2013. január 31., csütörtök

Lincoln



Fontos emberről fontos film, mely egyszerre tud életrajzi és kőkeményen politikai színezetű lenni.







Objektíven: 1865-ben az amerikai történelem legvéresebb háborúja a végéhez közeledik. Az újraválasztott elnök, Abraham Lincoln azonban nem hajlandó engedményekre: a megosztott kongresszust rá akarja kényszeríteni, hogy hozza meg addigi legfontosabb döntését: egészítse ki az Alkotmányt, és törölje el a rabszolgaságot. Az ellenállás hatalmas: az elnök azonban ravasz ember, jó stratéga és zseniális szónok. Van, akit meggyőz, van, akit megfélemlít, van, akit megveszteget; lavíroz, csapdákat állít, és semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy elérje célját - és új fejezetet nyisson a világtörténelemben.

Szubjektíven: Úgy érzem, most (is) eltér a véleményem a többségétől. A két és fél órás Lincoln visszafogott, lassú film, a kongresszusi vitákat leszámítva minden jelenetében 2-3 ember beszélget egymással erényekről, sorsokról, kapcsolatokról, hadi eseményekről. Rá kell hangolódni erre a stílusra és erre a tempóra. Amint ez sikerül, nagy élményben lesz részünk. Elképesztően profi a dramatizálás. Bár a címszereplő hosszú pályafutása során több sorsdöntő év is volt, a kiválasztott időtáv – 1865. januártól áprilisig – talán a legsűrűbb a nagy politikai csaták, a jövőre kiható döntések tekintetében. Már négy éve tart a véres polgárháború, melyben százezrek haltak meg, váltak földönfutóvá, s bár az ütközet Gettysburgnél fordulópontot hoz az unionistáknak, valójában csak 1865-ben válik véglegessé a győzelmük, amikor tavasszal Lee leteszi a fegyvert. A Sumter erődben, ahol minden elkezdődött, április 14-én húzzák fel újra az Unió zászlaját, ugyanazon a napon, amikor Lincoln halálos lövés kap a Ford Színházban. Látunk ugyan ádáz csatajelenetet a film legelején, mégis a legnagyobb drámák a Capitoliumban és az elnöki rezidencián zajlanak. A film az amerikai rabszolgaságot végképp eltörlő képviselőházi szavazást állítja a középpontba, miközben Abraham Lincolnról is pontos portréval szolgál. Egyszerűen lehengerlő, amit Tony Kushner forgatókönyvíró véghezvitt, úgy tartja kézben a történelmi, a politikai és a magánéleti vonalat az amerikai (és egyben a világtörténelem) egyik legjelentősebb eseményénél, hogy azért más írók a fél karjukat odaadnák. Nála már csak Daniel Day-Lewis bravúrosabb, aki egyszerűen tökéletes a címszerepben. Egy alapvetően tanulatlan, házassági problémákkal küzdő, megfáradt politikus új irányba próbálja terelni nemzete sorsát. Alakítása és emlékezetes beszédei nyomán bőven lehet majd azon vitatkozni, szabad-e erkölcstelen eszközökkel küzdeni az erkölcsért. Tommy Lee Jones és Sally Field is remekül játszanak, bár nekik láthatóan többet kellett erőlködniük a karakterükkel. A filmzene minimálisra szorítása jó ötlet volt, csak így kicsit visszásan sül el. Mert amikor mégis van, igen tolakodó tud lenni. Nélküle viszont mégiscsak szárazabb lenne a párbeszédekre építő történelmi film. Spielberg önmagához képest is visszafogott, látványelemei, képi megoldásai, operatőri munkája mind szolid stílusúak, ami remekül áll ehhez a témához. Arról a gyerekbetegségről viszont már igazán illene leszokni (visszafogottság ide vagy oda), hogy az ellenzők táborát antipatikusok gyülekezeteként ábrázoljuk. Ezt soha nem értettem és most sem értem. Az élményből viszont ez sem tud levonni. Fontos film született, melyet elsősorban a türelmes, történelmet szerető mozibarátoknak lehet jó szívvel ajánlani.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik 150 percet végigülnek úgy, hogy közben kamaradrámai jelleggel beszélgetnek történelmi alakok történelmi kérdésekről.

Értékelésem: 85%

2013. január 28., hétfő

Fékezhetetlen



Férfias mozi férfiaknak.








Objektíven: A nagy gazdasági világválság idején járunk. A Bondurant-fivérek, Forrest, Jack és Howard igazi legendának számítanak a Virginia állambeli Franklin megyében, hiszen a szesztilalom idején jól menő csempészüzletet tudhatnak magukénak. A jólét azonban veszélybe kerül, amikor feltűnik a színen Charles Rakes különleges ügynök, a törvény új ura, aki azonban korruptabb mindenkinél, és részesedést követel magának a fivérek üzletéből. Ők azonban nem hajtanak fejet senki előtt, így felveszik a harcot Rakes ellen.
 
