2012. március 3., szombat

A vörös kör


Jean-Pierre Melville erőssége mindig is az atmoszféra megteremtése volt... Csakhogy egy film nem ennyiből áll.






Objektíven: Coreyt ötéves börtönbüntetése letöltése után szabadlábra helyezik. A férfinak van néhány elintézetlen ügye a volt bandájával. Vogel, a brutális gyilkos megszökik az őt börtönbe szállító vonatról. Amikor a két bűnöző találkozik egymással, az alkalom ideálisnak tűnik, hogy közösen kiterveljenek valamit. A célpont egy ékszerbolt. Mattei felügyelő azonban állandóan a nyomukban van.

Szubjektíven: Jean-Pierre Melville minimalista, drámai hangvételű bűnügyi filmjei a '60-as években és a '70-es évek elején tulajdonképpen saját stílust teremtettek. Melville jellegzetes színvilága, komótos dinamikája, jeleneteinek felépítése sajátos rendszerben forrtak eggyé. A hagyományokkal nem szakított A vörös kör esetében sem. A műfaj sokat hivatkozott kultuszfilmjévé is válhatott volna, ha minden egysége annyira stílusos és erős lenne, mint a szavakat nélkülöző jelenetek, amelyekben Melville érezhetően tobzódik a rendezői megoldásokban. Tobzódásának a vágó szabhatott volna határt, de láthatóan nem volt szíve megvágni a mester jeleneteit. Így viszont igen hosszúnak érezzük ezt a két és fél órát. A komótosság nem egyszer vált át lassúságba, néhol érdektelennek is érezzük A vörös kört. Pont a cím miatt lett volna szükséges a karakterek gondosabb kimunkálása, a "kör" tagjainak pontosabb bemutatása - hogy igazán közel kerüljenek a nézőkhöz. Mert ez az, ami talán a leginkább hiányzik. Azért marad közömbös a finálé, azért nem telítődik feszültséggel a játékidő középső része (kivéve a remek rablás jelenetet), mert nem tudunk igazán "belekerülni" a történetbe. Nagy kár érte. Végig ott van a kiváló, klasszikus alkotás lehetősége. Ami sajnos ott is marad. A remake (amely 2009-ben forgott volna) egyenlőre financiális okokból jegelve van. Maradjon is így, vagy kapjon az egész egy tényleg kiváló rendezőt. Az mondjuk itt is adott volt, csak úgy tűnik Melville utolsó előtti filmjére elfáradt kissé.

Kiknek ajánlom?
Francia krimik és Alain Delon szerelmeseinek. És inkább felnőtteknek.

Értékelésem: 60%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

OSCAR 2023 - A nyertesek listája

Legjobb film Nyugaton a helyzet változatlan Elvis Avatar: A víz útja Minden, mindenhol, mindenkor A Fabelman család Tár A sziget szellemei T...