Vágta

Valós történeten alapuló sportfilm, csodálatosan fényképezve.







Objektíven: Charles Howard amerikai milliomos mindenét elvesztette az 1929-33 közötti gazdasági összeomlásban. Kiábrándultan bolyong Mexikóban, mikor megismerkedik Marcelával, aki második felesége lesz. Közös a szenvedélyük a lovak iránt, ezért Charles vásárol egy szép lovat. Seabiscuit három éves mén, felmenői között nincsenek nagy bajnokok, ám Charles két hírhedt szakemberre bízza nevelését. Tom egykori ügyes cowboy, a vad musztáng lovak szakértője, de maga is kezelhetetlen alak. Red Pollard pedig bokszolónak túl kicsi volt, zsokénak meg túl nagy. Így is sok versenyt nyert, de már félig megvakult. Ezzel a két, sokak által leírt emberrel és esélytelen lovával kezd nyerni nagy pénzeket az egykori milliomos, akinek barátai számánál már csak ellenségei száma növekszik jobban...

Szubjektíven: Mi tagadás, Laura Hillenbrand Seabiscuit: An American Legend című könyve már megírásakor megfilmesítésért kiáltott. Amerikai sikersztori - legyintene rá legtöbb honfitársam. Ebben a filmben mégis jóval több van. Köszönhető ez elsősorban Gary Rossnak, aki minden egyes direktori munkájával bizonyítja, hogy mestere a személyes hangvételű moziknak. Most sem okozott csalódást. De menjünk vissza 2003 nyarára. A szokásos nyári szupermozi-dömpingben Ross filmje rögtön bemutatása után kiemelkedni látszott a hasonszőrű alkotások közül: egyszer fogyasztható mozifilm helyett az amerikai kritikusok egyhangúan a 2004-es Oscar-gála első komoly esélyesét üdvözölték a Vágtában. (Össze is jött aztán 7 jelölés.) Néhányan az olyan jelzőkkel sem fukarkodtak, mint a "Klasszikus" vagy a "Dicsőséges". Gary Ross szívvel-lélekkel készítette el sportfilmjét, melynek minden egyes szcénája nagy hollywoodi filmeket idéz. A Michael Baytől kölcsönvett John Schwarzman operatőr bámulatos munkát végzett, a vágások szintén nagyszerűek, a lovasversenyek magával ragadják a nézőt. Azonban talán mégis a remek színészi munka és a visszafogott rendezés miatt sikerült ilyen kiválóan ez az "amerikai sikertörténet". Jeff Bridges régi önmagát idézi, Chris Cooper mindig is fantasztikus volt, itt is lehengerlő a játéka. Személyes kedvencem William H. Macy, aki pár perces jelenlétével is Golden Globe-jelölésig vitte, egyáltalán nem érdemtelenül. A legmulatságosabb jelenetek az ő nevéhez fűződnek. A minden ízében monumentális moziban a pátosz - szerencsénkre - mégsem fordul giccsbe; a jellemek kibontása és a történet elmesélése mellett a társadalomban lezajló változások is bemutatásra kerülnek, komplett képet nyújtva ezzel a múlt század első évtizedeiről. Mit mondhatnék még? Nagyobb figyelmet érdemelne ez a film!

Kiknek ajánlom?
A lovak rajongóinak, a sportfilmek kedvelőinek és azoknak, akik elhiszik, hogy egy amerikai sikersztorit is lehet átélhetően, profin, túlzásoktól mentesen vászonra vinni.

Értékelésem: 80%