Szubjektíven: John Hillcoat másodszor teszi tiszteletét az 'amerikai film' területén, s ahogy hírlik, máris újabb munkával bízták meg, így biztosítva látszik neki a betevő falat és a kreatív munka. Hogy az utókor mennyire fogja kreatívnak értékelni jelen filmjét, arra még várnunk kell, de mindenesetre mi már most megállapíthatjuk, hogy csak részben fogott mellé a Fékezhetetlennel. Melléfogott, mert sokszor szabályosan olyan érzésem volt, mintha a rendezés és az írói munka egymás ellen dolgoznának. A biztonsági történetpaneleket, szerelmi szálat, családi drámát, bosszúsztorit hozó forgatókönyv túl sokat akar, ahogy Hillcoat is. Akciódús gengsztereposz és a szesztilalom alatti vidéki Amerika brutális tablója. Nem kevesebb. Érezhetően ezt tűzték ki célul. Csakhogy rosszul jönnek ki ebből a 'mindenbe belekapok, mindent megmutatok'-féle cselekményvezetésből. És így az erőlködés is jobban érződik. Viszont csak helyenként ölt zavaró méreteket (például a teljességgel elszúrt fináléjelenetnél), mert a színészek, a zene, a díszletek adta hangulat hozzák a kötelezőt. Mi több. Élvezetessé teszik a tűzharcokat, ezt a nyers világot, a korszak szinte minden kisebb-nagyobb jellegzetességét. Nem állítom, hogy gyenge próbálkozás, sőt. Jó nézni a Bondurant-fivérek küzdelmét. Férfias kikacsintás ez, borostás, italozós, mogorva... Néha komolyan mondom attól féltem, hogy Nick Cave és Warren Ellis (jelenlegi kedvenc zeneszerzőpárosom újfent kiváló munkát végzett) korhű zenéje, vagy Tom Hardy borostája szanaszéjjel fogja karcolni a képernyőt. Az a fajta film ez, melyet egyszerűen nem tudsz lepontozni, mert erőlködésében is stílusos, merész és kőkemény western. Szóljon az a kénköves, tüzes dal!

Kiknek ajánlom?
Kizárólag férfiaknak. Nők nélkül.

Értékelésem: 70%



2013. január 27., vasárnap

Tippverseny indul

Négy hetünk maradt hátra Oscar bácsi újabb érkezéséig. Az előző esztendő legjobbnak tartott alkotásainak jutalomestje, ahol az aranyozott szobrocskák sorsáról kb. 5800 filmes szakember, az Amerikai Filmakadémia tagjai döntenek. 
A legjobb film díjára idén kilenc alkotás kapott jelölést. Közülük rangsorolás segítségével választják ki az akadémia kedvencét, egy néhány évvel ezelőtt bevezetett szabálymódosítás értelmében. A változtatás csupán a legjobb film kategóriára vonatkozott, a többi kategóriában továbbra is legfeljebb öt Oscar-jelölt lehetséges, és az nyeri a díjat, aki a legtöbb szavazatot kapja az akadémia tagjaitól. A legjobb film esetében a szavazókat arra kérik, hogy 1-9-ig rangsorolják a kilenc nevezettet, úgy, hogy az első helyre a szerintük legjobb alkotás kerüljön. Magában a nevezési folyamatban tulajdonképpen ezt a "preferenciális rendszert" alkalmazza a testület, de a díjakról - köztük a legjobb filmnek járóról - 1945 óta másként döntenek. Az akadémia azzal magyarázza az új rendszert, hogy amennyiben tíz film közül kellene kiválasztani a legjobbat, a győztesnek esetleg elég lenne az 5800 szavazatból mindössze kicsivel több mint 580-at megszerezni. A rangsorolás azonban jelzi egy-egy film támogatottságát, a második vagy harmadik helyek is nagy súllyal eshetnek a latba az elsőségért folyó küzdelemben. - Egyesek szerint csak a népszerűbb filmeknek akarnak még jobban kedvezni, de ne menjünk ennyire bele. A lényeg, hogy ebben az évben is lehet tippelni és értékes nyereményeket nyerni! (Kőszegi minőségi vörösbor, Alfred Hitchcock DVD-k)

Itt vannak a jelöltek

Így látták a kritikusok

Így látom én


Beküldési határidő: 2013. február 24. (23.59)
Erre a címre küldd: agoston.gobel@gmail.com vagy írd meg kommentben!

Ezt a sablont érdemes használni. Hajrá!

