A Temetetlen halott - Nagy Imre naplója

"Csak az az egy... csak az tölt el undorral, hogy egyszer majd azok fognak rehabilitálni, akik most felakasztanak."






Objektíven: Nagy Imre élettörténete a XX. századi történelem alaptörténete. Ő volt az első kommunista vezető, aki egy nemzeti forradalom - az '56-os - jelképe, miniszterelnöke, aki felmondta a Varsói Szerződést, kiállt a többpártrendszeren nyugvó demokráciáért. Sokan úgy vélik, hogy 1956-ban vállalt szerepe, majd halálig vállalt hűsége a forradalom eszméjéhez nem következett az életútból, kommunista meggyőződéséből, moszkvai múltjából, hogy valami rendkívüli katarzis, titok történt vele. Személyes okom is van arra, hogy ezt a filmet megcsináltam: gyerekkoromban ismertem meg Nagy Erzsébetet. Végigkövettem hányatott sorsát, amikor magányosan, kitaszítva élt, majd elszánt harcát az apja rehabilitálásáért. Nagy Imrével is többször találkoztam, máig emlékszem kedves, joviális alakjára. Nálam lehetett őt először nyilvánosan látni, a "Napló" filmsorozat második részében (Napló szerelmeimnek), emlékszem az euforikus fogadtatásra, amikor hajlott alakja föltűnt a vásznon. Régóta készülök arra, hogy filmet készítsek róla" - vallja Mészáros Márta.

Szubjektíven: Mészáros Márta és Pataki Éva négy éven át dolgozott a forgatókönyvön. Ez idő alatt korábban feltáratlan dokumentumforrásokat, szemtanúkat, dokumentum felvételeket kutattak fel. "A temetetlen halott" létrejöttében nagy szerepe volt annak is, hogy a rendezőnő annak idején személyesen is találkozhatott vele és ismerte családját, lánya és unokái véleményezték is a filmet. Az alkotók szerint még tíz évvel ezelőtt sem volt minden Nagy Imre dokumentum teljesen hozzáférhető. Végül olyan forrásokhoz jutottak hozzá, mint az eredeti börtönjegyzőkönyvek, Nagy Imre snagovi fogsága alatt írt önéletrajzi írásai, levelei, cikkei, orosz archív anyagok... A film legnagyobb érdeme pont ez. Úgy válik hiteles kortörténeti dokumentummá, hogy közben Nagy Imrére, az emberre koncentrál. A történet nem egy emberfeletti hősről szól, Nagy Imre nem a hagyományos történelemkönyvből előlépő, csatákat eldöntő figura, Jan Nowicki pedig egy percig sem tesz úgy, mint aki nem embert játszik. Komoly feladatot old meg, amikor a film jó részét kitevő, pár méteres cellában játszódó másfél éves fogságot képes kitölteni, nézhetővé tenni. Több mint nézhető, a film képkockái nyugodt szívvel nevezhetőek szépeknek is. A végeredmény ugyanakkor távolról sem tökéletes - bosszantó technikai hibák csúsznak be, ezek az archív felvételeknél és a tárgyalótermi jeleneteknél érezhetőek leginkább. A színészek közül Jan Nowicki, Mácsai Pál és a pályafutása egyik legjobbját hozó Cserhalmi György emelkednek ki, a többiek nem tudnak felzárkózni a színvonalhoz. Ugyanakkor úgy gondolom, Mészáros Márta filmje azért jó és fontos film, mert úgy képes történelemmé tenni valakit, hogy közben mégsem érezzük törikönyv-szagúnak.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik kíváncsiak Nagy Imre életére az 1956-os periódusban. Mészáros Márta kimondottan fiataloknak készítette a filmet, de véleményem szerint azok is élvezhetik, akik nem tegnap voltak 20 esztendősek.

Értékelésem: 75%