2011. december 29., csütörtök

Van pápánk!

Erőteljesen zárult a 2011-es év filmes szempontból. Nanni Moretti rendező eddig sem könnyed filmjeiről volt ismert, ráadásul most igen érzékeny témához nyúlt.



Objektíven: Meghal a pápa, újat kell választani. Csakhogy a jelöltek mind azért imádkoznak, hogy ne ők legyenek a kiválasztottak. Végül dönteni kell, ám az új pápa sem érzi biztosnak magát, így kerül képbe a pszichoterápia...

Szubjektíven: Bátor film, annyi szent. Nem sokan mernének ehhez a témához nyúlni és főleg nem ilyen módon. Azt kell mondjam, hogy a film alapötlete és (elsősorban) annak főszereplője elviszik hátukon és mindvégig érdekessé teszik ezt a finoman szólva sem mindennapi történetet. Igaz, hogy jobban ki lehetett volna találni a film szerkezetét, nagyobb hangsúlyt lehetett volna adni a mellékszereplőknek, jobban ki lehetett volna dolgozni egy-két történetvonalat, ám a végső hiányérzet mégsem (csak) ezek miatt marad bennünk. Nanni Moretti érezhetően óvatos az egyházzal kapcsolatos kérdésekben, ami már csak azért sem megy neki, mert ő játssza az egyik legfontosabb karaktert - amellett, hogy rendezőként is jegyzi a filmet. Az emberi, közösségi vonalra próbál fókuszálni a Van pápánk!, s mint ilyen túlságosan (bocsánat a kifejezésért, de) evilági marad. Semmi nem jön át az egyházban már végbement változásokból, keveset kapunk a nélkülözhetetlen transzcendens dimenzióból és a választás kérdése is nagyon emberien van megközelítve. Ami félreértés ne essék működik (Michel Piccoli zseniális a címszerepben!), csak ebben a történetben több volt. Moretti finoman bírálni akar, hisz itt érezhetően nem egyházellenes, de nem is egyházpárti. Külső szemlélő. Filmjét ezért is várták sokan... A reakciók pedig finoman szólva is szélsőségesek. Az olasz püspöki konferencia lapja (Avvenire) a film bojkottjára szólított fel, a legtöbb katolikus újságíró és filmkritikus viszont inkább dicsérte az alkotást a pápa emberi ábrázolásmódjáért. A Vatikán sem csatlakozott a bojkotthoz, ám aggályait kifejezte Moretti filmjével kapcsolatban. Úgyhogy mindenki előtt szabad a pálya. Egy figyelemreméltó alkotás került a mozikba, ami biztos, hogy senkit sem hagy majd hidegen.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akiknek felkeltette az érdeklődését a téma és szívesen beülnek egy célzottan provokatív filmalkotásra.

Értékelésem: 65%

2011. december 28., szerda

27 szervezet már véleményt mondott...

Lassan az utolsó díjkiosztók következnek, már ami a filmkritikusokat illeti. A szakma január közepétől mozdul rá a témára. Most nem valószínű a tavalyihoz hasonló szembenállás a "két fél" között, de várjuk ki a végét. Az eredmények folyamatosan frissülnek az adatbázisban, mely immár bárki számára elérhető itt:
Kritikusi szövetségek

Jó nézelődést! ;)


2011. december 26., hétfő

Snowbody loves me


Egy téli éjszakán jól jön, aki szeret...





Objektíven: Egy sajtárus boltjába különös vendég érkezik egy különösen hideg téli éjszakán.

Szubjektíven: Hamisítatlan Tom és Jerry minőség. Karácsonyra, hideg éjszakákra egyaránt javallott és persze minden jó, ha jó a vége: Snowbody loves me

Kiknek ajánlom?
Minden emberfiának.

Értékelésem: 100%

2011. december 21., szerda

Ha már szóba került a Golden Globe...

GOLDEN GLOBE 2012


... ami már régen nem számít az Oscar előszobájának - de erről (és arról, hogy a jelentőségük miért süllyedt az alacsonynál is lejjebb) majd egy másik cikkben fogok értekezni. Most álljanak itt a jelöltek sorban. Ebben az évben sem maradhat el a tippelési versenyünk, melynek győztese ezúttal is értékes ajándékban részesül majd. :) A kiírás karácsony után érkezik. Addig lehet latolgatni az esélyeket.