Legjobb film:
Legjobb rendező:
Legjobb női főszereplő:
Legjobb férfi főszereplő:
Legjobb női mellékszereplő:
Legjobb férfi mellékszereplő:
Legjobb eredeti forgatókönyv:
Legjobb adaptált forgatókönyv:
Legjobb nem angol nyelvű film:
Legjobb animációs film:
Legjobb operatőri munka:
Legjobb művészeti rendezés/látványterv:
Legjobb kosztümök, jelmezek:
Legjobb smink/maszk:
Legjobb vágás:
Legjobb filmzene:
Legjobb betétdal:
Legjobb hangvágás:
Legjobb hangkeverés:
Legjobb vizuális effektusok:
Legjobb dokumentumfilm:
Legjobb rövid dokumentumfilm:
Legjobb animációs rövidfilm:
Legjobb élőszereplős rövidfilm:

2013. január 26., szombat

Annie Hall



De gustibus non est disputandum?








Objektíven: Rendkívül zavaros Alvy Singer, a negyvenéves tévékomikus magánélete. Egyrészt idegbeteggé teszi New York állandó lüktetése, másrészt a közelmúltban elhagyta a barátnője. Ebben a felfokozott lelkiállapotban Alvy visszatekint az életére, a gyerekkorától kezdve egészen a különböző nőügyekig. Közülük is kiemelkedik az Annie Hallhoz fűződő kapcsolata. Egyfelől inába szállt a bátorsága, hogy elkötelezze magát, ám amikor Annie hátat fordított neki, minden áron vissza akarta szerezni.

Szubjektíven: Ha eddig nem kaptam volna, most biztosan keményen odasuhintanak majd a fejemre néhányan. Így lepontozni az amerikai filmgyártás egyik ékkövét... Ráadásul egy olyat, mely pont nem az 'amerikai' jelzővel vívott ki magának elismerést, hanem azzal, hogy erős szatíra tud lenni, figyelemre méltó narratív megoldásokkal, halmozott társadalomkritikai felhanggal és kegyetlen humorral. Valóban érdekesen és biztatóan kezdődik a film. A narratív újdonságokkal, a jól megírt szövegekkel egy darabig el is van az ember. Csak aztán elkezdtem várni, hogy Annie Hallról kezdjen szólni a film, elkezdtem várni, hogy vicces lesz, elkezdtem várni, hogy azonosulni lehessen a főszereplőkkel. És percről percre csalódnom kellett. Valószínűleg ez nem az én humorom, nem az én szereplőim. Megértem őket, persze, de ettől még kívülről figyelem ténykedésüket, márpedig én belépni szeretek egy történetbe. Woody Allennel nem az a bajom, hogy értelmiségi humort hoz, még csak nem is az, hogy a maga szórakoztatónak szánt módján alacsony státuszból böködi oda az élet dolgait a társadalomnak. Nem. Az a bajom, hogy az egész film - egyik kollégám találó gondolatai alapján - nem más, mint egy hatalmas ego-trip. Semmi másról nem szól, mint az egóról. Fogalmam sincs, a szereplők miért akarnak összeházasodni, fogalmam sincs, mi motiválja őket bizonyos dolgok megtételében. Persze meg lehet az egészet magyarázni az expozícióval. Ott valóban jó gondolatok hangzanak el. Ahogy a szövegelésnél maradva egy pillanatra sem vall kudarcot az Annie Hall. Allen kiváló író, sőt, írónak a legjobb minden közül, amit csinál. Maradnak tehát az idézhető klasszismondatok és az idegeskedés, hogy másfél óra elszállt az életemből. De gustibus non est disputandum? Lehet, mindenesetre ez most nagyon nem az én ízlésem szerint volt.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik jobban bírják Woody Allen filmjeit.

Értékelésem: 50%


2013. január 21., hétfő

A bennfentes



"Nem a csoda, a hírnév tart három napig. A becstelenség sokkal tovább tart."







Objektíven: Jeffrey Wigand kutatási és fejlesztési vezetőként dolgozik az egyik legnagyobb dohányipari cégnél. Mikor a vezetés olyan kísérletekbe kezd, amely a nikotinfüggés felgyorsítását célozza, Wigand tiltakozik, amiért kirúgják. Mivel elismert tudósnak és abszolút bennfentesnek számít, tanúvallomása felbecsülhetetlen jelentőséggel bír az évszázad legnagyobb perében, amit a dohánygyárak ellen indítottak. Lowell Bergman dörzsölt tévés riporternek sikerül rávennie a megtört embert, hogy álljon a nyilvánosság elé, a dohánygyárak könyörtelen támadására azonban már nem tudja felkészíteni.

