Blueberry - A fejvadász

Messze van attól, hogy jó legyen, mégsem mondanám rossz próbálkozásnak Kounen moziját.






Objektíven: A tizenéves Mike Blueberry életét egy indiánok törzsnek köszönheti, akik befogadják maguk közé. Évekkel később Mike visszatér a fehérek világába, ő lesz Palomito város seriffje. Egy nap a helyi italmérésben verekedés robban ki, a bajkeverők egyikéről pedig kiderül: valójában Werner Amadeus von Luckner báró. Ráadásul von Luckner birtokában van egy puska, amely egy halott helybelié volt, így első számú gyanúsítottá lép elő a gyilkosság ügyében. Az emberek felháborodottan meg akarják lincselni a bárót, de Blueberry megmenti őt, hogy átadhassa két fejvadásznak. A bárónak azonban sikerül egérutat nyernie.

Szubjektíven: Zavarba ejtő film, az biztos. Mondjuk mi másra számítson az ember, ha a Dobermann rendezőjének alkotására ül be. Ráadásul képregény-adaptáció, mindez a vadnyugaton, az elképesztően karizmatikus színész, Vincent Cassel főszereplésével. A kritika mégis a sárga földig döngölte a mozit a bemutató után - meg kell jegyezni, sok tekintetben jogosan. Az egy dolog, hogy gyakorlatilag két filmet látunk (egy fantasyba hajló álomlátósat és egy kalandosnak szánt westernfilmet), ettől még mindez működhetne, ahogy papíron működött is. Az adaptálás során azonban az alkotók érezhetően nem a karakterek felé fordultak, hanem a vizuális lehetőségeknek adtak nagyobb teret, amelyet aztán ki is használtak a konkrét megvalósítás során a trükkmesterek. A számítógépes animáció minőségéről legyen elég annyi, hogy 11 évvel korábban a Jurassic Park hitelesebb és szebben kinéző "lényeket" vonultatott fel. Ilyen módon a transzcendens világ atmoszférája is kevésbé jön át, az érthetetlen szövegek pedig inkább zavaróak, tovább kuszálják az amúgy is zűrzavaros képet. Hogy mégsem kapcsolja ki az ember az egészet, az véleményem szerint Vincent Casselnek köszönhető, akinek remekül áll ez a szerep (is). Hiteles marad és élettel telíti karakterét az elejétől a végéig. Színészkollégái már nem teljesítenek ilyen fényesen. Michael Madsen középszerű, Ernest Borgnine-t mintha csak dísznek tették volna be, Djimon Hounsou kevéske szerepét elképzelés nélkül hozza, Juliette Lewis pedig szerintem még életében nem volt ennyire rossz, mint itt. Pedig mennyi nagy név! - Hiába, nem garancia a sikerre. A látvány és díszlettervezők munkáját újfent csak dicséret illetheti, ahogy azt is érzi a rutinos filmnéző, hogy itt tehetséges rendező áll a háttérben. Tehetséges, akinek ez most csak félig-meddig jött be. A fantasy része és a western része is csak félig.

Kiknek ajánlom?
A western szerelmeseinek érdemes egy próbát tenni vele, egyéb esetben csak akkor ajánlom, ha valaki gyógyíthatatlan Vincent Cassel-fanatikus.

Értékelésem: 55%