2010. november 19., péntek

Mátrix - Újratöltve


Csak néhány olyan filmre emlékszem, amelyet ennyire felfokozott figyelemmel várt a világ. És szintén csak néhányra, melynek megtekintése után nagyobb volt az értetlenség, mint ennél.





Objektíven: Neo elhatározza, hogy a benne rejlő erőket még jobban uralma alá hajtja. A gépek hadserege támadást indít Zion városa ellen. Órák kérdése csupán, hogy a Föld utolsó ember uralta területét is elfoglalják az emberiség elpusztítására beprogramozott gépek. Morpheusnak azonban sikerül felráznia Zion polgárait, és meggyőznie őket arról, hogy be fog teljesülni a jóslat, és a Kiválasztott véget fog vetni a gépekkel vívott háborúnak. Szerelmükkel és egymásba vetett hitükkel felvértezve Neo és Trinity úgy döntenek, visszatérnek a Mátrixba, hogy különleges képességeiket és fegyvereiket latba vetve szembeszálljanak a zsarnoksággal. Csakhogy a Mátrixban hatalmas erők szegülnek ellenük.

Szubjektíven: Hasonló véleményt kényszerülök írni, mint a Transformers esetében? Dacára a világméretű csalódásnak, én hellyel-közzel kedveltem a Mátrix trilógia második részét, mely ugyan fasorban sincs a fantasztikus első részhez képest, de péntek esti szórakozásnak minden további nélkül elmegy. Kezdjük ott, hogy egész korrekt módon sikerül tovább szőni az első rész végén elengedett fonalat. A probléma annyi, hogy két óra után úgy érezzük, nemhogy tisztább lett a kép, inkább százszor bonyolultabb, mint az elején volt. És ezen a fél évvel később mozikba került Forradalmak is csak módjával segített. A Mátrix forradalmi ereje abban állt négy évvel a 2003-as folytatás előtt, hogy képes volt koherens egésszé összegyúrni a "világot" és kvintesszenciáját adta a modern kor populáris kultúrájának. Megfért egymás mellett az antikvitásból átemelt gondolatsor, a távol-keleti mozgásvilág, a legmodernebb vizuális effektus, a bibliai és egyéb motívumokat felvonultató történet, mindez napszemüveggel, számítógépekkel, elképesztő akciókkal és elgondolkodtató dialógusokkal tálalva. Egy olyan műfaji kavalkád állt össze szerves egésszé, amit addig még senkinek sem sikerült prezentálnia. Erre érkezik 2003. A Mátrix éve, két nagyreményű résszel. Az eredmény 1,2 milliárd amerikai dollár a bevételeket tekintve és rajongói értetlenség a másik oldalon. A Mátrix-Újratöltve ugyanis nemhogy nem képes felnőni elődjéhez, inkább más irányba indul, műfajteremtő akciófilmként próbál nagyot szólni. Teszi ezt több-kevesebb sikerrel, miközben elkövet néhány tekintélyes baklövést. A dialógusok többsége nem több egy hatalmas blöffnél. Gyakorlatilag nem szólnak semmiről, csak megpróbálnak szépen és fontosnak hangzani a szereplők szájából. Ez főleg a Zionban játszódó jeleneteknél fájó, ahol amúgy is felesleges drámázással és néhány vérciki snittel próbálják tovább lendíteni a sztorit. A magyar szinkron ezúttal is kritikán aluli, szerencsésebb fordítással talán élvezhetőbb lenne a film. Amikor tehát az első rész nyomába akar lépni a második Mátrix, rendre kudarcot vall. Nem így akkor, amikor jófajta akciófilmként feszít a mozivásznon. És itt az újdonság is. Az akciójelenetek lüktetőek, halálpontosan megkoreografáltak és elképesztően látványosak. A hozzájuk készített zenékre ugyanez jellemző. Szinte más tartományba lép a film, amikor akciójelenet következik, amikor a Wachowski-fivérek végre nem akarnak görcsösen a saját árnyékuk után kullogni, hanem új színt visznek trilógiájukba. A vágással, operatőri munkával sincs semmi baj, a hangmérnöki csapat pedig ismét erőn felül teljesít. Sokszor megnézős sci-fi mozi helyett kapunk tehát egy akciófilmet, mely ugyan tisztességesen helyt áll, de ez már mégsem a Mátrix-univerzum. Ez Mátrix-akció. A kettő nagyon nem ugyanaz.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik hétvégére egy ütős akciómozit szeretnének némi álfilozofálgatással és néhány emlékezetes karakterrel.

Értékelésem: 70%


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

OSCAR 2023 - A nyertesek listája

Legjobb film Nyugaton a helyzet változatlan Elvis Avatar: A víz útja Minden, mindenhol, mindenkor A Fabelman család Tár A sziget szellemei T...