Legjobb film - Dráma
Utódok
A segítség
A leleményes Hugo
A hatalom hálójában
Pénzcsináló
Hadak útján

Legjobb film – Musical/Vígjáték
Fifti-fifti
A némafilmes
Koszorúslányok
Egy hét Marilynnel
Éjfélkor Párizsban

Legjobb rendező
Woody Allen (Éjfélkor Párizsban)
George Clooney (A hatalom hálójában)
Michel Hazanavicius (A némafilmes)
Alexandre Payne (Utódok)
Martin Scorsese (A leleményes Hugo)

Legjobb férfi főszereplő - Dráma
George Clooney (Utódok)
Leonardo DiCaprio (J. Edgar)
Michael Fassbender (A szégyentelen)
Brad Pitt (Pénzcsináló)
Ryan Gosling (A hatalom hálójában)

Legjobb férfi főszereplő – Musical/Vígjáték
Jean Dujardin (A némafilmes)
Brendan Gleeson (A guardista)
Joseph Gordon Levitt (Fifti-fifti)
Ryan Gosling (Őrült, dilis szerelem)
Owen Wilson (Éjfélkor Párizsban)

Legjobb női főszereplő - Dráma
Glenn Close (Albert Nobbs)
Viola Davis (A segítség)
Rooney Mara (A tetovált lány)
Meryl Streep (A Vaslady)
Tilda Swinton (Beszélnünk kell Kevinről)

Legjobb női főszereplő – Musical/Vígjáték
Jodie Foster (Az öldöklés istene)
Charlize Theron (Pszichoszingli)
Kristen Wiig (Koszorúslányok)
Michelle Williams (Egy hét Marilynnel)
Kate Winslet (Az öldöklés istene)

Legjobb férfi mellékszereplő
Kenneth Branagh (Egy hét Marilynnel)
Albert Brooks (Drive – Gázt!)
Jonah Hill (Pénzcsináló)
Viggo Mortensen (A Dangerous Method)
Christopher Plummer (Kezdők)

Legjobb női mellékszereplő
Berenice Bejo (A némafilmes)
Jessica Chastain (A segítség)
Janet McTeer (Albert Nobbs)
Octavia Spencer (A segítség)
Shailene Woodley (Utódok)

Legjobb egész estés animációs film
Tintin kalandjai
Karácsony Artúr
Verdák 2
Csizmás, a kandúr
Rango

Legjobb forgatókönyv
Michel Hazanavicius (A némafilmes)
Alexander Payne, Nat Faxon és Jim Rash (Utódok)
George Clooney és Grant Heslov (A hatalom hálójában)
Woody Allen (Éjfélkor Párizsban)
Aaron Sorkin és Steven Zaillian (Pénzcsinálók)

Legjobb filmzene
Ludovic Bource (A némafilmes)
Trent Reznor és Attivus Ross (A tetovált lány)
Howard Shore (A leleményes Hugo)
John Williams (Hadak útján)
Abel Korzeniowski (W.E.)

Legjobb betétdal
"Lay Your Head Down" (Albert Nobbs)
"Hello Hello" (Gnómeó and Júlia)
"The Living Proof" (A segítség)
"The Keeper" (Géppisztolyos prédikátor)
"Masterpiece" (W.E.)

Legjobb idegen nyelvű film
The Flowers of War
A bőr, amelyben élek
Srác a biciklivel
Nader és Simin - Egy elválás története
A vér és méz földje