Szubjektíven: Két ember drámáját követjük nyomon Michael Mann 1999-es életrajzi filmjében: a sokáig egészségügyesként dolgozó tehetséges tudós rádöbben, hogy a dohánygyár, amelyik magas beosztású kutatóként alkalmazza, olyan nikotinfüggést elősegítő adalékot kever termékébe, amely rákot okoz. A cég elbocsátja, erre emberünk a sajtónyilvánosság felé kezd kacsingatni. Al Pacino, a CBC tévétársaság legmenőbb hírműsorának producere ráharap a sztorira, mert komoly lehetőséget lát benne. Elsőre talán nem tűnik annyira kiélezettnek a konfliktushelyzet, hiszen évek óta tudható, hogy az amerikai dohánygyárakat több bíróság is százmilliós kártérítésre ítélte, valamint újabb perek vannak kilátásban. Az első húsz perc után én is megkérdeztem magamtól; most tényleg ebből lesz a film? Nem ebből lesz, ez csupán eszköz annak bemutatásához, hogy mit tud tenni a média világa. Mi lesz a bennfentesekkel, mi lesz a kisemberrel, a nagyok hatalmával szemben... A cselekmény lassan indul be, viszont feszültség terén így is köröket ver több közelmúltbeli akciófilmre. S bár ez Lowell harca saját műsorának bemutatásáért (Al Pacino színészi munkája ismét remek), a főszereplő mégis Wigand, akinek lassan mindene rámegy a "nagyhatalmakkal" vívott háborúra. A háborúra, ami pürrhoszi módon látszik véget érni. Családi élet, politika, újságírás, médiabirodalmak, csak néhány azok közül a területek közül, melyek között ügyesen lavíroz Michael Mann filmje. A film, mely tévéfilmes közszereplőből ismét A-kategóriás színészóriássá avanzsálta A muzsika hangja Von Trapp kapitányát, Christopher Plummert (már itt Oscar-közeli alakítással rukkolt elő), valamint szintén az elitmezőnybe helyezte Russell Crowe-t, aki bebizonyította, hogy nem volt véletlen a Szigorúan bizalmas sikere. Crowe egyébként a film után egy évvel már egy aranyszobor boldog tulajdonosa volt a Gladiátor révén... Azonban feszültség ide vagy oda, a sztori elbírta volna, ha kicsivel feszesebbre vágják. Ezen kívül kicsit visszásan sül el a média önsajnálata a végén, ami egyszerűen nem illik a képbe. Ha nem lennének ezek az apró hibák, az elmúlt évek egyik legerősebb drámája lehetne A bennfentes. Így is erős, de még inkább elmondható róla, hogy tanulságos és gondolatébresztő.

Kiknek ajánlom?
Olyan fontos témát jár körbe, hogy úgy gondolom, ezt mindenkinek meg kéne néznie, legalább egyszer.

Értékelésem: 80%


2013. január 20., vasárnap

Lánybúcsú



Vajh, miért adok én esélyt ilyen filmeknek?








Objektíven: Egy régi barátnőjük esküvője előtt egyetlen éjszakával három kiéhezett koszorúslány indul el egy kis bulit keresve. Ám mást találnak, mint amire számítottak. Becky – aki hamarosan férjhez megy a jóképű pasijához, Dale-hez – újra találkozik a középiskolai klikkjük maradék tagjaival, hogy egy utolsó nagyot bulizzanak a “Nagy Almába” szervezett lánybúcsúján.

Szubjektíven: Talán mert reménykedem, hogy az egyik ilyen másnapos/bulizós/esküvőelőttipartizós film jó lesz. Eddig mindig vaskos koppanás lett a vége, és most a Lánybúcsú után meg is állapítottam, hogy ezzel a műfajjal nekem nem érdemes próbálkoznom. Már az alaptörténet is sugallja, hogy nehéz dolga lesz a nézőnek ezzel az "alkotással", az esküvő előtti helyzet a legrosszabbat hozza elő az amúgy sem szimpatikus figurákból, akik korunk sápítozó, magas sarkakon billegő, önmagát nem szerető nőjének típusát hozzák, akiktől olyan távol állnak az alapvető értékek, mint pandától a matematika. Olyan szereplők kerülnek terítékre, akik nemhogy a világgal, de önmagukkal sincsenek kibékülve. Ez még rendben is lenne, láttunk már ilyet, de ilyen esetekben legalább humorral vagy együttérzést kiváltó szituációkkal szokták volt oldani a gyülemlő feszültséget. Egyik sincs meg. Ráadásul a film iszonyúan erőlködik, hogy szemtelennek, szemérmetlennek, és összeszedettnek tűnjön. Ám néhány jól eltalált zenén kívül nem sok értékelhető elemet találni Leslye Headland elsőfilmes rendező munkájában, akit most szívesen elküldenék valami hivatástisztázó cuccra, mert így nem biztos, hogy jót tesz az emberiséggel.

Kiknek ajánlom?
Mazochistáknak.

