Közellenségek

A Szemtől szemben 2. része helyett elkészült a Miami Vice 1.5. Kár érte...







Objektíven: Nem akadt, aki megfékezze Dillingert és bandáját. Lefegyverző bája és vakmerő szökései megkedveltették a gengsztert csaknem mindenkivel. Ám miközben Dillinger bandájának kalandjai sokakat tiszteletteljes borzongással töltöttek el, Hoovernek az az ötlete támadt, hogy a bandita elfogását használja fel arra, hogy a Nyomozóhivatalt az országos rendőrség szintjére emelje, amiből aztán az FBI lett. Ő tette Dillingert Amerika első számú közellenségévé, és bevetette ellene a fess Melvin Purvist, "az FBI Clark Gable-jét." Ám Dillinger és bandája túljárt Purvis embereinek eszén a hajszák és fegyveres összecsapások során. Csak a nyugati bűnüldözők toborzása és a nagyívű árulások megszervezése nyomán lett esélye Purvisnak arra, hogy behálózza Dillingert.

Szubjektíven: Annyira szerettem volna jobb osztályzatot adni. De nem tudok. Persze lehet, hogy bennem van a hiba. Amennyire komoly filmet sugall a tartalomleírás, olyannyira súlytalan és feszültségmentes maga az alkotás. Mindez abban a két jelenetben csúcsosodik ki leginkább, melyekben a rabló-pandúr páros tagjai végre találkoznak egymással. Két nagy karakter szópárbaja helyett közhelyek puffogtatása és erőtlen színészvezetés. Pedig itt még a legkisebb szerepben is nagy nevekkel találkozhatunk. Johnny Depp bátran játssza a megértésre érdemes Dillingert, Christian „Batman” Bale viszont élete talán legrosszabbul megírt szerepével kénytelen farkasszemet nézni. Félreértés ne essék, véleményem szerint tisztességes munkát végzett, amit lehetett, kihozott a karakterből. Mégis ami legelőször feltűnik az embernek, az operatőri munka. Michael Mann rendező – valószínűleg a valóságos hatás minél magasabb szintű elérése végett – HD minőségű felbontásban, többnyire természetes megvilágításokkal dolgozott. Az összhatás így jócskán próbára teszi a hagyományos filmvilághoz szokott nézői szemeket. Tulajdonképpen olyan a film, mintha egy kiváló minőségű kézikamerával flangálnánk a ’30-as évek Amerikájában. Csak az alkotás vége felé jönnek be a sárgás, aranyszínű árnyalatok, melyek végre tényleg „film”-köntöst adományoznak a Közellenségeknek. A Közellenségeknek, amelyben a leírt negatívumok ellenére mégis a 2009-es év talán legjobb jelenete található. Minden rendezői baki ellenére egyértelmű, hogy Michael Mann még nem felejtett el akciót rendezni, sőt, ismét bizonyítja, hogy a kevés szereplős, viszonylag szűk teret érintő akciók dirigálásában nincs párja. Az éjszakai lövöldözés az erdőben simán lepipálja a Transformers 2 összes akciójelenetét. Kár, hogy sokkal több pozitívumot nem tudok elmondani…

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik az írás alapján kedvet kaptak a filmhez, Johnny Depp vagy Christian Bale rajongók, vagy nem szeretik a hagyományos filmek képi világát.

Értékelésem: 40%