2010. szeptember 30., csütörtök

Golet v udoli


Zsidó kultúrtörténet profizmussal.








Objektíven: Josef Kemr egyik utolsó filmjében egy zsidó család mindennapjaiba tekinthetünk be. Hagyományok, vívódások, szeretet, kísértés és humor a főszereplők.

Szubjektíven: Ivan Olbracht könyvéből Jana Dudkova írt forgatókönyvet. Az 1930-as évek Csehszlovákiájában járunk és a történet egy fürdő megszentségtelenítése körül bonyolódik, minek kapcsán számtalan kérdés merül fel. Mennyire kell ragaszkodni az esetleg érthetetlen hagyományokhoz? Mennyire fontos a család és a tágabb család? Mit jelent hittel kitartani valami mellett? Zeno Dostal rendező filmje messze kerüli a didaktikusságot, mégis elgondolkodtat. Finoman adagolja a humort és nagyszerű érzékkel tartja fenn az érdeklődést. Filmje így képes meglepően hétköznapi, ugyanakkor érdekfeszítő lenni. A színészek remek játékához felért a stáb többi tagja is. Az operatőri és a filmzenei ténykedés Cseh Oroszlán díjat ért, a vágói munka is remek. A '90-es évek Csehországának egyik gyöngyszeme ez az alkotás, melyben Josef Kemr búcsúzott a színészet világától. Megtekintésre azért is érdemes, mert régen játszottak olyan filmet, melyben a zsidóság ennyire hétköznapi, reális arcát mutatta a kisember szemüvegén és nem a hatalmasok nagyítóján keresztül.

Kiknek ajánlom?
Nehezen hozzáférhető alkotás, lassabb folyású, de aki hozzájut, mindenképp nézzen bele.

Értékelésem: 90%
Cimborák - Hegyen-völgyön


"Ezt a filmet 3-99 éves gyermekek számára ajánljuk" pagony.hu







Objektíven: A nagysikerű első rész után, a három jó barát újabb kalandjain izgulhatnak kicsik és nagyok. Ebben a részben a főszereplők (Fickó és Pletyka) mellett más állatok is megjelennek, többet között hiúz, vadmacska, mókus, mosómedve és egy afrikai gepárd.

Szubjektíven: "A rendező nemcsak az állatok világát ismeri tökéletesen, hanem a filmművészetnek is kitűnő mestere. Nagyszerű érzékkel teremt feszültséget, alkalmazza a szakma minden fogását. Fickó és Pletyka színésznek is nagyszerű. Miközben "végrehajtják" a rendezői instrukciókat, lelkiállapotokat is képesek tükrözni. Tudnak "szomorkodni", "nevetni", "beszélni"..." - ebben áll ennek a filmnek nagyszerűsége, mely egyaránt mondható természetfilmnek, kalandfilmnek, családi filmnek, játékfilmnek, dokumentarista jellegű alkotásnak. Széles palettát járunk be 100 perc alatt, miközben csodálatos tájak, izgalmas kalandok váltakoznak. Homoki Nagy István nevére ideje lenne jobban figyelnünk. Sok család polcán ott látom műveit, de annál kevesebbszer tapasztalom, hogy hozzá is nyúlnánk. Pedig ha egyszer valaki beletekint a Cimborák sorozatba, azért nem lesz képes rögtön újabb DVD-t betenni a lejátszóba, mert azonnal a szabadba, a természetbe kívánkozik családostul. A Gyöngyvirágtól lombhullásig című klasszikus természetfilm után itt az újabb feltérképeznivaló kis hazánk gazdag filmterméséből.

Kiknek ajánlom?
A Pagony és a MoKép ajánlatát én sem tudom felülmúlni. 3-tól 99 éves korig ajánlott film.

Értékelésem: 85%

2010. szeptember 29., szerda

ABBA: The winner takes it all


Egy kiváló dokumentumfilm a múlt század végéről, abból az évből, amikor a világ ismét felfedezte magának a popzenei történelem egyik legnagyobb csapatát.






