffic hol thriller, hol krimi, de nem marad adós a drámával sem, a megfelelő helyeken pedig humoros tud lenni; arányérzéke tehát most (sem) hagyta cserben a rendezőt. Csendben megjegyzem, rendkívül kevesen tudják ezt napjaink amerikai filmkészítői közül... Visszatérve az előző gondolatmenethez: a stílusos, változatos képi világ mögött Soderbergh beidegződésekkel és klisékkel operál, ezeket veszi elő és ezeket adja újra a szánkra, ezeket dolgozza be az agyunkba. Semmi új nincs benne tematikailag, mégis újszerűen hat, mivel a stáb képes bizonyítani azt az alapigazságot, hogy nem elsősorban hipereredeti ötletekre van szükség, hanem a történetedet elő kell tudni adni. Stephen Gaghan forgatókönyvíró persze nagyot markol, de becsületére legyen mondva, ugyanennyit fog is. A film párhuzamos történetvezetését akármelyik rendező megirigyelné, ahogy a briliáns színészi játékokat is. Benicio Del Toro még sosem volt ilyen jó, ahogy azt is öröm látni, hogy mellette hány és hány világsztár társult be ebbe az alapvetően függetlenfilmbe. Az extravagáns vágástechnika és Cliff Martinez zaklatott, mégis igen ambiciózus filmzenei anyaga is hozzátesznek az élményhez. A film vége nyitott, mégis érezhető a rendező vágya a drogprobléma megoldására. Valószínűleg ezt (is) értékelte az Amerikai Filmakadémia. És ha már itt tartunk, érdekességként hozzáteszem, hogy ez az egyetlen olyan film az Oscar történetében, amely vágói Oscar-díjjal, színészi Oscarral, forgatókönyvírói és rendezői aranyszoborral végül nem(!) nyerte meg a legjobb filmnek járó díjat. Azt egy némileg gyengébb, de rendkívül népszerű és egy halottnak hitt műfajt újraélesztő stúdiófilm nyerte 2001-ben...

Kiknek ajánlom?

Stílusos krimik, drogmaffiás filmek kedvelőinek, és olyanoknak, akik képesek megszokni a film igen sajátos kamerakezelési stílusát (az első 5-6 perc kifejezetten szédítő). 

Értékelésem: 85%