2012. február 13., hétfő

Anakonda 4. – Vérvonal


Lehúzni a negyedik bőrt valamiről, amiről talán már az elsőt sem kellett volna.







Objektíven: Egy haldokló iparmágnás felfogad egy orvost, hogy véres orchideával egy kígyócsemetén genetikai kísérleteket végezzen. Azonban az ivadék hatalmasra nő és étvágya már-már elviselhetetlenné válik.

Szubjektíven: A trash műfajnak van valami egész különleges bája. A vérciki ötleteket végiggondolatlan jelenetsorokban prezentálják, melyekben a színészi munka általában konvergál a nullához. Rendezésről, igényes forgatókönyvről már ne is essék szó. Mégis mi az, ami sokakat a tévé vagy a mozivászon elé vonz, hogy újabb és újabb adagokat termeljenek be a filmgyártás salakjából? Pontosan ezeknek a filmeknek igénytelensége, ez a különleges báj. Minimál költségvetésből megoldott „trükkök” és paródiába hajló futkorászás a „rosszak” és a gyilkos elől. Kaland, ketchup, bábuhulla. És persze szállóigévé váló komoly lélektani monológok. Mielőtt ezek után azt hinnénk, hogy a trash műfajt nem lehet rosszul csinálni, máris kiemelném az Anakonda negyedik részét elrettentő példaként. David „Májkül” Hasselhoff még valahogy csak-csak helyrerázta a harmadik epizódot – mely többek szerint a tetralógia legsikerültebb darabja – de a negyedik részre elfogyott minden szufla. Kezdjük mindjárt kedves címszereplő állatkánknál. Ilyen rondán megcsinált hüllőt még nem sokat láttam, és ha arra gondolok, Barry Levinson 1986-ban (!) hitelesebben kinéző CGI figurákat pakolt Sherlock Holmes-filmjébe, sírhatnékom támad. A hagyományos történeti elemeket csak nyomokban tartalmazó film minden másodpercén látszik, hogy csupán üzleti érdekek motiválták az alkotókat. Az egész tulajdonképpen semmi más, mint egy vég nélküli hajsza, melyben már az elején megjósolható ki marad életben és ki végzi az óriás anakonda gyomrában. A szórakoztatási szintről pedig úgy gondolom elég, ha annyit árulok el, hogy nem sikerült végignéznem a Vérvonalat. Hangulat nincs, az effektek élvezhetőségi szintjéről már ne is beszéljünk. Pontosan az a bátorság, azok a merész húzások hiányoznak, amelyek a múlt század közepén (és különösen a ’80-as években) oly sokakkal megszerettették a műfajt. Nagy kár, hogy a trancsírozós horrorvonal kiszorította a kalandos, jó dumákra és karakterekre építő alkotásokat. Ki emlékszik már Herkules legendás küzdelmére a kézi munkával megépített, vízgőzt kiokádó, félelmetes sárkánnyal? Én azt mondom, ideje elővenni ezeket a régi filmeket. A mai trash-rendezőknek meg kötelezővé tenném.

Kiknek ajánlom?
Szigorúan csak azoknak, akik minden egyes trash-filmet megnéznek.

Értékelésem: 5%

4 megjegyzés:

  1. Elképzelhető, hogy ez az 5% negatív rekord? Már csak kíváncsiságból is megnézem! ;-)

    VálaszTörlés
  2. Itt a blogon mindenképpen. :)
    Egyébként viszont volt már "szerencsém" abszolút nullás filmekhez is, csak eddig azokat nem akartam elővenni. De hamarosan...

    VálaszTörlés
  3. Anakonda... Berci, én már az 5%-on is csodálkozom :-)

    VálaszTörlés
  4. Van benne értékelhető rész! :) Csak nagyon kevés... De akkor majd felteszek 0%-os filmeket is. Olyanból is van nem egy, nem kettő...

    VálaszTörlés

OSCAR 2023 - A nyertesek listája

Legjobb film Nyugaton a helyzet változatlan Elvis Avatar: A víz útja Minden, mindenhol, mindenkor A Fabelman család Tár A sziget szellemei T...