2012. január 30., hétfő

Zöld Darázs


Ezt a műfajt is kipróbálta Michel Gondry... És nem hiszem, hogy valaha visszatérne hozzá.







Objektíven: Reid laza és nagydumájú milliomos, Kato eszes, csendes és hűséges, Reid apjának titkára. A páros kihasználja a kínálkozó alkalmat, hogy végre valami hasznosat tegyen az életben: felveszik a harcot a bűn ellen. Reid Zöld Darázsként, Kato pedig pótolhatatlan segédjeként száll szembe a bűnözőkkel. A nem túl törvényes módszereket alkalmazó két harcművész és fegyverspecialista Reid titkárnőjének segítségével Los Angeles legnagyobb alvilági vezetőjének nyomába erednek. Azonban Chudnofsky-nak is van saját terve: méghozzá, hogy egyszer és mindenkorra levadássza a Zöld Darázst.

Szubjektíven: Nehéz elképzelni, mit keres a kultikus magasságokba emelkedő Egy makulátlan elme örök ragyogása rendezője egy ilyen megaprodukció direktori székében. Mert hogy a Zöld Darázs forgatókönyve nem kínált olyan kreatív lehetőségeket, mint Gondry előző filmjei, az szinte biztos. Nem óhajtok ezzel kapcsolatban belemenni a részletekbe, legyen elég annyi, hogy összességében ez egy korrekt iparosmunka lett. Nulla eredetiség történet, konfliktus és mellékszereplők tekintetében, az igen-igen nehézkesen beinduló cselekményt pedig inkább hagyjuk is. Érezhetően nagyobb hangsúlyt akartak fektetni a főhős és segédjének kapcsolatára, pellengérre akarták állítani a szuperhősös filmeket és jól oda akartak mondani a romantikus kliséknek. Seth Rogenék valószínűleg vérszagot kaptak az 1936-os rádiójáték alapötletétől, amely gyakorlatilag lecsupaszítja a legtöbb akcióhős történetét. Az ezek után joggal elvárt stílusos poénkodás azonban nem egészen átütő a filmvásznon. Erőteljesebb színészi játék illene ide, jobban ki kellett volna munkálni a dialógusokat és jobban megadni a gonosz oldalnak is a kibontakozás lehetőségét. A frissen Oscar-díjas Christoph Waltz a közepe táján ráérez karakterére és ekkor indul be igazán Seth Rogen és Jay Chou is. A tékozló életet élő fiú édesapja halálával sajtómágnássá és maszkos igazságosztóvá lép elő. Britt Reid történetéből a végére fogyasztható comics-film kerekedik, vizuális hagyománytisztelettel a műfaj iránt, videojátékokat idéző akciókkal és öltönyös gonosztevőkkel. Gondry szerencséjére jó a szájízünk az utolsó képkocka után, hisz az alkotás második felére már senki sem erőlködik, ez a lazaság pedig jól áll a Zöld Darázsnak. Ugyanakkor ezt a műfajt a rendező úrnak nem kéne tovább erőltetnie.

Kiknek ajánlom?
Gondry-rajongók inkább maradjanak távol, ugyanakkor a comics-filmek egyre bővülő tábora még akár jól is szórakozhat. Fiatalok előnyben.

Értékelésem: 60%

2012. január 29., vasárnap

Tintin kalandjai


Egyáltalán nem csodálom, hogy HFPA és a filmszakma nagyobb része is ide szavazott a kritikuskedvenc Rango helyett. Spielberg elég rendesen odatette magát. Nagyszerű kalandmozi lett a Tintin!





Objektíven: Tintin és Haddock kapitány egy elsüllyedt hajó rejtette kincs keresésére indulnak, ám akad más is, akinek az Unikornis titkos rakományára fáj a foga.

