Madagaszkár

Sokat mond, hogy a mellékszereplő pingvinek képviselik a legfőbb elemet a filmben, amely gyerekek és felnőttek számára egyaránt képes kellemes perceket szerezni.

Objektíven: Alex, az oroszlán a nagyvárosi dzsungel királya, mivel ő a New York-i Central Park állatkertjének fő attrakciója. Ő és legjobb barátai, Marty, a zebra, Melman, a zsiráf és Gloria, a víziló egész eddigi életüket kellemes fogságban töltötték, pazar étkek közt, zöldövezeti környezetben. Ám Martynak az elég jó sem elég jó, hagyja, hogy úrrá legyen rajta a kíváncsiság, és néhány rendkívüli pingvin segítségével megszökik, hogy felfedezze a külvilágot, ami annyira hiányzik neki. Barátai döbbenten állnak másnap reggel Marty hűlt helyénél, és kitörnek az állatkertből, hogy visszahozzák a zebrát, mielőtt még bárki rájönne, hogy eltűnt. Ám egy metróban bóklászó oroszlán, zsiráf és víziló még New Yorkban is kelt némi feltűnést. Alex, Melman és Gloria a Központi Pályaudvaron akadnak rá Martyra, de mielőtt felszállhatnának a hazafelé tartó metróra, elkábítják, elfogják, bedobozolják és egy Afrika felé tartó hajóra pakolják őket a jó szándékú emberek, akik úgy gondolják, hogy megmentik az állatokat a nagyvárosi élet stresszétől. Amikor a cselszövő pingvinek megrongálják a hajót, hőseink Madagaszkár egzotikus szigetének partján találják magukat. A New York-i aszfaltbetyároknak most rá kell jönniük, miképpen maradhatnak életben a vadonban, és fel kell fogniuk, mit is jelent valójában az a mondás, hogy "nagy az Isten állatkertje."

Szubjektíven: Négy jóbarát New York állatkertje után más éghajlatra vágyik. Viszontagságos útjuk befejeztével napsütéses tengerparton kötnek ki, innentől kezdve adja magát a rengeteg humoros szituáció. Városi barátaink lassacskán beilleszkednek a szokatlan környezetbe és rájönnek, milyen fontos a barátság. – úgy nagyjából ennyi. Az alkotók egész biztosan sehol sem olvasták az örök igazságot: „A kevesebb több!” Ha nem akarnának másodpercenként tíz poént elsütni, és nem bagatellizálnák a végletekig a történet vezérfonalát, (pontosabban szólva fogalmuk sincs mit csináljanak vele, egyszer felesleges okításba, másszor erőltetettnek ható humorizálásba csapnak át) akár egy jó film is kikerekedhetett volna a Madagaszkárból. Így viszont, hogy a „Poént mindenáron!” – elv érvényesült, néhol döcögőssé, néhol kínossá válik az alkotás. Tulajdonképpen minden maximálisan működik benne, ami a "mellékzöngékhez" kötődik: aranyosak a majmok, a makik tánca magával ragadó, a pingvinek pedig ötletesebbnél-ötletesebb jelenetekkel színesítik a filmet. A fő karakterek sajnos nem hozzák a szintet. Inkább húszezerszer egy Oroszlánkirály kidolgozott, szerethető figurái, mint ezek. Hőseink szögletesek - úgy nagyjából minden tekintetben. Így felemás érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Persze lehet, hogy a hiba az én készülékemben van, de nekem ez most kevéssé jött be.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik szeretik riszálni úgyis, úgyis.

Értékelésem: 50%