Objektíven: Ki ne ismerné az ABBA-t, minden idők egyik legsikeresebb együttesét? A banda még ma is hihetetlenül népszerű, több mint harminc évvel azután, hogy lemezeik többszáz milliós példányszámban fogytak. A tagok az 1983-as feloszlás óta most először szerepelnek egy filmben. Az ő történetüket meséli el Steve Cole és Chris Hunt dokumentum-mozija.

Szubjektíven: Túlzás nélkül állítható, hogy Anni-Frid, Agnetha, Benny és Björn zenéje még évtizedeken keresztül a popzenei érdeklődés középpontjában lesz, ahogy az elmúlt 3 évtizedben is ott volt, úgy, hogy a tagok már nem is játszottak együtt. Ez a dokumentumfilm akkor készült, amikor az utolsó próbáit tartották Londonban a Mamma Mia című musicalnek, ami azóta világhírű lett, minden idők egyik legsikeresebb darabjává nőtte ki magát, és a belőle készült film is megasikerré vált Meryl Streep és Pierce Brosnan főszereplésével. Mi végre ez a hatalmas, szűnni nem akaró ováció? Honnan jön az ABBA zenéjének frissessége? Hogyan képesek maguk mellé állítani sokakat a fiatalabb nemzedékből is? Csupán néhány azok közül a kérdések közül, melyekkel a film foglalkozik. Az angol szakemberek sikerrel kerülik el a túlzásokba esést, vagy a modern korra jellemző gyors - videoklipszerű - vágástechnikát. Jó érzékkel nyúlnak újabb és újabb témákhoz, végig fenntartva a néző érdeklődését. A játékidő ugyan kissé hosszúra nyúlik, de mindenért kárpótol bennünket a magával ragadó örömzene - ahogy a filmben megszólaló Bono is mondja. Rajta kívül velünk utazza még végig az ABBA egy évtizedét Tim Rice, Malcolm McLaren, Lasse Hallstorm, Michael Tretow és még sok más kiválóság a könnyűzene világából. "Az ABBA zenéje tiszta öröm, és ettől olyan különleges"- nyilatkozza a U2 frontembere. Mi a magunk részéről csak egyet érteni tudunk vele.

Kiknek ajánlom?
Az ABBA együttes rajongóinak mindenképp, de azoknak is, akik zenetörténeti érdekességekre vagy egy igényes dokumentumfilmre vágynak.

Értékelésem: 95%
4 perc


A kicsit semmitmondó cím szerencsénkre meglehetősen jó filmet takar.







Objektíven: A 21 éves Jenny számára bezárult az élet. Tíz évvel ezelőtt zongorán játszott, és csodagyerekként ünnepelték, most viszont gyilkosság miatt életfogytiglani börtönbüntetését tölti. Csak egy idős zongoratanárnőnek sikerül valamifajta kapcsolatba lépnie a rendkívül agresszív fiatal lánnyal, a börtön-szerte megmosolygott reszocializációs program keretében. A tanárnő vállalja, hogy felkészíti Jennyt egy zenei versenyre, melyet a börtön falain kívül rendeznek. Ez a kőkemény női börtön-dráma négy kategóriában nyerte el a Bajor Filmdíjat, mely az egyik legrangosabb német filmes kitüntetés.