Szubjektíven: Első körben természetesen Georges Remiről, művésznevén Hergéről illendő megemlékeznünk, aki 1929-től egészen haláláig szorgosan írta a jobbnál jobb történeteket. Hőse Tintin, aki számtalan kaland részese, számtalan rejtély feltárója, számtalan bűnöző leleplezője. Ki ne emlékezne az HBO-n vetített rajzfilmsorozatra vagy a képregények valamelyikére? Máris örömmel jelenthetem, hogy az eredeti kalandok hangulata köszön vissza a filmvászonról Peter Jackson és Steven Spielberg együttműködésének hála. Az epizód címe: Az unikornis titka, mely a Vörös Rackham kincse és Az aranyollós rák című kötetek kombinációjából született meg, igen ügyes forgatókönyvírói munkával. Azt sem hagynám szó nélkül, hogy Spielbergék teljes sikerrel használnak megvalósításként egy olyan technikát (motion capture), melynek eddig többnyire csak ellenzői akadtak. Hiába. Ennyivel jobb a Weta az ImageMovers Digitalnál. Lendületes, humoros, pergő kalandmozit hoztak létre, melyet öröm nézni. A nyolcvanas évek "nyomozós-kalandos Szpilbergje" érkezett vissza hozzánk, hogy a legprofibb látvánnyal nyűgözzön le. Egyedül azt rónám fel, hogy az alkotók valamiért bátortalanok voltak az akciójeleneteknél, és csak egyetlen esetben mertek igazán kreatívak lenni (hát persze, hogy a marokkói 2 és fél perces vágatlan üldözéses jelenetsor), egyébként behódolni éreztem őket napjaink trendi "rángatom a kamerát és így a néző nem tudja követni az eseményeket"-elvének. Ez különösen gyenge pont lehet, ha gyerekek a célközönség. Erre inkább nagyobbakat vinnék be. De őket mindenképp! Napjaink animációs csúcsteljesítményéről van szó, az ilyen filmek miatt találták fel a mozit!

Kiknek ajánlom?
Nagyobbacska gyerekeknek, 10 év alatt félelmetes lehet. De a kísérők sem fognak unatkozni! Egy ilyen moziban mindenki talál kedvére valót! Várjuk a második részt!

Értékelésem: 85%

2012. január 28., szombat

Transformers 3


Ej, de meg kellett szenvedni azért az utolsó 40 percért...







Objektíven: Amikor a Föld múltjának egyik titokzatos eseménye berobban a jelenbe, olyan nagy háborúval fenyegeti bolygónkat, hogy úgy tűnik, még az autobotok sem tudnak megmenteni minket...

Szubjektíven: Ilyen ígéretesen talán még egyik epizód sem indult, ami összefügg a harmadik rész egy másik erényével is. Igen, itt végre van némi súlya a történetnek. Súlya van, sikerült túllépni a második rész minden tekintetben elszállt ötletein. Ilyen módon azonban különösen fájó, hogy Michael Bay-t a továbbiakban szinte teljesen cserbenhagyta az arányérzéke. Egy Transformers-mozinál megbocsáthatatlan, ha félóránként látunk csak egy - jó esetben - két perces akciót, hogy aztán ismét felesleges jelenetekbe bocsátkozzunk. Az autópályás üldözés lehetne kivétel, de azt meg már láttuk Bay korábbi filmjeiben. Nem is egyszer. Úgyhogy a sztori fordulataival evickélünk el Chicago ostromáig, mely végre azt nyújtja, amit vártunk és ami miatt a második részt is képes voltam hellyel-közzel szeretni: konstans zúzást. Még az is megfordult a fejemben, hogy megbocsátom Bay-nek az első 100 percet, de az iszonyú finálé után nem tudtam kellemes szájízzel felállni a fotelból. Hol van itt egy shanghai üldözés? Egy erdei harc? Vagy legalább néhány stílusos szcéna, mint az autobotok érkezése volt az első részben? Látszik, hogy a végére összpontosítottak, akkor viszont nem értem a rendkívül hosszú játékidőt... A színészek ugyanolyanok, mint eddig - és igen, a lényeget tekintve szinte fel sem tűnik, hogy Megan Fox-ot felváltotta Rosie-Huntington-Whiteley. A lényeget tekintve, hogy itt bizony most kevesebbet kaptunk. Nem rossz film ez, hiszen amíg egy Transformers moziban transzformerek szerepelnek, addig az nem lesz rossz. Csak a remek kezdés és a végső ütközet közé nem ártott volna egy filmet rendezni...

Kiknek ajánlom?
Transformers-fanatikusoknak még így is kötelező. Egyszeri akciózásra vágyók is megnézhetik, de érdemes kétszer is meggondolni, hogy a péntek esti lazítós filmklubbon ezt a Bay-mozit vetítsük-e le...

Értékelésem: 60%

2012. január 27., péntek

Rango


Nem gondoltam volna, hogy két talán legkedveltebb műfajom ilyen különös módon találkozik egymással. A 2011-es év legfurább filmje.