Értékelésem: 10%


2013. január 19., szombat

Így látta a kritika

Hamarosan kezdetét veszi az Oscar-tippverseny, előbb azonban vessünk egy gyors pillantást arra, hogy miként vélekedtek az idei legjobbakról azok a (főleg) amerikai és európai szervezetek, amelyek időről időre szalagcímeket gyártanak nekünk, hogy legyen miről beszélni/írni. London még holnap hátravan, de nem hiszem, hogy túl sok vizet zavarnának és különben is, ők nagy valószínűség szerint előnyben részesítik majd a brit művészeket, ahogy ez feléjük lenni szokott. A filmek mellett azt jelöltem, hogy hány szervezet találta őket a legjobbnak. Nehéz sorrendet felállítani, külön szervezetnek minősül a pár éve létrejött, maroknyi Austin-i kritikusi csapat és a több évtizedes múltra visszatekintő New York-i is. Némi magyarázat mindegyik után lesz...

Legjobb film:
Az Argo-akció - 12
Zero Dark Thirty - 10

Szerelem - 4
Lincoln - 3
Napos oldal - 3  

The Master - 3 (nem jelölték Oscarra)
Az Argo "látványosabb" fődíjakat nyert, a Zero Dark Thirty fontosabbakat. Tulajdonképpen egálra végeztek a kritikusoknál, így a szakma dönt. Akik - még az sem kizárt - hogy a Lincoln mellett teszik le a voksot. Meg kell várni a szakszervezetek díjazottjait, utána (talán) okosabbak leszünk.

Legjobb rendező:
Kathryn Bigelow (Zero Dark Thirty) - 13 (nem jelölték Oscarra)
Ben Affleck (Az Argo-akció) - 11 (nem jelölték Oscarra)
Paul Thomas Anderson (The Master) - 4 (nem jelölték Oscarra)

Ang Lee (Pi élete) - 4
Michael Haneke (Szerelem) - 3
Egyik kedvenc kategória az idén. Fogalmam sincs, ki fog nyerni az akadémiánál. Spielbergnek érik egy harmadik rendezői Oscar, hiszen fontos filmet tett le az asztalra az amerikai történelemről, de simán díjazhatják akár Hanekét is, akinek már régen kijárt egy rendezői elismerés. Itt is meg kell várni a szakszervezeti díjazást, hogy legalább minimálisan sejtsük, kivel van az akadémia.

Legjobb női főszereplő:
Jessica Chastain (Zero Dark Thirty) - 16
Jennifer Lawrence (Napos oldal) - 16
Emmanuelle Riva (Szerelem) - 7
Rachel Weisz (Örvény) - 2 (nem jelölték Oscarra)
Chastain vitte a jelentősebb díjakat, neki kell(ene) vinnie az Oscart is. Arról nem is beszélve, hogy az akadémia kínosan ügyel arra, hogy fiatal színésznőt ne díjazzon főszereplő kategóriában, mondván, van még lehetősége érni. És valóban. Jennifer Lawrence egyre jobban játszik és ha továbbra is ilyen jó szerepeket kap, akkor nem kell sokat várnia az aranyszoborig. De ezt most (szerintem) Chastain viszi.

Legjobb férfi főszereplő:
Daniel Day-Lewis (Lincoln) - 26
Joaquin Phoenix (The Master) - 7
Bradley Cooper (Napos oldal) - 4
Denis Lavant (Holy Motors) - 2 (nem jelölték Oscarra)
Jean-Louis Trintignant (Szerelem) - 1 (nem jelölték Oscarra)
2013. február 24-től úgy fogják hívni minden idők legsikeresebb férfi színészét, hogy Daniel-Day Lewis. Harmadik Oscar főszerepért, ezt eddig senki sem produkálta. Lefutott kategória, bombameglepetés lenne bármilyen más eredmény.

Legjobb női mellékszereplő:
Anne Hathaway (A nyomorultak) - 22
Sally Field (Lincoln) - 5
Amy Adams (The Master) - 5
Helen Hunt (A kezelés) - 3
Ann Dowd (Szolgálatkészség) - 2 (nem jelölték Oscarra)
Ki hitte volna pár éve, hogy a kis neveletlen hercegnő abszolút esélyes lesz az Oscar-gálán? Márpedig most ez a helyzet. Csak abban az esetben nem fog nyerni, ha nagyon meg akarják szórni a Lincolnt, mert akkor Sally Field örülhet majd élete harmadik aranyszobrának.

Legjobb férfi mellékszereplő:
Philip Seymour Hoffman (The Master) - 15
Tommy Lee Jones (Lincoln) - 9
Christoph Waltz (Django elszabadul) - 5
Dwight Henry (A messzi dél vadjai) - 2 (nem jelölték Oscarra)
Matthew McConaughey (Magic Mike) - 2 (nem jelölték Oscarra)
Amilyen izgalmasnak indult az elején, olyan egyértelmű Hoffman-Jones párharc lett a végére. Előbbi (mint az sejthető volt) nyert a kritikusoknál, de erősen kétséges, hogy február végén is őt hozzák-e ki győztesnek. Nagy segítségünkre lesz a pár nap múlva megrendezésre kerülő SAG, ahol a színészek nyilvánítanak véleményt egymás munkájáról, így legalább azt tudni fogjuk, hogy az akadémia kb. 20%-ának mi a véleménye.

