Egy szoknya, egy nadrág

Csak nem sikerült egy tisztességes magyar közönségfilmet összehozni.







Objektíven: Sóvári Péter sikeres színész és nagy nőcsábász. Borsai Lajos kipukkant rendező ugyancsak kedveli a playboy-életet, viszont katasztrofális anyagi helyzetben van. Ezen úgy kíván javítani, hogy egy mexikói szappanopera mágnást, az özvegy Dulcinea de la Rosát próbálja megnyerni részint feleségnek, részint szappanopera forgatókönyvének megvalósítására. A sikeres színész és a pénzszűkében szenvedő rendező útja akkor keresztezi egymást, amikor mindketten beleszeretnek a sztárocska Ibolyába.

Szubjektíven: Sajnos Gyöngyössy Bencének nem sikerül túllépnie a nézhetetlen kategórián. Az 1943-as eredeti film remake-je csak nyomokban tartalmaz valamicskét a Latabár-verzió könnyedségéből, humorából. Ismét beigazolódni látszik: nem elég a magas költségvetés, nem elég a megfelelő marketing, ha nincs életképes forgatókönyv és a történetbe életet lehelő rendező. Így az egész nem más, mint jelenetek egymásutánja, ha úgy tetszik fércmű, melybe egy-két mellékszál (itt természetesen a Mucsi-Scherer párosra gondolok) visz némi életet. Szomorú látni néhány nagy (nagynak gondolt) színészünket, mint adják nevüket ehhez a filmhez. Szomorú látni, hogy az operatőri munka nem emelkedik túl egy átlagos Szomszédok-epizód szintjén. Szomorú látni...

Kiknek ajánlom?
Jó szívvel csak elvakult Rudolf Péter-rajongóknak tudnám ajánlani, de az is lehet, hogy még nekik sem.

Értékelésem: 15%