Objektíven: A történet hőse egy kaméleon, aki védett, egyhangú életét éli házi kedvencként, miközben komoly identitásválságban van. Végül is hogyan legyen valaki kiemelkedő, amikor az egész életének célja a beolvadás? Amikor Rango véletlenül egy törvényen kívüli, fura lényekkel benépesült sivatagi helységben, a zordon Por városában találja magát, ahol a pisztolyok könnyen elsülnek, a nem éppen bátor gyík azon veszi észre magát, hogy ki kell tűnnie a többiek közül, ha életben akar maradni.

Szubjektíven: A játékidő felénél komolyan elkezdtem azon gondolkodni, kik lehettek a film célközönsége? Családok? Aligha. A western-téma általában nem nyerő náluk. Gyerekek? Szintén kizárt. Néhány jelenet még számomra is gyomorforgató volt, pedig láttam már Rango előtt ezt-azt. Ráadásul a szcénák egyik része dögunalmas lesz számukra az újabb és újabb szellemesnek szánt dialógusok miatt, a másik részét pedig a trendi akciófilmes jelleg miatt nem tudják majd követni. Tulajdonképpen még akkor sem tudtam hova tenni Gore Verbinski filmjét, amikor már rég lepergett az utolsó képkocka is. Kezdjük ott, a sztori olyan sovány, hogy már-már rossz nézni. A karakterekből viszont jobb lett volna kevesebbre koncentrálni, akkor talán nem marad mindenki - Rangot kivéve - ennyire egydimenziós figura. A krimi szál "csúcsjeleneténél" döbbentem rá arra, hogy valószínűleg itt egyáltalán nem is volt cél az eredetiség a történet és a szereplők tekintetében. A készítők nem akartak világot váltani a forgatókönyvvel, inkább a biztos fogódzókhoz nyúltak és készítettek egy posztmodern vadnyugati mozit. Csak valami okból ez az egész véletlenül egy animációs filmben valósult meg, ezért sokan azt hitték gyereket lehet rá vinni. De nem. Mert a Rango egy tipikus kritikuskedvenc film, nem csoda, hogy utcahosszal nyerte a 2011-es díjszezont az ítészeknél. A "Nem eredeti történet kell, hanem elő kell tudni adni!"-elv minden képkockán tetten érhető. A Rango sikerrel eleveníti fel a legnagyobb vadnyugati klasszikusokat; hangulat, érzésvilág tekintetében (néhány jelenetben) alig marad el tőlük és ez nagy szó. Finom utalások, innováció és játékosság teszik ki a játékidő nagy részét. - Mondjuk az nem ártott volna, ha legalább kétszer el tudok mosolyodni, ez most sajnos elmaradt. - A film legnagyobb erénye kétségkívül a megvalósítás, a szemkápráztató animáció. A képkockák többsége akár festménynek is elmehetne, minden bizonnyal az utóbbi évek (egyik) legszebb munkája született meg, ezt bátran ki lehet jelenteni. Úgyhogy posztmodern vadnyugati filmként egész tisztességesen helyt áll Rango barátunk, de ebből még így is sokkal de sokkal többet illett volna kihozni. Főleg a karakterek és a sztori terén.

Kiknek ajánlom?
Gyerekeknek még véletlenül sem, fiatalok közül is csak nagyon kevesen fogják élvezni. Szeretni kell hozzá egyfajta humort. Azt mondanám, hogyha a nézőnek nem megy el a kedve Gore Verbinski filmjétől az első jelenet után, akkor érdemes végignézni.

Értékelésem: 65%

2012. január 24., kedd

Oscar 2012












Legjobb film
Az élet fája
Éjfélkor Párizsban
Hadak útján
A leleményes Hugo
A némafilmes
Pénzcsináló
Rém hangosan és irtó közel
A segítség
Utódok

Legjobb rendező
Woody Allen (Éjfélkor Párizsban)
Michel Hazanavicius (A némafilmes)
Terrence Malick (Az élet fája)
Alexander Payne (Utódok)
Martin Scorsese (A leleményes Hugo)

Legjobb férfi főszereplő
Demian Bichir (A Better Life)
George Clooney (Utódok)
Jean Dujardin (A némafilmes)
Gary Oldman (Suszter szabó baka kém)
Brad Pitt (Pénzcsináló)

Legjobb női főszereplő
Glenn Close (Albert Nobbs)
Viola Davis (A segítség)
Rooney Mara (A tetovált lány)
Meryl Streep (A Vaslady)
Michelle Williams (Egy hét Marilynnel)

