A hihetetlen Hulk

Sokkal több van ebben a karakterben.

Objektíven: Bruce Banner tovább keresi az ellenszert "betegségére", ami időről időre óriási zöld szörnyeteggé változtatja őt. A férfi, nyomában a hadsereggel egyre közelebb jut a megoldáshoz, ám ekkor feltűnik a színen egy új, rettenetes ellenfél...

Szubjektíven: Szerencse, hogy a Bosszúállók moziban már kihozták Bruce Bannerből, ami benne rejlik. Félreértés ne essék, nem Edward Nortont hibáztatom, ő nagyszerű színész, most is hoz egy abszolút vállalható szintet, ami Liv Tyler és William Hurt "játékát" látva kész felüdülés. Maradjunk annyiban, hogy a film eleje és vége jó. A közepére nem maradt fantáziája a forgatókönyvírónak, pedig Agatha Christie óta tudjuk, hogy az író számára legnehezebb elkezdeni és lezárni egy történetet, a többi -elméletileg- rutinmunka. A profiknak bizonyosan. Lehet azon is tépelődni, hogy talán nem a Szállító második epizódjának direktorát kellett volna ide szalajtani, de nem vagyok benne biztos, hogy mondjuk egy Ang Lee kaliberű rendező sikerrel jár egy ilyen szinten sablonokra és klisékre épülő sztorival. A végén Blonsky és Banner ugyan gyönyörűen lelakják Harlem utcáit, de csak sikerül annyi giccset összehordani a zárlatra (is), hogy rossz szájízzel keljünk fel a székből. Pedig milyen jó lenne csak arra a végső nagy zúzásra emlékezni, a hangulatos dél-amerikai nyomornegyedek világára és Norton zöld szemeire. De nem. Mert az akciójelenetek köré nem sikerült filmet írni. Kár érte.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik abszolút képregényfilm-fanatikusok. Ők még talán ebben sem fognak csalódni.

Értékelésem: 45%