Pacsirták cérnaszálon

A húsz évig betiltott alkotás 1990-ben kerülhetett be a filmes köztudatba.

Objektíven: A film az 50-es években játszódik a Prága melletti Kladno acélművében, egyfajta cseh Csepelen, ahol a régi polgári rend képviselői (értelmiségiek, kereskedők,stb.) dolgoznak nem éppen önszántukból, átnevelési célzattal...

Szubjektíven: 1990-ben a Berlini fesztivál nagydíját egy 1969-es betiltott csehszlovák alkotás, Jirí Menzel filmje, a Pacsirták cérnaszálon nyerte. A film Hrabal-feldolgozás hasonlóan Menzel sok más mozijához. Rozsda ette vas, fém minden mennyiségben, hulladék és szemét, mocskos ruha, olajtól lucskos csizma... és mégis. A temérdek szenny és kosz között utat tör magának az élet, az egymásra figyelés, a gondoskodás. Ennek bemutatásához pedig Jiri Menzel nagyon ért. Sajátságos stílusa sokakat vonzott már a képernyők vagy a mozivászon elé. Lassú történetvezetés, nagy indulatok nélküli szereplők, visszafogott képi világ. Nem ezt szoktuk meg azoktól a filmektől, melyek az '50-es évek Kelet-Európáját mutatják be. Menzel karaktereit megalázó helyzetbe hozzák, de ők mintha még előnyt is kovácsolnának ebből. Megőrzik emelkedettségüket, költőiségüket. Ezért írhatta Koltai Ágnes a filmről szóló kritikájában: "(...) ott inognak a cérnaszálon és sosem esnek le." Emiatt lehet olyan érzése a nézőnek, hogy Menzel nem csak a történelmi helyzeten, de Hrabal figuráin is finomít egy kicsit. Nem zavaró mértékben, de ahhoz elég, hogy az új generáció tagjai közül egyre kevesebben érezzék őt magukénak. Sajátos poétikus stílusa valóban nem elsősorban a mai generáció szülötteihez szól. Az igényes film szerelmesei ugyanakkor mindig jó ajtón kopogtatnak nála.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik szeretik Jiri Menzelt, és nem ezzel a filmmel kezdik az ismerkedést vele.

Értékelésem: 80%