Hideghegy

A polgárháború egy újabb megközelítése. A nemzet születése helyett itt egy nemzet haldoklása látszik kiteljesedni; a nemrég elhunyt Anthony Minghella talán legjobb filmjében.

Objektíven: Ada (Nicole Kidman) kényelemben nevelkedett. Apja (Donald Sutherland) bár Charlstonból egy eldugott, hegyvidéki településre költözött, a széltől is óvja lányát. Inman (Jude Law) ott született a Hideghegyen, és egyszerű ember: ács. Ám nem sokkal azelőtt, hogy kitörne a polgárháború, megtetszenek egymásnak, és bár csupán egyszer csókolták meg egymást, mielőtt Inman bevonul, hogy a konföderáció oldalán harcoljon az északiak ellen, örök hűséget esküsznek egymásnak. És bármi történjék is velük, ragaszkodnak ígéretükhöz. A férfit elnyeli a háború. Borzasztó dolgokat lát és él át. Petersburgnál súlyosan megsebesül, de túléli, kórházba kerül. Megelégelte az öldöklést, csupán egyetlen dolog élteti: a hazatérés. Megszökik, és bujkálva, menekülve, gyalogol a Hideghegy felé. Szerelme eközben magára marad, és az egyre zordabbra forduló világban igyekszik túlélni a háború hozta szörnyűségeket. Ő is csak azért küzd olyan elszántan, mert bízik benne, hogy Inman egyszer megérkezik hozzá: hiszen megígérte neki.

Szubjektíven: Charles Frazier amerikai szerző regénye azonnal óriási siker lett: neves írók nyilatkoztak elismerően róla. A csodálatos nyelven írott és nagyszerűen fordított regényben lebilincselő élményre leltek mindazok, akik nem felejtették el a hagyományos nagyregények megkapó világát. Ehhez képest Anthony Minghella filmje már jóval hányattatottabb sorsú volt. A nagy díjátadókon rengeteg jelölést kapott ugyan, de végül szinte mindenhol mellőzték, a kritika sem fogadta egyértelmű lelkesedéssel. Néhány - a filmmel kapcsolatos - félreértésről szeretném rögtön az elején fellebbenteni a fátylat. Ez nem egy hagyományos romantikus háborús film. Ez egy kőkemény háborús, romantikus eposz. Így ebben a sorrendben. A tengerentúliak elkényeztettek bennünket abból a szempontból, hogy egy polgárháborús moziban a szerelem marad mindig és minden körülmények között a legyőzhetetlen erő. A harcmezők kegyetlen valóságához közelebb álló, amit itt látunk; ha Illyés-féle terminológiával szeretnék élni azt mondanám, ahol háború van, ott háború van. Az erőszak és a gyűlölet mindent megöl és állattá alacsonyítja az embert. Keserves és fájdalmas utat kell végigjárni ahhoz, hogy végül a szerelemé legyen az utolsó szó. De az övé lesz-e? Jude Law élete alakítását nyújtja és Nicole Kidman is brillírozik kettős jeleneteiknél. Renée Zellweger ugyan tisztességesen hozza az érző szívű parasztlány karakterét, de ez nálam nem érdemelt volna Oscart. A vizuális megvalósítás ezúttal is remek - az Amerikába áthelyezett modern Odüsszeia-történet minden képkockája igényesen és profin tálalt, ahogy Gabriel Yared filmhez írt muzsikája is. A problémák akkor kezdődnek, amikor Anthony Minghella rendező egyszerre akar formabontó és hagyományos lenni. Nagyon nehezen jön össze a kettő. Néhány igencsak erőltetett romantikus kellék kimaradhatott volna, így a túlzott hatásvadászat csapdájába sem esne bele a Hideghegy. A Hideghegy, amely azért is figyelemre méltó munka, mert ennek köszönhetően lett igazán nagy színész Natalie Portman, aki már beskatulyázódni látszott a Csillagok Háborúja miatt. Zárszóként efes kollégám gondolataival búcsúzom: "Nagy film a Hideghegy. Értem ezt nem csak a mintegy 155 perces hosszára, minden ízében, minden képkockájában igazi veretes filmszínmű, amennyiben a filmszínház nagyon nagy és nagyon elegáns mozit jelent."

Kiknek ajánlom?
Nehezen tartom számon filmélményeim számát, jelenleg 1500 körülire saccolom, de meg kell említsem, hogy a Hideghegy a 15-20 legerőszakosabb, legdurvább film között van, amit életemben láttam, ezt nem árt észben tartani. (a Monroe-család szomszédainak lemészárlása felett a mai napig nem tértem napirendre) Nem ajánlanám akárkinek. Történelmi érdeklődésűeknek, erős gyomorúaknak és a romantika szenvedő és véres oldalát felkutatni igyekvőknek.

Értékelésem: 80%