Legjobb férfi mellékszereplő
Kenneth Branagh (Egy hét Marilynnel)
Jonah Hill (Pénzcsináló)
Nick Nolte (Warrior)
Christopher Plummer (Kezdők)
Max von Sydow (Rém hangosan és irtó közel)

Legjobb női mellékszereplő
Berenice Bejo (A némafilmes)
Jessica Chastain (A segítség)
Melissa McCarthy (Koszorúslányok)
Janet McTeer (Albert Nobbs)
Octavia Spencer (A segítség)

Legjobb eredeti forgatókönyv
Éjfélkor Párizsban
Koszorúslányok
Margin Call
Nader és Simin
A némafilmes

Legjobb adaptált forgatókönyv
A hatalom árnyékában
A leleményes Hugo
Pénzcsináló
Suszter szabó baka kém
Utódok

Legjobb idegen nyelvű film
Bullhead (Belgium)
Footnote (Izrael)
In Darkness (Lengyelország)
Monsieur Lazhar (Kanada)
Nader és Simin (Irán)

Legjobb animációs film
Chico and Rita
Csizmás a kandúr
Egy macska kettős élete
Kung Fu Panda 2
Rango

Legjobb vágás
A leleményes Hugo
A némafilmes
Pénzcsináló
A tetovált lány
Utódok

Legjobb operatőr
Az élet fája
Hadak útján
A leleményes Hugo
A némafilmes
A tetovált lány

Legjobb látványtervezés/művészeti rendezés
Éjfélkor Párizsban
Hadak útján
Harry Potter és a Halál Ereklyéi 2
A leleményes Hugo
A némafilmes

Legjobb kosztümtervezés
Anonymus
Jane Eyre
A leleményes Hugo
A némafilmes
W.E.

Legjobb maszk
Albert Nobbs
Harry Potter és a Halál Ereklyéi 2
A Vaslady

Legjobb eredeti filmzene
Hadak útján
A leleményes Hugo
A némafilmes
Suszter szabó baka kém
Tintin kalandjai

Legjobb betétdal
Man or Muppet (Muppets)
Real in Rio (Rio)

Legjobb hang
Hadak útján
A leleményes Hugo
Pénzcsináló
A tetovált lány
Transformers 3.

Legjobb hangvágás
Drive-Gázt!
Hadak útján
A leleményes Hugo
A tetovált lány
Transformers 3.

Legjobb képi effektusok
Harry Potter és a Halál Ereklyéi 2
A leleményes Hugo
A majmok bolygója
Transformers 3
Vasököl

Legjobb dokumentumfilm
Hell and Back Again
If a Tree Falls: A Story of the Earth Liberation Front
Paradise Lost 3: Purgatory
Pina
Undefeated

Legjobb rövidfilm
Pentecost
Raju
The Shore
Time Freak
Tuba Atlantic

Legjobb rövid animáció
Dimanche/Sunday
The Fantastic Flying Books of Mr. Morris Lessmore
La Luna
A Morning Stroll
Wild Life

Legjobb rövid dokumentumfilm
The Barber of Birmingham: Foot Soldier of the Civil Rights Movement
God Is the Bigger Elvis
Incident in New Baghdad
Saving Face
The Tsunami and the Cherry Blossom

2012. január 23., hétfő

Az öldöklés istene


Roman Polanski nem felejtett el filmet rendezni.








Objektíven: Két házaspár találkozik, hogy megvitassák azt a kis incidenst, ami a gyermekeik között történt a játszótéren.

Szubjektíven: A Yasmina Reza tollából származó alapanyag nem szenved csorbát, korrekt adaptáció született. 80 perces kamaradráma egy helyszínen, négy szereplővel, gyakorlatilag komoly hiba nélkül levezényelve. Többen felrótták Roman Polanskinak, hogy nem húzott igazán merészet. Talán így van, de bizony ez még így is vastagon működik. Ami felróható, az a forgatókönyv néhány olyan húzása, ami némileg erőszakoltan tartja benne a négy szereplőt ebben a kényelmetlen helyzetben. Cserébe viszont kapunk remekül teljesítő színészeket, agytornáztató jeleneteket, pszichológiai jellemtanulmányokat, szociológiai helyzetelemzést és persze az elmaradhatatlan fricskát a végén Polanski-módra. Meglehetősen lassan indul be, de aztán egy pillanatra sem enged. Egyik kritikus kollégám szavaival zárva mondandómat: "Ez egy szemlélődő, bátran ironizáló, sziporkázó mozi. A film vége felé Kate Winslet karaktere szörnyetegnek titulálja az opponens házaspárt. Nagyvonalúan erre a megállapításra, mint végső konklúzióra is lehetne tekinteni. A lengyel-francia direktor új filmje első ránézésre ezt is adja; hétköznapi, metropolita házasokat tol a néző elé, mint két pár gusztusos pitét, de a kezdeti rokonszenv után, a személyiségek körvonalazódásával egyenes út vezet a "hányingerhez". Tömény, megkapó látlelet, brillírozó sztárokkal, s nagy erénye, hogy bravúrosan kerüli el, hogy közhelyessé váljon."