Szubjektíven: A siker nem véletlen. A kortárs európai filmművészet egyik gyöngyszeme a 4 perc, melyben elementáris erő lakozik. Két ember kapcsolatát beszéli el, lehetetlen körülmények között, lehetetlen korban. Személyes tragédiák, a második világháborúig visszanyúló emlékek, erőszak és kétségbeesés. A remény mégis felülemelkedik. Kapcsolataink szebbik arca fényként világíthat. Erről tesz tanúságot a 4 perc, erőteljes zenei betéteivel, hibátlan színészi alakításaival. Senki se számítson egy Zongoralecke kaliberű filmre, bár a fekete-fehér billentyűknek itt is komoly szerep jut. A dráma jelen esetben másmilyen, de ugyanolyan mély és emberi. Amerikai stílusnak nyoma sincs. Egy-két karakter talán túlzottan elnagyolt és sablonos, és a játékidő is hosszabb a kelleténél, de vaskos hibát nem találunk a filmben. Kemény világ ez, keményen bemutatva, egy felejthetetlen 4 perccel lezárva…

Kiknek ajánlom?
Elsősorban a német stílus kedvelőinek, az egyszerű, sallangoktól, érzelgősségtől mentes filmek rajongóinak. Erős film, tizennyolc év alatt nem ajánlom jó szívvel.

Értékelésem: 80%

2010. szeptember 28., kedd

Rusalka


Színtiszta orosz képköltészet.





Objektíven: Különleges technikával készített animáció egy sellő, egy fiatal fiú és egy apa történetével.

Szubjektíven: Itt az idő, hogy tágabbra tekintsünk, egész pontosan a messzi orosz földek felé. Aleksandr Konstantinovich Petrov nem mai gyerek, de munkásságával bent tartja a nemzetközi filmes körforgásban a világ legnagyobb országát. Petrov szakmai igényességét az ilyen alkotásokkal csiszolja még fényesebbre. Egyedül rá jellemző technikai és vizuális megoldásai, mint sok-sok egymás mellé helyezett festmény állnak előttünk. Rusalka című munkájának alapja az orosz népi kultúra. Kevés helyszínen játszódik a cselekmény, mégis pontos körképet kapunk a távoli ország rideg tájairól, falusi szokásairól, életéről. Szívbemarkoló ballada ez, mely a műfaj valamennyi kritériumának megfelel. Karakterközpontú szemlélet, varázslatos hangulat, lírai hangvétel, a mindig sűrű balladai homályról nem is beszélve. Az orosz költészet nagyjait idézi a filmvászon, költészet, vizualitás, hangtechnika páratlan találkozása. 1989 óta várunk arra, hogy Aleksandr Petrov mellényúljon, mindezidáig hiába. Többször is nézhető, mélyebb elemzésre kiválóan alkalmas munka, a legnagyobbakra jellemző precizitással.

Kiknek ajánlom?
A ballada és az animáció műfaját kedvelő nézőknek, csodálatos és mély vizuális élményre vágyóknak, középiskolás korosztálytól felfelé. Nem tegnap és nem tegnapelőtt volt, hogy utoljára ennyit adtam valamire, de ez bizony most nálam:

Értékelésem: 100%

2010. szeptember 14., kedd

Fantázia 2000


A legnépszerűbb komolyzenei dallamok ezúttal a fantázia szabad szárnyalásához adják az alapot.







Objektíven: Hatványozottan igaz erre az 1999-ben mozikba került rajzfilmre, hogy ismeretlen gyöngyszem; pedig nem volt szükségszerű erre a sorsra jutnia. A legendás Walt Disney még a '30-as években határozta el, hogy csapatával elkészít egy különleges sorozatot. A komolyzene és az animáció sajátos egységén alapuló kis rövidfilmek, mint apró etűdök álltak össze s született meg minden idők egyik legismertebb és legelismertebb alkotása 1940-ben, a Fantázia. Bő 50 évvel később újabb bemutatón töprengett az Egérbirodalom. Új animációs technikák, új történetek törtek utat maguknak, így időszerűvé vált Disney sorozatának felélesztése.

