Fehér tenyér

Több filmre elegendő feszültség és érzelem az évtized egyik legjobb magyar mozijában.







Objektíven: Dongó Miklós nagyreményű, de egy sérülés miatt félbeszakadt tornászkarrierjét követően edzőként érkezik Kanadába, hogy újraépítse életét. Magával hozott stílusa és beidegződései miatt azonban kérdésessé válik, hogy be tud-e illeszkedni ebbe az új világba, képes-e megfelelni az új kihívásoknak. Elsősorban saját feldolgozatlan múltjával, gyökereivel kell szembenéznie - a tornaterem falai közt töltött örömtelen gyerekkorral és a múlt kísérteteivel.

Szubjektíven: Idejét sem tudom már, mikor tudtam utoljára egy egészestés magyar játékfilmre nyugodt szívvel azt mondani, hogy zseniális. Most eljött az idő. Hajdu Szabolcs többségében amatőr szereplőkkel, kigazdálkodott büdzséből, a nemzetközi vizeken ismeretlen Debrecen városából kiindulva tesz csodát, nem is akármilyet. Az életrajzi ihletésű film olyan frissességgel robbant be a magyar filmiparba, hogy kapkodtuk is a fejünket rendesen. Ezt magyarok csinálták? Bizony! A film érdemei felsorolásához hosszabb listára lenne szükség, itt most csak a legfontosabbakat emelném ki. A '80-as évek fojtogató panelhangulata elemi erővel nyomja rá bélyegét Hajdu filmjének első felére. A lakótelepek szürkesége, a testnevelésórák brutális szigora, az erőszak-dominancia a gyereknevelésben olyan erővel jelennek meg a vásznon, hogy nem marad gyomor, mely össze ne rándulna. A gyerekszereplők egytől egyig rendkívül hitelesen játszanak, a démoni tornatanár játéka is hátborzongatóan alapos és mindenféle manír nélküli. A Kanadában játszódó jeleneteknél látszólag alábbhagy a feszültség, itt nagyobb hangsúly van az amatőr színészek (akik egytől egyig hivatásos tornászok, sőt, egy olimpiai bajnok is akad köztük) játékán. Ezeken a dramaturgiai döccenőkön a rendezés és a vérprofi vágás segíti át a filmet. Egy-két mellékszál (szülők magyar és kanadai oldalon, edzősködés a kezdeti időkben, sérülésből való felépülés) talán túlzottan elnagyolt, de cserébe kapunk egy olyan mesterien megkoreografált tornász-világbajnoki döntőt, hogy azért minden amerikai producer odaadná a fél életét. Jelentem, a magyar film visszatért és új erőben van! Várjuk a hasonlóan színvonalas alkotásokat!

Kiknek ajánlom?
Az erőt és főleg lelkierőt próbáló jelenetek, a helyenként megjelenő trágárság miatt én jó szívvel nem ajánlom felnőttkor alatt. Sportembereknek kötelező, és azoknak is, akik meg szeretnék nézni az évtized egyik legjobb magyar drámáját.

Értékelésem: 85%