2011. december 20., kedd

A DÍJSZEZON ELSŐ HÓNAPJA UTÁN

Mivel már máskor is írtam beszámolót, illetve összegzést, arra gondoltam kicsit megkönnyítem a helyzetemet és nemcsak filmekről fogok írni, hanem mindenről, ami a filmekhez kapcsolódik. Jelen esetben a díjszezont érzem aktuálisnak, hiszen igencsak benne járunk a közepében. Egymást érik a nagy kritikusi szervezetek díjkiosztói, melyek bevezetik a február végi Oscar-gálát. Az Oscart, amit viszont már a filmszakma ad át. A kritikus-szakma ellentét olyan dolog, melyről cikkek garmadái szólnak végestelen-végig átrágva a kimeríthetetlen témát. Tavaly például sok ilyet olvashattunk A király beszéde és a Közösségi háló kapcsán.
De melyek az idei esélyes filmek? Ezekre mindenki kíváncsi, ám a második reakció általában az, hogy miért nem ismerjük őket? Hát azért, mert ezeket csak később hozzák be Magyarországra, később mutatják be, hagyományosan a díjszezon vége felé, amikor már a megnyert szobrokkal, jelölésekkel is lehet kampányolni. Tehát marketing szerepe van. Az idei esztendőt egy francia némafilm (The Artist), egy kalandos családi Scorsese-alkotás (A leleményes Hugo), egy filozofikus, nagy kérdéseket feszegető mű (Az élet fája), George Clooney a lányaival (Utódok) és egy kőkemény akciódráma (Drive - Gázt!) uralják. Legalábbis eddig. Aztán hogy ebbe a szakma hogyan nyúl bele januártól, az az ő dolga. Lássuk, hogyan állunk 20 kritikusi szervezet után:

Legjobb film:
Egyértelműen vezet a The Artist. Nyolc alkalommal hozták ki a legjobbnak. A második vonalban Az élet fája és az Utódok nyomulnak 5-5 fődíjjal, de ez még kevés az üdvösséghez. Nagy hajrá kéne, ráadásul Az élet fája szerzői film, amire a szakma általában nem sok figyelmet fordít. Lásd Malick alkotásának 0 az az 0 Golden Globe jelölését. Bár az nem is szakma - csak úgy tesznek... A harmadik vonalban most ott van A leleményes Hugo, de érezhetően inkább a rendezését támogatják. Ezen kívül még senkinek nem termett babér.

Legjobb rendező:
Itt már sokkal vegyesebb a helyzet. Hihetetlen, de egy paraszthajszállal vezet Terrence Malick (Az élet fája), utána viszont hármas - sőt, ha őszinték akarunk lenni vele együtt négyes - holtverseny. Az említett filmek rendezői eddig nagyjából hasonló arányban tudtak győzedelmeskedni, kritikusokat a saját pártjukra állítani. Martin Scorsese, Michel Hazanavicius és Nicolas Winding Refn is esélyes, hogy a kritikusi szezon végén előkelő helyen álljon. Persze eltérő mértékben Oscar-kedvencek, hisz ilyen vizeken mondjuk Winding Refn jóval kevésbé kalózkodhat, mint Scorsese.

Legjobb női főszereplő:
Bár Tilda Swinton (Beszélnünk kell Kevinről) pazar, bár Meryl Streep (A Vaslady) minden évben előjön valamivel, amitől leesik az állunk, de ez a zászló most Michelle Williamsnek áll, aki nem kevesebbre vállalkozott, mint eljátszani a filmtörténelem egyik legérdekesebb figuráját, Marylin Monroe-t (My week with Marylin). Tette ezt egészen lenyűgöző módon. Reméljük mi is láthatjuk majd mozikban a filmet.

Legjobb férfi főszereplő:
Több mint tízen részesültek eddig elismerésben, ami előrevetíti, hogy nem egyszerű a helyzet. Jean Dujardinnak kéne nyerni, hisz filmje (The Artist) alaposan meg van támogatva a két fő kategóriával. Jelenlegi állás szerint viszont George Clooney kapná meg második aranyszobrát (Utódok). Nagyon jön fel a két Michael (Fassbender és Shannon), előbbi a Shame, utóbbi a Take Shelter című moziban nyújtott alakításáért. Brad Pittről sem szabad elfelejtkeznünk, hiszen két filmje is (Az élet fája, Pénzcsináló) ott toporog az élmezőnyben, a Pénzcsinálóért ráadásul komoly esélyesnek is tartják. Közöttük fog eldőlni.

Legjobb női mellékszereplő:
Elképesztően vegyes a kép. Nem emlékszem mikor volt utoljára ilyen év, amikor ennyire megjósolhatatlan volt ez a kategória, még egy hónappal a díjszezon kezdete után is. Oké, hogy gyűjti a díjakat Melissa McCarthy (Koszorúslányok) és Shailene Woodley (Utódok) is odacsap a maga alig húsz évével, de ismerve az akadémia ízlésvilágát, egyikük sem rúghat labdába a végelszámolásnál. Annál inkább Jessica Chastain, aki hihetetlen évet produkált 2011-ben! Egymás után jöttek tőle a felejthetetlen alakítások, szinte félő, hogy saját magát fogja legyőzni, mire oda jutunk, hogy Oscar. Los Angelesben nemes egyszerűséggel úgy oldották meg a dolgot, hogy 6(!!) filmjéért is díjazták. A legesélyesebb talán A segítségért, de a Take Shelterrel vagy Az élet fájával is labdába rúghat. Tényleg nagyon jó éve volt. Csak maradjon is így.