2012. január 21., szombat

Sorsügynökség


Remek elsőfilm, bár bőven van hova fejlődni...








Objektíven: David Norris, az ambiciózus politikus egy hajszálra van attól, hogy bekerüljön a szenátusba, amikor megismerkedik a gyönyörű balett-táncossal, Elise Sellasszal. Ez a nő senkihez sem fogható. Csakhogy amint David ráébred, hogy beleszeretett a lányba, titokzatos erők fognak össze, hogy távol tartsák egymástól a két embert. David megtudja, hogy a sors ügynökeivel szállt szembe, mégpedig a Helyreigazító Iroda emberivel, akik minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megakadályozzák David és Elise együttlétét. Ilyen túlerővel szemben David két dolgot tehet: vagy lemond a lányról, és elfogadja a számára elrendelt utat... vagy kockára tesz mindent, hogy szembe szálljon a sorssal, és együtt legyen a lánnyal.

Szubjektíven: George Nolfi filmje feladja a leckét rendesen. A science-fiction, a romantikus film, a krimi és a thriller határmezsgyéjén mozog és akármilyen hihetetlen, majdnem megtalálja a helyes arányt. De csak majdnem. A kérdések igazán témafelvetőek maradnak, komoly mélységre nem futotta az alkotóktól, bár rendkívül ígéretesen indul a mozi. Az "ügynökség" működésének bemutatása bőven hagy maga után hiányt, logikai bakugrásokat. Mégsem kukába való alkotás, mert a romantikus vonalat nemcsak hihetően és hitelesen, de ötletesen és átélhetően hozza. Ebben nagy szerepe van annak, hogy Emily Blunt nagyon jól játszik és ez valahogy útközben átragad Matt Damonra is. Egész jó párost alkotnak, még az összecsapott finálé is hitelt nyer általuk. Arról pedig vétek lenne nem szólni, hogy itt bizony egy Philip K. Dick adaptációról van szó, akinek már olyan mozikat köszönhettünk, mint a Szárnyas fejvadász vagy a Különvélemény. A Sorsügynökség nem csatlakozik a nagy mozik sorába, de újra és újra kellemes perceket fog szerezni.

Kiknek ajánlom?
Felhívom a figyelmet, hogy akad nénis rész... Egyébként pedig főleg fiatalok filmje lehet. Azoké, akik kedvelik a különös műfajegyvelegeket.

Értékelésem: 65%

2012. január 17., kedd

Hírek







- Frissítve a december 21-es blogbejegyzés a győztesekkel. Én személy szerint eddigi leggyengébb Golgen Globe tippelésemet zártam, de még így is nálam maradt a nyeremény pezsgő.

- Tarr Béla A torinói ló című alkotása nyerte el a 23. Palm Spring-i Nemzetközi Filmfesztiválon a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének (FIPRESCI) az év legjobb idegen nyelvű filmalkotásának járó díját! Gratulálunk!

- Januártól kéthetente új műfaj, a mozi költözik a Müpába. Ez lehetőség arra, hogy inspiráló környezetben, magas technikai színvonalon keljenek életre a magyar és európai filmművészet alkotásai. Részletek itten: www.mupa.hu

- A jegyárak emelkedése ellenére mind a filmszínházak bevétele, mind a filmek látogatottsága csökkent 2011-ben Észak-Amerikában. Azért nem kell félteni őket, 10,22 milliárd dollár összbevételt produkált a szakma. Ezzel a kimutatással azonban nyilvánvalóvá vált, hogy 16 éve nem volt ilyen mélyponton a mozik látogatottsága. Konzekvenciákat kéretik levonni...