Legjobb eredeti forgatókönyv:
Zero Dark Thirty - 7
Holdfény királyság - 6
Looper - A jövő gyilkosa - 6 (nem jelölték Oscarra)
Szerelem - 3
Django elszabadul - 2
Szoros helyzet, de a Zero Dark Thirty sokkal nagyobb név. Meglepetés lenne, ha nem hoznák ki győztesnek Bigelow-ékat, főleg azok után, hogy mellőzték őket a rendezésnél.

Legjobb adaptált forgatókönyv:

Lincoln - 10  
Az Argo-akció - 8
Napos oldal - 6
The Perks of Being a Wallflower - 2 (nem jelölték Oscarra)
Pi élete - 2
Akármilyen erős is az Argo és akármennyire is szeretik a Napos oldalt, ez most a Lincoln éve.

Legjobb filmzene:
The Master - 4 (nem jelölték Oscarra)
Holdfény királyság - 3 (nem jelölték Oscarra)
Pi élete - 2
Skyfall - 2
Felhőatlasz - 2 (nem jelölték Oscarra)
Django elszabadul - 2 (nem jelölték Oscarra)
A messzi dél vadjai - 2 (nem jelölték Oscarra)
Ez lehet az egyik olyan kategória, ahol a tizenegy jelölést begyűjtő Pi életét kárpótolhatják, elvégre a főkategóriák egyikében sem esélyes és ciki lenne aranyszobor nélkül távoznia a gáláról.

Legjobb betétdal:
Skyfall (Skyfall) - 7
Suddenly (A nyomorultak) - 1
"Let the sky fall!" - Örülhet az ötvenedik születésnapját ünneplő titkosügynök-sorozat. Sok évtizednyi mellőzés után végre ismét összejön az aranyszobor.

Legjobb animációs film:
ParaNorman - 12
Rontó Ralph - 7
Frankenweeinie - Ebcsont beforr - 6  

Merida, a bátor - 3
Az öt legenda - 3 (nem jelölték Oscarra)
Kedvenc kategóriám idén, amiről majd külön cikket fogok írni. Az, hogy a ParaNorman nyerő lesz a kritikusoknál, előre lehetett tudni. Viszont, hogy az akadémiánál is sikeres lesz-e a gyerekeknek szánt horrormese, az erősen kétséges. Abszolút háromesélyes (sőt, sokak szerint a Golden Globe után négy) a verseny, nehéz lenne most tippelni.

Legjobb nem angol nyelvű film: 

Szerelem - 17
Életrevalók - 6 (nem jelölték Oscarra)
Holy motors - 5 (nem jelölték Oscarra)
Srác a biciklivel - 2 (nem jelölték Oscarra)
Ellenfél nélkül maradt Michael Haneke. Ez az év a Szerelemé.

Legjobb operatőri munka: 

Pi élete - 12
Skyfall - 8  

The Master - 4 (nem jelölték Oscarra)
Zero Dark Thirty - 2 (nem jelölték Oscarra)
Csakis akkor van veszélyben a Pi életének győzelme, ha a betétdalok Oscarján kívül még egy aranyszoborral meg akarják örvendeztetni a Skyfall stábját, azon belül is Roger Deakins-t, akinek már hosszú évtizedek óta kijárna az elismerés. 


A többi kategóriáról majd később... Ez volt a kritikai oldal véleménye. Néhány nap múlva a szakma is díjazni kezd, ami alapján pláne sokkal okosabbak leszünk Oscar-szempontból.

Folytatása következik...

2013. január 10., csütörtök

 Oscar bácsi újra támad

Már csak egy bő hónap választ el bennünket a 85. Oscar-díjkiosztó gálától. Az Amerikai Filmakadémia által az előző esztendő legjobbjainak tartott filmjeinek jutalomestje, ahol az aranyszobrocskák sorsáról közel hatezer filmes szakember dönt. Mielőtt a jelöltekkel megismerkednénk, néhány észrevétel a listával kapcsolatban.

Számszerűsített eredmény:
12 jelölés: Lincoln
11 jelölés: Pi élete
8 jelölés: A nyomorultak, Napos oldal
7 jelölés: Az Argo-akció
5 jelölés: Skyfall, Zero Dark Thirty, Szerelem, Django elszabadul
4 jelölés: Anna Karenina, A messzi dél vadjai 

3 jelölés: A hobbit - Váratlan utazás, The Master 
2 jelölés: Hófehér és a vadász, Kényszerleszállás

- A rendezőknél a kritikai szezon első három helyezettjét úgy ahogy van, kihagyták... Nem lesz újabb Bigelow-év.
- Kathryn Bigelow és Ben Affleck a legnagyobb vesztesek a rendezőknél, pedig Affleck a Broadcast-on és a Golden Globe-on is győzött. Méltatlan mellőzés.
- Nincs Looper a forgatókönyveknél.
- Robert de Niro sok-sok év után ismét jelölt, kellett neki hozzá egy jó film és máris magára talál.

