A dán költő


Torill Kove-nak többet kéne rendeznie, mert van érzéke hozzá. Jó helyre ment az Oscar-díj.







Objektíven: Kasper, a fiatal költő, hogy inspirációra leljen, Norvégiába utazik, hogy találkozzon a híres íróval, Sigrid Undsettel.

Szubjektíven:The Danish Poet. Amerika valószínűleg örök időkre megjegyezte magának ezt a címet. Nem is csak az Oscar-díj miatt, hanem a sajátos animációs megoldások és a letisztult rendezői munka okán. Torill Kove mindössze második rendezése. Ennek ellenére önálló stílus érződik munkáján, nagyszerű dramaturgiai érzékkel építi fel rövid történetét. Bár szívesen megtekintenék egy egész estés verziót is, (minimális hiányérzet maradt bennem) de ez most így is elég volt. A sorsszerűség szépségeiről, a véletlenek erejéről mesél A dán költő, egyszerű képi világgal, az irodalmai érzékenységet sikeresen felébresztve. Bár jó, hogy humor is van benne, nem mindig éreztem a megfelelő helyre beillesztettnek. Liv Ullmann már a hangjával elbűvölő. Nagyszerű választás narrátorként. Olyan, mintha egy kedves anyuka odaülne az ágyunk mellé és mesélne... Egyszer volt, hol nem volt. "Ha nem lett volna a dán költő és Sigrid Undset, egy esős nyár Norvégiában, egy csúszós palló a pajta előtt, egy óvatlan postás, egy éhes kecske, ​​egy törött hüvelykujj és egy zsúfolt vonat, akkor a szüleim talán soha nem találkoztak volna, és ki tudja... talán még mindig egy kis magként lebegnék az égen, várva, hogy valaki értem jöjjön..."

Kiknek ajánlom?
Az északi filmek egyszerű képi világát kedvelőknek, a tartalmas, hagyományos stílusú, mégis modern mesék rajongóinak.

Értékelésem: 80%