Szubjektíven: Sajátos műfajt hozott létre Walt Disney és alkotó csapata. Komolyzene, film és animáció talán még sohasem keveredtek így. Erősítik, szolgálják, kiegészítik egymást; a zenei ötletesség lehetőséget ad a rajzolónak, hogy ő is kamatoztathassa talentumait. Klasszikus zeneszerzők alkotásai sajátos környezetben, vagy épp örökzöld történetek kevésbé ismert zeneszerzők munkáival párosítva. Gershwin, Beethoven, Sosztakovics találkozása a legmagasabb szintű rajzfilmes technikával; egyedülálló élmény. A hat-hét perces epizódok változatossága garantálja a figyelem fenntartását, a Fantázia 2000 ugyanakkor nem képes végig egyenletes teljesítményt nyújtani. Egyszer-kétszer még Disney mércével mérve is magasra szökik a hatásvadászat-ráta; a rövidfilmek közti átvezetések többsége teljesen felesleges, különösen, amikor humorral próbálják "színesíteni" az erre cseppet sem rászoruló filmet. Noé bárkája ezúttal erőtlenebb a kelleténél, a Rendíthetetlen ólomkatonát pedig a mai napig nem hiszem el, hogy be lehetett így fejezni. A többi azonban mesés, a szó igazi értelmében. Róma "fenyői" csodálatos IMAX technikával kerülnek vászonra, A varázslótanonc öröm a szemnek, a flamingók tánca garantálja a nevetést, a Tűzmadár szimbolikája pedig időszerűbb, mint valaha. A film csúcspontja mégis a Kék rapszódia, melynek tárgyalására külön cikket szeretnék szentelni, nem rejtegetve azt a tényt, hogy ezt az alkotást mindmáig kedvenc animációs rövidfilmemnek mondhatom. Hibáival együtt a Fantázia 2000 a Walt Disney Pictures egyik legsikerültebb műve, fontos része egy remek sorozatnak.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik egyformán kedvelik a rajzfilmeket és a komolyzenét. Korosztálytól függetlenül.

Értékelésem: 90%

2010. szeptember 10., péntek

The Dirdy Birdy


Az udvarlás technikájának tökélyre vitele.





Objektíven: Purdy találkozik egy faágon a csodaszép Fergurinával és elszabadulnak az érzelmek...

Szubjektíven: John Dilworth nem normális. Ezt tudtuk mindig is. De hogy ilyen rövidfilmet készítsen? Az abszurd, a groteszk, a fekete humor és minden egymásra pakolva, melyre legtöbben csak rálegyintenek. Olyan stílusegyveleget látunk itt 7 percben, mely az arra kevésbé fogékonyak számára akár gyomorforgató is lehet. Ilyen lenne a szerelem? (A vicces az egészben az, hogy igen) Dilworth tobzódik a vadabbnál vadabb ötletekben, semmi sem elég polgárpukkasztó neki és ennek lelkes rajongói csak örülni tudnak. Őrült esték és vad vízparti kempingezések elmaradhatatlan kelléke e rövidfilm, mely sokadik megnézésre is garantálja az önfeledt szórakozást. Essen néhány szó a technikai megvalósításról is. John Dilworth ebben a filmjében kísérletet tett egy egészen sajátos képi világ megalkotására, mely azóta védjegyévé vált. Többen próbálták utánozni ezt a látványt, sikertelenül. Az animáció eltéveszthetetlenül egyedi, egyszerű, színes, szögletes és a legpozitívabb értelemben mai; 2 évvel madárkánk sztorija után a Chicken from Outer Space című film már Oscar-jelölést ért az alkotóknak. Azonban hiba lenne azt gondolnunk, hogy a Dirdy Birdy nem futott be nagy karriert. A kritikusok nem győzték dicsérni képi világát és sajátos humorát. 11 nagyobb filmfesztiválon szerepelt a versenyprogramban és minden helyről díjjal távozott! Egy remek filmes karrier első fontos állomása...

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik az első pár másodperc megtekintése után is biztosak benne, hogy ezt látni akarják. Illetve természetesen azoknak, akik nagy Bátor, a gyáva kutya rajongónak tartják magukat.

Értékelésem: 95%