- Egyetlen jelölést sem szerzett Batman.
- A Hobbit is csak 3 jelölést tudott összeszedni... még az Anna Karenina is négyet produkált a látványkategóriákban.
- Ha a Ted Oscar-díjas lesz, én fellógatom magam az első fára (jelölést kapott a betétdaláért).
- Nem szabad leírni a Napos oldalt. 1981 óta az első film, ami az összes színészkategóriában jelölve lett, és az első 2004 óta, ami jelölést kapott az öt főkategóriában.
- Megvan minden idők legfiatalabb főszereplő jelöltje!! Quvenzhané Wallis
- Megvan minden idők legidősebb főszereplő jelöltje!! Emmanuelle Riva
- A rendezők szakszervezetének 5 jelöltje közül csak 2 fért be az akadémiánál is, nem tudom, hogy ilyenre valaha volt-e precedens...
- Nincsenek Életrevalók a nem angol nyelvű filmeknél.


Vagy minden idők legváltozatosabb Oscar gálája lesz februárban, vagy simán győz a Lincoln.
 

És akkor a jelöltek:

Legjobb film:
Az Argo-akció
Django elszabadul
Lincoln
A messzi dél vadjai
Napos oldal
A nyomorultak
Pi élete 
Szerelem
Zero Dark Thirty

Legjobb rendező:
Michael Haneke (Szerelem)
Ang Lee (Pi élete)
Steven Spielberg (Lincoln)
David O. Russell (Napos oldal)
Benh Zeitlin (A messzi dél vadjai)

Legjobb férfi főszereplő:
Bradley Cooper (Napos oldal)
Daniel Day-Lewis (Lincoln)
Hugh Jackman (A nyomorultak)
Joaquin Phoenix (The Master)
Denzel Washington (Kényszerleszállás)

Legjobb női főszereplő:
Jessica Chastain (Zero Dark Thirty)
Jennifer Lawrence (Napos oldal)
Emmanuelle Riva (Szerelem)
Quvenzhané Wallis (A messzi dél vadjai)
Naomi Watts (A lehetetlen)

Legjobb férfi mellékszereplő:
Alan Arkin (Az Argo-akció)
Tommy Lee Jones (Lincoln)
Philip Seymour Hoffman (The Master)
Robert De Niro (Napos oldal)
Christoph Waltz (Django elszabadul)

Legjobb női mellékszereplő:
Amy Adams (The Master)
Sally Field (Lincoln)
Anne Hathaway (A nyomorultak)
Helen Hunt (A kezelés)
Jacki Weaver (Napos oldal

Legjobb eredeti forgatókönyv:
Kényszerleszállás (John Gatins)
Zero Dark Thirty (Mark Boal)
Django elszabadul (Quentin Tarantino)
Szerelem (Michael Haneke)
Holdfény királyság (Wes Anderson & Roman Coppola)

Legjobb adaptált forgatókönyv:
A messzi dél vadjai (Lucy Alibar és Benh Zeitlin)
Az Argo-akció (Chris Terrio)
Lincoln (Tony Kushner)
Napos oldal (David O. Russell)
Pi élete (David Magee)

Legjobb idegen nyelvű film
Egy veszedelmes viszony (Nikolaj Arcel, Dánia)
Kon-Tiki (Joachim Ronning és Espen Sandberg, Norvégia)
No (Pablo Larraín, Chile)
Szerelem (Michael Haneke, Ausztria)
War Witch (Kim Nguyen, Kanada)

Legjobb animációs film:
Frankenweenie
Merida, a bátor
ParaNorman
Rontó Ralph
Kalózok - A kétballábas banda

Legjobb operatőri munka:
Seamus McGarvey (Anna Karenina)
Robert Richardson (Django elszabadul)
Claudio Miranda (Pi élete)
Janusz Kaminski (Lincoln)
Roger Deakins (Skyfall)

Legjobb művészeti rendezés/látványterv:
Anna Karenina
A hobbit - Váratlan utazás
A nyomorultak
Pi élete
Lincoln

Legjobb kosztümök, jelmezek:
Anna Karenina
A nyomorultak
Lincoln
Tükröm, tükröm
Hófehér és a vadász

Legjobb vágás:
Az Argo-akció
Pi élete
Lincoln
Napos oldal
Zero Dark Thirty

Legjobb smink:
A nyomorultak
Hitchcock
A hobbit - Váratlan utazás

Legjobb filmzene:
Anna Karenina (Dario Marianelli)
Az Argo-akció (Alexandre Desplat)
Pi élete (Mychael Danna)
Lincoln (John Williams)
Skyfall (Thomas Newman)