Legjobb férfi mellékszereplő:
Végre!! Gyönyörű párviadal két idős, nagyszerű színész között, amihez egyelőre egyetlen más színészkolléga sem tud érdemben csatlakozni. Christopher Plummer (Kezdők) és Albert Brooks (Drive - Gázt!) a két illetékes. Mindkettejükre ráfér az elismerés. Plummernek tulajdonképpen A muzsika hangja főszerepe óta esedékes a dolog, bár tény, ő igazán csak most, pár évvel ezelőtt tért vissza. Akkor viszont nagyon. Brooks kevésbé Oscar-kedvenc, ezt mutatja az is, hogy a színészekből álló szövetség nem is jelölte saját díjára, ami elég nagy vérveszteség, tudva, hogy az akadémia tagjainak többsége színész. De még ne írjuk le a dolgot. Magamtól persze azt mondanám, hogy Plummer nyer és meg is érdemli, de most nagyon egyenlő ez a küzdelem. Várjuk a további fejleményeket!

Legjobb forgatókönyv:
Fantasztikus küzdelem várható az eredeti forgatókönyv kategóriában. A Fifti-fifti ugyanúgy esélyes, mint Woody Allen az Éjfélkor Párizsban című remekért. A dologhoz persze a The Artistnak is lesz egy két szava, bár ugye pont némafilmről van szó...
Adaptáció címszó alatt most két film feszül egymásnak. Mind az Utódok, mind a Pénzcsináló halmozta eddig az elismeréseket, más nem tudott labdába rúgni mellettük. Hasonló harcra készülhetünk, mint a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában azzal a különbséggel, hogy itt most (még) senkinek sem áll a zászló.

Legjobb animációs film:
A Tintin-t is nagyon szerették, de mivel nem felel meg az akadémia által leírt szabályoknak, ezért nem jelölhető. Így azt kell mondjam, hogy a Rango csak elveszítheti ezt az Oscart.

Legjobb nem angol nyelvű film:
Számtalan példa igazolja az elmúlt évekből, hogy ebben a kategóriában nincsen lefutott meccs, de ezt a díjat most rendkívül nehezen lehetne elvenni Irántól. Ezért maximum csak az ország vezetői tudnának tenni valamit... de nem hiszem, hogy bántaná őket, inkább örülni fognak. Tehát: Nader és Simin - Egy elválás története.

Legjobb filmzene:
The Artist

Legjobb filmbetétdal:
A Golden Globe-jelölések után általában meghallgatom az esedékes dalokat. Annak örültem, hogy mindenképp erősebb ez az ötös a tavalyi mezőnynél, szerintem nincs nagyon gyenge szerzemény. - Igen, még Madonna is hoz egy egész vállalható szintet és a Gnómeó és Júliás cucc is meghallgatható egyszer. Ugyanakkor felfelé se nagyon lóg ki senki... Kivéve talán Sinead O'Connort, akinek szerintem nyernie kéne a Golden Globe-ot és az Oscart is (ebben a mezőnyben). Akit bővebben érdekel, róluk van szó: Elton John: Hello Hello (Gnómeó és Júlia); Mary J. Blidge: The living proof (A segítség); Chris Cornell: The Keeper (Gépfegyveres prédikátor); Madonna: Masterpiece (W.E.); Sinead O'Connor: Lay your head down (Albert Nobbs) - nem garantálom, hogy az akadémia díjkiosztóján is az ő nevük szerepel majd, de mindenképpen fontos őket feljegyezni.

Legjobb operatőri munka:
Azt hiszem vér folyna február végén a Kodak Színházban, ha ezt nem Az élet fája és Emmanuel Lubezki kapnák.


A többi kategóriához még nem igazán lehet érdemben hozzászólni, úgyhogy azokat majd későbbre tartogatom. Jó olvasást, filmnézést!