- A Magyar Filmművészek Szövetsége február 2. és 5. között megrendezi a 43. Magyar Filmszemlét. A vetítések helyszíne az Uránia Nemzeti Filmszínház és a Toldi mozi. A protokollt nélkülöző, „fapados” rendezvény célja a sokszínű és élő magyar film bemutatása, amely a jelenlegi helyzetben a magyar filmkészítők áldozatkészségét, egyben a szakma iránti szeretetét bizonyítja. Előzsűrizés, verseny nem lesz. Csak ősbemutatókra kerül sor, a korábban bemutatott filmek utánjátszására nincs lehetőség. A játékfilmek és dokumentumfilmek mellett tudományos-ismeretterjesztő, animációs és kisjátékfilmeket, kísérleti film produkciókat is megtekinthetnek az érdeklődők. A rendezvény állami támogatás nélkül jön létre, szerény körülmények között, néhány külföldi vendég részvételével. A mozijegyek egységesen 600 forintba kerülnek. A filmszemle teljes programját a hamarosan nyilvánosságra hozzák.

2012. január 13., péntek

Tippverseny

Bár már csak két nap van hátra, reméljük ez reméljük senkit nem akadályoz meg abban, hogy részt vegyen a Golden Globe tippversenyen.

Tehát pár nap múlva Golden Globe (Arany Glóbusz) díjátadó Amerikában. Az előző év legjobbnak tartott alkotásainak jutalomestje, ahol az aranyozott szobrocskák sorsáról a Hollywoodban dolgozó külföldi újságírók döntenek. A díj jelentősége az elmúlt évtizedben igencsak megkopott és botrányoktól sem volt mentes a testület ténykedése. De ezt most nyugodtan félretehetjük egy kis játék kedvéért. A jelöltek már megvannak, lásd itt:
Golden Globe - a jelöltek
a győztesek még nincsenek, ez alkalmat ad arra, hogy tippeljünk.

Jelezd nekem, hogy szerinted ki lesz az aktuális kategória nyertese.
Igen, jogos az észrevétel. A jelölt filmek közül egy csomót még nem is mutattak be Magyarországon. Könnyítésként a kritika eddigi döntéseit ajánlom, bár ez becsapós is lehet, mert ez a kritikai oldal véleménye, míg a díjat nem ők adják, hanem az újságírók.
Kritikusok

Beküldési határidő: január 16. hajnali 1 óra
Erre a címre küldd: agoston.gobel@gmail.com

2012. január 12., csütörtök

Célegyenesben a kritikusok...

A legtöbben már túl vannak rajta és hátradőlve várják, hogy kedvükre írhassanak a szakma döntéseiről. Ma még két szervezet jön, aztán pár nap múlva Londonból is befutnak majd a szavazatok a tavalyi év legjobb filmjeiről. A napokban magyar címet kapott A némafilmes (The Artist) már most biztosan nyerte a legjobb film kategóriáját (végre van magyar bemutató dátum! - február 23.), összességében azonban a kritikusok 2011-es kedvence Az élet fája volt. Nagy meglepetés lenne, ha még ezek után is mellőznék az Oscaron Malick filmjét.
Itten lehet nézelődni:
Kritikusi szövetségek

2012. január 7., szombat

2011

Népszerű dolog listákkal, összefoglalókkal ünnepelni az új esztendő beköszöntét. Pontosabban visszatekintve az elmúlt évre készíteni némi leltárt. Ilyenre most hiába számítanak az Óceánjáró olvasói, hiszen olyan mértékben kimaradt számomra a 2011-es esztendő, hogy nem szeretnék semmi okosnak tűnőt írni róla. Nincs átfogó képem. A 26 általam megtekintett 2011-ben készült filmalkotás közül mindössze 7 volt egész estés, ami fémjelzi valamennyire azt az időt, amit mostanában kedvenc elfoglaltságomra tudok szentelni. Úgyhogy ezzel most így jártam, de azért a bloggal nem állok le. Inkább rövidítek, amennyire lehet... Egy lista mégis álljon itt, aztán lehet, hogy kedvem szottyan készíteni még párat.
A legjobb öt eredeti filmdal 2011-ben - szerintem:

5. Rio - Hot wings – (will.i.am & Jamie Foxx) Hot wings

4. Muppets - Man or Muppet - (Jason Segel and Walter) Man or Muppet

3. Muppets - Life's a happy song - (Jason Segel, Amy Adams and Walter, feat. Feist and Mickey Rooney) Life's a happy song

2. Win win - Think you can wait - (The National) Think you can wait

1. Albert Nobbs - Lay your head down - (Sinead O'Connor) Lay your head down