Legjobb betétdal:
Before My Time (Chasing Ice)
Everybody Needs A Best Friend (Ted)
Pi's Lullaby (Pi élete)
Skyfall (Skyfall)
Suddenly (A nyomorultak)

Legjobb hangvágás:
Az Argo-akció
Django elszabadul
Pi élete
Skyfall
Zero Dark Thirty

Legjobb hangkeverés:
Az Argo-akció
A nyomorultak
Pi élete
Lincoln
Skyfall

Legjobb vizuális effektusok:
A hobbit - Váratlan utazás
Pi élete
Bosszúállók
Prometheus
Hófehér és a vadász

Legjobb dokumentumfilm:
5 Broken Cameras
The Gatekeepers
How to Survive a Plague
The Invisible War
Searching for Sugar Man

Legjobb rövid dokumentumfilm:
Inocente
Kings Point
Mondays at Racine
Open Heart
Redemption

Legjobb animációs rövidfilm:
Adam and Dog
Fresh Guacamole
Head over Heels
Maggie Simpson in "The Longest Daycare"
Paperman

Legjobb élőszereplős rövidfilm:
Asad
Buzkashi Boys
Curfew
Death of a Shadow (Dood van een Schaduw)
Henry

2013. január 1., kedd

2012



Mi mással lehetne kezdeni 2013-at?








Objektíven: A maják ősi naptára bonyolult csillagászati ismereteket és kifinomult matematikai számításokat igénylő tökéletes alkotás. Egy baj van vele: 2012-ben véget ér, és sokan úgy gondolják, nem véletlenül. A világ sem tarthat tovább, mint a misztikus tudást tartalmazó naptár. Néhány vezető tudós 2009-ben igazolta, hogy valóban közel a vég, és segítségükkel a világ leghatalmasabb államainak vezetői el is készítették a tervet, amelynek alapján sok ember megmenthető de távolról sem az összes. Jackson Curtis két gyerekével kirándul a Yellowstone Nemzeti Parkban, amikor véletlenül rátalál egy titkos kutatólaboratóriumra, és rájön, hogy a kormány hallgatott a közelgő apokalipszisről. Kétségbeesett versenyfutásba kezd az idővel, hogy megmentse a családját: földrengéseket, vulkánkitöréseket, szökőárakat kell túlélnie - mindazt, amit a Föld tartogat a halálra ítélt lakóinak.

Szubjektíven: Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, ezt a filmet nézték meg a legtöbben 2012. december 21-én. Állítólag erre a napra volt beígérve maja testvéreink által a világ pusztulása. A téma évek óta az asztalon hevert, arra várva, melyik amerikai producer lát benne elég fantáziát ahhoz, hogy belevágjon a megvalósításba. És persze rendezőnek ki mást kérhettek volna fel, mint kedvenc katasztrófa-felelősünket, azt a Roland Emmerich-et, aki már A Függetlenség napjával és a Holnaputánnal is bizonyította, ha le kell rombolni pár várost vagy nagyobb tájegységet, rá mindenképp lehet számítani. Ez eddig rendben is van, csak ne akarna folyton történetet is kreálni akcióbombái mellé. A 2012 látványos, fogyasztható film lenne a ráerőszakolt történet nélkül. Persze mondhatnánk, hogy az előbb említett filmjei sem voltak éppen acélosak ezen a vonalon, és ez igaz is. Az ID4 esetében viszont legalább voltak kikacsintások, működő poénok, nemcsak "műmájer hősködés" és erőltetett családi szál. A fizika törvényszerűségeit már a második percben cáfolja Emmerich mozija, ami abból a szempontból pozitívum, hogy ezután már nem nagyon vannak elvárásaink ezzel a területtel kapcsolatban és vígan tobzódhatunk a nagyvárosok és a gigantikus épületek pusztulásának látványától. Ami elég is lenne a film százhuszadik percéig, de az alkotók érthetetlen módon még egy fél órát és még több drámai szálat rápakoltak a végére. A politikusok bárkás nagyjelenete még csak kicsit, a családi zsilipzárás már nagyon ciki. Miközben a feszültség és a film tétje is jócskán lejjebb szökik, hogy aztán kapjunk egy no comment kategóriás végkifejletet. Kár érte, megnéztem volna, hogy Neill Blomkamp mit hoz ki ebből a témából. Roland Emmerich renoméja tulajdonképpen nem változott, továbbra is várat magára egy újabb Függetlenség napja-színvonalú szórakoztatás. Barátunk legközelebb 2013 júniusában hallat magáról, amikor egy számára új műfajban, az akciódrámában keresgél új utakat. Reméljük nagyobb sikerrel jár, mint a világ elpusztításával.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akiket nem annyira izgat, hogy egy látványos katasztrófafilm mellé kapnak egy semmitmondó drámainak szánt sztorit is.

Értékelésem: 40%